A Budapesti Történeti Múzeum Kiscelli Múzeumának helyet adó egykori kolostor épület Schmidt Miksa bútorgyáros birtokában volt, ő hagyta az államra, hogy múzeum legyen. Gyakran megfordult itt kedvese, az egykori cselédlány, Turcsányi Emília, akit városszerte csak Mágnás Elzaként emlegettek.
Krúdy így írt róla: „Fagyottan, unottan, haltekintettel, ajkán örökké gunyoros, elbizakodott mosollyal (mint azok a nők, akiket végül megölni szoktak a férfiak vagy pedig magukat ölik meg értük) ült a Télikert felső végén Mágnás Elza, aki bár egy mosónőnek volt a lánya: még műveletlenségében is oly hidegnek és előkelőnek tudta magát maszkírozni, hogy a szegény érzelmes zsidó lányok, akik többnyire pénztelen pincéreknek voltak a titkos szeretői: csakhamar elnevezik vala Mágnás Elzának.” Mások szerint egyszerűen dúsgazdag szeretői miatt kapta gúnynevét. De nem ezért készített kiállítást róla a Kiscelli Múzeum, nem is pusztán azért, mert Krúdy jóslata sajnos beteljesült, hanem ezért, ahogy beteljesült:
„Ma reggel nyolc órakor két kocsis, a Duna baloldali partján, tizenöt centiméternyire a víz állása alatt, egy utazókosarat pillantott meg. A lépcsőkön fölhozták a partra és fölfeszítették a lakatokat. Ijesztő látvány tárult eléjük. Szederjes női holttestet találtak a kosárban. A nőn, aki szőke hajú s rendkívül ápolt, finom testű, csupán csipke-pántlikás finom vékony vászoning van.” - írta történetesen a Kis Újság, de tele voltak vele nemcsak pesti, néhány nap múlva a világlapok is, még Ausztráliában is cikkeztek az esetről.
A bűntényt a fénykorukat élő bulvárlapok, különösen az Est, annak is akkori bűnügyi riportere, Tarján Vilmos a rendőrséggel versengve próbálta megfejteni. Ez volt az első eset, amikor azonosítás céljából egy holttest fotóját közzé tette az újságokban a rendőrség, sőt, még a mozikban is levetítettek egy pár perces mozgóképet az esetről, amely az első világháború előestéjén, 1914. januárjában igencsak megrázta a boldog békeidőkben lubickoló közvéleményt.
Pedig a bűneset meglehetősen szimpla volt. Mágnás Elza meggyilkolását a vele egykorú, nála néhány hónapja szolgáló házvezetőnője tervelte ki. A kivitelezést pedig szeretője Nyik Gusztáv, „foglalkozás nélküli péksegéd” hajtotta végre. Bár a korabeli lapok a két nő rivalizálást is szerették volna az eset mögé látni, valóban puszta nyereségvágyból elkövetett emberöléssel van dolgunk. Kontár munkát végeztek, még a holtestet sem sikerült a Duna áramába juttatni, ezért találták meg már másnap reggel. Állítólag Svájcba akartak menekülni, de néhány nap múlva lelepleződtek, amikor Nyik egyszerűen zaciba vágta a rabolt ékszert.
A korabeli sajtót elsősorban nem, is a bűntény, hanem az áldozat foglalkoztatta. Krúdynál a szecessziós femme fatale figurájaként jelenik meg. A hírlapíró és a halál című novellájában a fikció keretén belül is megjelenik Elza, mint a párbajra készülő szegény hírlapíró, Széplaki Titusz utolsó nagyúrinak tervezett napjának „kelléke” az elegáns kalap, mulatók és fogat mellett – derül ki a kiállítás katalógusának egyik tanulmányából.
