A Ludwig Kortárs Művészeti Múzeum legújabb kiállítása nagy valószínűséggel nem fogja ámulatba ejteni a jelenkori, inkább merészebb alkotások felé hajló múzeumba járó közönséget. Talán azért, mert nagyon kevés mű utal arra, hogy a kiállítás kortárs, és emellett egyetlen alkotásra sem ragaszthatjuk rá a napjainkban kedvelt megbotránkoztató jelzőt. Nem is vágna ide a polgárpukkasztás, hiszen a tárlat témája a szentpétervári neoakadémizmus, s az ő általuk végzett szépségideál-kutatás.
A kiállítás az 1980-as, '90-es évek fordulóján a Szovjetunióban szerveződött új akadémista csoport történetét állítja középpontba. Habár a százhúsz kiállított műalkotás, amelyet harminc különböző szentpétervári, moszkvai és berlini képzőművész hozott létre, nem alkot kifejezetten szoros egységet, mindegyiket összeköti a klasszikus szépségbe vetett hit. Mindnyájan az 1989-ben Timur Novikov orosz filozófus, képzőművész és művészetteoretikus által életre hívott Új Művészeti Akadémiához sorolhatóak. Már az első teremben Novikov-szentély fogadja a látogatót: bronzból készült mellszobra mellett nagyméretű festmény tükrözi vonásait. A már-már személyi kultuszba hajló tiszteletre utal az antik stílusú szobor esetében, hogy a Mester halántékát babérkoszorú öleli át, a festményről pedig úgy néz a jövőbe, mint a világtörténelem legnagyobb hadvezérei.
Bizonyos szempontból persze jogos a tisztelgés, hiszen Novikov volt ennek a maga nemében szokatlan irányzatnak a megalkotója, aki a Szovjetunió utolsó éveiben nagy hatású művésszé vált és az is maradt fiatalon bekövetkezett, 2002-es haláláig. Ő fogalmazta meg a hagyományos szépség visszaállítására vonatkozó célkitűzésüket is: "Az esztétikai élmény megőrizte a tökéletes ember és a tökéletes világ ideológiai torzulástól mentes európai eszményét." Kérdés, hogy mint tudott egyedivé válni és huszonöt éven keresztül fennmaradni egy művészeti irányzat napjainkban, amikor sok művészi törekvés pillanatok alatt megbukik. "A rendszerváltás körül az új akadémista csoport által képviselt elvek kuriózumként hatottak. A csoport klasszikus szépségbe vetett hite egyfajta lázadásnak minősülhetett akkoriban: Novikovék magatartása éppenséggel a premodern időszak újbóli felfedezésére alapult, ami bizonyos tekintetben a kortárs, kísérleti közeg szemében „tiltott gyümölcsnek” számító művészeti irányzatok újszerű vizsgálatát jelentette" - nyilatkozta lapunknak Kálmán Borbála művészettörténész, a kiállítás koordinátora.
Az Abszolút szépség című tárlat azonfelül, hogy a csoport főbb állomásait kiemelő kronológia szerint halad, a tömörülés sokszínűségét is reprezentálni kívánja. A kiállítás két kurátora Jekatyerina Andrejeva és Andrej Hlobisztyin orosz művészettörténészek a kezdetektől élénk figyelemmel kísérik az új akadémizmus munkáját. Így nem pusztán megfelelő szakmai rálátással válogatták össze a kiállítás anyagát, hanem mint a kortárs orosz művészeti élet két meghatározó kurátora, művészettörténésze. A szovjet éra miatt torzult esztétikai szépség helyreállításának bemutatását nyolc különböző termen követheti figyelemmel a látogató. A mozgalom elsőként a klasszicizmusból és a historizmusból táplálkozik, de a festészet, szobrászat mellett a kollázs technika, a videó- és filmművészet, a számítógépes művészet, sőt még a divattervezés is helyet kapott munkásságukban. Természetesen az utóbbi megnyilvánulási formák kevésbé érdesek, mint például a Kerti boldogság című sorozatból válogatott egyedi textilmunkák, amelyek vegyes technikával készültek, vagy a gipszből készült fejszobrok, netán a balti flotta egyik tagját ábrázoló festmény.
Az igazi fénypont Bella Matvejeva Fekvő herceg címet viselő olajfestménye 1989-ből, amely párba állítható Denisz Egelszkij cím nélküli munkájával, amely szintén egy precízen kidolgozott, arányos meztelen férfitestet ábrázol. "Novikov a modernizmus előtti időkhöz nyúlt vissza alkotásaiban és egy egységes szépségideálba vetett hitet propagált, a követői az általa megkezdett utat járják" - mondja a kiállítás magyarországi koordinátora. Örök időtlenség néz vissza ránk Georgij Gurjanov Birkózók című akrilljáról, éppúgy, mint a Viktor Kuznyecov és Oleg Maszkov festette Álom című olajfestményről, amelyen egy félmeztelen férfi töprengve ül egy szikla tetején, mögötte narancssárga háttér sejlik fel. Túlzás nélkül eredetiek Olga Tobreluts munkái, amelyek nagy kreativitásról árulkodnak: a modern technika adottságaival élve tintasugaras nyomat, forex-lemez és plexi kasírozás segítségével olyan portékat alkotott, amelyek ötletessége elkísérik a befogadót a kiállításról távozva is. Legkiemelkedőbb alkotása a Herkules felesége, valamint a nagyméretű Ádám és Éva portré, ahonnan Elvis szívtipró mosolya és a fiatal Madonna tekintete mered ránk. Annyira különlegesek ezek az alkotások, hogy a szintén Tobreluts által teremtett Birodalmi elmélkedések vagy a Modellek című sorozat munkái kifejezetten érdektelenné törpülnek mellettük.
A Szovjetunió végnapjaiban a neoklasszicizmus egyesítette az ifjúsági kultúrát és az underground hagyományokat is. Ezek kölcsönhatásának eredményeképpen egészen különös életforma jött létre az új akadémista művészek körében, amelyeket fotókkal és az 1980-as években, költségvetés nélkül forgatott amatőr filmekkel illusztrál a tárlat. Hűen tükrözi a művészek életfelfogását, hogy az egyik alkotó 18. századi hercegnőként fényképeztette le magát, társa pedig XIV. Lajosnak öltözve állt modellt. Az érdeklődők számára még nyilvánvalóbbá válhat a mozgalom missziója, ha elolvassák Novikov manifesztumát, vagy vetnek egy pillantást A művész akarata című újság címlapjára. A Ludwig Múzeum kiállítása vegyes művészi értéket tartalmazó műveket vonultat fel, de témáját tekintve mindenképpen hiánypótló, hiszen az orosz kortárs művészet ezen - kifejezetten érdekes - szelete még nem került bemutatásra Magyarországon.