Ijedten hívott bennünket a minap egy idős olvasónk, aki sógorát segítette a Jahn Ferenc Dél-pesti Kórház sürgősségi osztályán. A besárgult rokont Pest megye déli részéről vitték be a mentők, akiket a háziorvos hívott. Vérvétel, ultrahang, vizsgálatok sora kezdődött, de annyi volt a beteg, hogy szék sem jutott mindenkinek, nemhogy ágy került volna a rossz állapotú pácienseknek. Hosszú órák teltek el, mire az éjszaka közepén „szerzett” neki egy beteghordó ágyat – mesélte feldúltan. Másnap délig támogatta, itatta a rokont, akit akkor vittek el egy fekvőbeteg osztályra és azóta is tart a kivizsgálása a kórházban.
Balla Rozália, a sürgősségi osztály vezetője beletörődéssel a hangjában biztosított bennünket, hogy megérti a panaszost, csak azt kéri: lássuk be, az emberi teljesítőképességet meghaladva látnak el naponta 130 beteget, mert – mint mondja -, mindenki hozzájuk kerül, akit a háziorvoslásban, a szakrendelőkben vagy a mentőknél nem tudnak vagy nem mernek ellátni. Náluk ott van minden technika a diagnózis felállításához, de a szükséges szakemberek harmadával kell beérniük. A mindenki számára borzasztó helyzetet súlyosbítja, a zsúfoltságot növeli, hogy a mentősök késve tudják hazaszállítani a betegeket, ráadásul a sürgősségi osztályokra kerülnek azok is, akikkel a szociális ellátórendszer nem tud mit kezdeni – érvel a főorvos.
Ezt erősíti meg Szabó János hevesi háziorvos, mentőorvos is, aki a Semmelweis Egyetem családorvosi tanszékén is dolgozik. Ő is megteszi, hogy szociális okok miatt küldi be a beteget a sürgősségi osztályra egy nem bonyolult tüdőgyulladással, mert hiába írja fel a megfelelő gyógyszert, ha nincs, aki beadja azt az idős embernek, nincs, aki befűtse a lakást és rendszeresen megitassa. Ha lenne a szociális ellátórendszernek olyan szelete, ahonnan ilyen esetben kérni lehetne szakképzett ápolót, akkor sok ezer beteg nem terhelné a sürgősségi osztályokat. Amíg ilyen nincs, addig a váratlan helyzeteket is itt kell megoldani – érvel a szakember. A zsúfoltságot növeli, hogy ide nem kell beutaló, akinek panasza van, az a sürgősségin jelentkezhet a nap 24 órájában.
A gyakorló háziorvos emlékeztet rá, hogy sok vizsgálatot nem végezhetnek el, nem is kérhetnek és eszközeik sincsenek a pontos diagnózis felállításához, pedig ezzel lehetne csökkenteni a sürgősségi osztályok, sőt a mentők túlterheltségét is. Példaként említi, hogy ha a betegnek mellkasi fájdalma van, de az EKG nem jelez infarktust, akkor a véréből egy gyorsteszt kimutatja a szívizom károsodását. Akinél nem mutat eltérést, azt nem kellene beküldeni a sürgősségire, ezzel is felszabadulna idő, szakember, energia. Csakhogy ezt a diagnosztikai eszközt ma nem használják a háziorvosi rendszerben.
Szabó János szerint szükség lenne rá, hogy egységes elvek szerint működjön a háziorvosi és a mentőtiszti, szakápolói ügyeleti rendszer, meg persze sokkal több munkatárs kellene. Abban a több mint 200 körzetben, ahol nincs családorvos, minden panasszal a sürgősségin kezdenek a páciensek, akik talán már attól jobban éreznék magukat, ha lenne néhány munkatárs, aki el tudná nekik magyarázni, hogy az imént említett infarktust kimutató gyorstesztet hat óra elteltével meg kell ismételni, s csak akkor mehetnek haza, ha az sem mutat eltérést. Most az orvos jó esetben elhadarja ezt, a beteg meg nem érti, miért kell neki még fél napot elviselnie a tömegben sokszor étlen-szomjan.
A hazai sürgősségi betegellátásban érintett szakmai szervezetek próbálják megtalálni a hatékonyabb, gyorsabb és gazdaságosabb megoldásokat, amivel a betegek is elégedettebbek lennének. Az egészségügyi államtitkárság a Népszava érdeklődésére megerősítette, hogy a szakember-igények, a kompetencia határok és a feladatmegosztás kérdéseiről párbeszéd kezdődött a szakmák között és ez ősszel is folytatódik. Addig a tárca a háziorvosi ügyeleti ellátás átvilágítását és kiértékelését tervezi városi és vidéki területen egyaránt, ami hozzátehet egy lépést a tisztább sürgősségi rendszer létrehozásához.