Kosztolányi részletes leltárt készít az elrabolt vagyontárgyakról, majd a kitartott nő gazdagságát szembeállítja a tisztességesen dolgozó férfi szegénységével. Bédy-Schwimmer Rózának A Nő című lapban megjelent, feminista értékrendet tükröző cikke ugyancsak megteszi ugyanezt az ellentét képzést, ám ő a dolgozó embert nem a férfival azonosítja, hanem a dolgozó nővel – állapítja meg Arany Zsuzsanna a kiállításhoz készült katalógusban szereplő tanulmányában.
A Népszava, mely épp egy sajtóperben volt akkoriban Schmidttel, kiszámolta mennyit költött a gaz kapitalista kitartottjára, és mennyit fizet a gyárában dolgozó munkásoknak. A számtalan megközelítés csaknem mindegyikében azonban közös, hogy a legkevesebb részvétet tápláljak az áldozat, Elza irányában. Sőt igazából ő vált bűnbakká, a „fertőben tenyésző lápvirág” a prostituált, aki tetteivel magának kereste a bajt.
Mágnás Elza valóban fantasztikus karriert futott be. 1880. július 17-én született egy kis szlovák nemzetiségű faluban Turcsany Emília Magdolna néven.
Egyszerű cselédlányként került először Pécelre, majd közvetlenül a millennium után a pezsgő világvárossá nőtt Budapestre. 1897 és 1902 között hét különböző helyen szolgált cselédlányként, 1902. február 4-én azonban már önálló főbérlőként, pincérnő foglalkozást megjelölve jelentkezett be következő lakásába. Előbb közönséges vendéglők „buffet hölgyeként,” majd az Olimpia Mulató, a Casino de Paris, végül a Fővárosi Orfeum „városszerte ismert” megvásárolható törzsvendégeként dolgozott. Az önálló lakás fenntartásának költségeit annyi más sorstársához hasonlóan valójában ő is inkább prostitúcióból finanszírozta – olvasható Ibolya Tibor fővárosi főügyész "Mágnás Elza meggyilkolása" című tanulmányában, amely a főügyész úr Kriminalisztikai tanulmányok című könyvében jelent meg.
Schmidt Miksa egyik arisztokrata ügyfele szeretőjeként ismerte meg, majd egy idő után ő vette pártfogásába a hölgyet. Lakást bérelt neki a mai Bem rakparton, ellátta bútorokkal, ékszerekkel, műtárgyakkal, ruhákkal, sőt még könyvekkel is.
Halála roppan módon megviselte, kiscelli otthonában, közvetlenül a hálószobája alatt kápolnát alakított ki számára - mondja Perényi Roland a kiállítás kurátora. A tárlatot ezekben a termekben rendezték be. Nemrégiben felfedezték ugyanis Schmidt mára elfalazott egykori hálószobáját, s most ezzel is bővült a múzeum kiállító tere. Perényi egyébként szinte lehetetlen feladatra vállalkozott a kiállítással, hiszen alig akad eredeti tárgy. Az utazókosarat ugyan a rendőrség múzeumában sokáig mutogatták, de a második világháború után széthordták az anyagot.
Ezért gyakran replikákkal, hasonló tárgyakkal igyekszik a muzeológus bemutatni Mágnás Elza életét és halálát, s igyekszik azt kultúr- és sajtótörténeti kontextusba helyezni. Hiszen a bűntény, és a per természetesen hónapokig a az újságok címlapján szerepelt. Külön regény a gyilkosok története, akiket végül életfogytiglanra ítélet a bíróság. A felbujtó meghalt a börtönben, de Nyik Gusztáv kiszabadult, hiszen akkoriban nem volt tényleges életfogytiglan.
Története ezután már félig-meddig a városi legendák világában ködébe veszik. Pórbált pékként elhelyezkedni, de amikor a vásárlók megtudták ki süti a kenyeret, nem akartak venni belőle. Van aki szerint szerint Marosán György szerzett neki fűtő állást a pékek szakszervezeténél, de van aki úgy emlékszik a hatvanas években az ősz szakállú bácsi decemberben Mikulásként lépett fel.
