A törvény indokolása szerint a jogalkotó a módosítással az „esztétikus épített környezethez való jogot” kívánta megvédeni. Az alaptörvény szerint a jogszabályokat elsősorban a céljukkal és az alaptörvénnyel összhangban kell értelmezni. Márpedig a minimális kárt okozó rongálást csak akkor lehet alkotmányosan büntetni, ha van egy kiemelt közérdek – az épített környezet épsége –, amely indokolja, hogy az állam a legsúlyosabb jogi eszközhöz folyamodjon. Nem véletlenül szerepel a Btk.-ban a „falfirka” szó, hívta fel a figyelmet a Helsinki Figyelő, ami világosan utal arra, hogy épített, vagyis állandó dolgok védelméről szól a szabályozás.
Hogy nem bármilyen felület esetén alkalmazható a büntetőjog, arról született is már jogerős bírósági döntés. Az idén január 10-én a Fővárosi Törvényszék helybenhagyta azt az elsőfokú végzést, amely bűncselekmény hiányában megszüntette a Szabadság téri megszállási emlékműre kihelyezett molinót átfestő karikaturista elleni büntetőeljárást. Lapunk munkatársa, Pápai Gábor ügyében a döntés indoka az volt, hogy "egy olyan, ideiglenes kerítésre helyezett védőponyva, mely azt a célt szolgálja, hogy az építkezési területről kevesebb szennyezőanyag kerüljön ki a közterületre, nem lehet falfirka elkövetésének tárgya. Ez ugyanis a Btk. 371. § (7) bekezdés rendelkezéseinek, a magyar nyelv szabályainak és a józan észnek nem megfelelő módon a jogszabály olyan kiterjesztő értelmezését jelentené, amely a jogalkotói akarattal is összeegyeztethetetlen."
A döntés indoka ebben az esetben is az volt, szögezte le a Helsinki Figyelő hogy az a dolog, amire rajz felkerült, ideiglenes céllal volt elhelyezve, a védőponyvát levétel után nem hasznosítják újra eredeti állapotában: „A falfirka elhelyezésének felülete építmény, épület, műtárgy, közterületi berendezési tárgy. (…) Falfirka megállapíthatóságához nélkülözhetetlen a felület nem ideiglenes jellege (…). A felirat eltávolítása egy egyszerű cserével megoldható, ami valódi falfirka, graffiti esetén kivitelezhetetlen, az épületet, műtárgyat, stb. nem lehet kicserélni, épp ez tette az önálló büntethetőséget szükségessé.” Vagyis egy plakáton, amely nem képezi az épített környezet részét, és amelyet rendeltetésszerűen rövid idő alatt eltávolítanak és eredeti célra nem használnak fel újra, nem lehet elkövetni a „graffiti-bűncselekményt”.
Egy plakát lefestése tehát legfeljebb szabálysértés lehet. A rendőrségi törvény szerint előállítható az, aki a szabálysértést felszólítás ellenére nem hagyja abba, vagy akivel szemben a szabálysértési eljárás azonnal lefolytatható. Nem ismert olyan eset, hogy valaki a felszólítás ellenére folytatta volna a plakátok átfestését, de arra sem volt példa, hogy azonnal lefolytatták volna a szabálysértési eljárást. Mindez önmagában elég indok az előállítások jogellenessége mellett - írta a Helsinki Figyelő.
