- A nyolcvanas években szeretett a központban lenni, mind a színpadon, mind a képzőművészeti életben. Ma is tart még a hév?
- Ma már nem járok megnyitókra, se koncertekre. Tömegiszonyom van. Régen se bírtam a sok embert, pedig mekkora tömegek előtt léptünk föl! Persze, a saját kiállításaim megnyitójára elmegyek, ahol találkozom a régi barátaimmal, de a nagy nyüzsgésben nehéz koncentrálni. A beszélgetések semmitmondóak lesznek.
- Azért néha eljár koncertekre?
- Tavaly a kisebbik lányommal benéztünk a VOLT fesztiválra. Ott akkor a legöregebbnek éreztem magam. Ezért se lépek ma már fel rendszeresen. Úgy döntöttem, inkább koncentrálok a képzőművészetre és az írásra. A zenélés öröme maradjon meg az ifjúságnak. Ők még lendületesek, több energiájuk van mint nekem. Korábban én is energikus voltam, de a színpadi jelenlét nagyon sokat követel. Amikor úgy éreztem, hogy már nem vagyok olyan jó, akkor szépen visszavonulót fújtam, kiszálltam. Az persze sose érdekelt, hogy másnak tetszik-e a zenénk. A lényeg, hogy én élvezzem! Nem szeretem, ha az alkotás görcsössé válik.
- A Poszthús nevű együttesben viszont párszor fellépett a színpadon és jó erőben volt. Mégiscsak maradt valami a fiatalos lendületből.
- Igen, de a lendület csak egy-egy alkalomra korlátozódik. Például amikor felvesszük a stúdióban a számokat. Itt van egy kis félreértés, mert mi nem csinálunk koncertet, mi csak hobbiból készítünk számokat, kizenéljük az érzéseinket.
- Sokan megfogalmazták már, hogy a Bizottság zenekar a dalszövegeivel, botrányos koncertjeivel a Kádár-rendszer ellen is lázadt. Az Ön, mai legújabb dalszövegei mi ellen lázadnak?
- Manapság nagyon sok a giccs, a gagyi és a kommersz. Mindez szellemi környezetszennyezést okoz. Éppen ezért jó, hogy ha vannak olyan zenék, művészeti alkotások, melyek ezt a „nyáltömeget” kicsit kompenzálják. Örülök, ha olyan dolgok is születnek, melyekkel nem pénzt akarunk keresni, hanem egyfajta belső indíttatásból, szellemi igényből hozzuk őket létre. A fiataloknak is azt ajánlom, hogy fedezzék fel, járják a saját útjukat.
- Az egyik dalszövegében azt írja: „ne éljünk túlzottan a pillanat örömeinek”.
- Az élet egy folyamatos lepusztulás. A mai világnak pedig az az elvárása, hogy legyél sikeres, fussál be. Holott pedig az lenne a jó, ha mindenki természetes módon élne, és lassan ismerné, találná meg önmagát.
- Egy másik dalszövegben ezt írja: „a huszadik századi idegrendszer rosszabbul viseli magát”. Úgy érzi, hogy napjainkra ennyire megváltozott a világ?
- Felgyorsult, stresszes és zajos lett. A fülünknek már-már szokatlan a csend. A hangossá vált világ pedig elfed sok mindent. Ha minden szembe jövő információra odafigyelnénk, meghülyülnénk. Szoktam is mondani, hogy a földönkívüli civilizációk még azért nem jelentkeznek a Földön, mert a zaj irritálja őket. Időnként persze küldenek egy-két gagyi ufót, hogy a földi halandókat elszórakoztassák.
- 1997 óta Sárospatakra költözött. Ott meglelte a belső harmóniát?
- Közelebb jutottam hozzá, de azért nem lettem abszolút remete. Mégis sokkal kevesebb ingernek teszem ki magam, mint egy nagyvárosi lakos. Visszavettem a tempóból. Én már nem akarok senkinek se megfelelni, csak magamnak. Írok, festek és zenélek, mert ezek a kifejező eszközök közel állnak hozzám.
- Miben különbözik a fiatal és az idős feLugossy?
- Szerintem nagy különbség nincsen. Igaz, a fiatal feLugossy gátlástalanabb, exhibicionistább volt, míg az idősebb már szorongó és megfontoltabb, mert belátja, hogy felelős a művészetért és az életért. A művészettel be kell mutatni az életet, a valóságot, ami több mint az a látszat, melyet sugall felénk a média. De ezt már a fiatal feLugossy is így gondolta. A világ abszurd lett, ezért fontos, hogy tudjunk rajta nevetni. Csak ne kínunkban.
- A két Bizottságbeli társával, Wahorn Andrással és efZámbó Istvánnal tartja a kapcsolatot?
- Már keveset találkozunk, inkább telefonon és e-mailen beszélünk. De júliusban lesz majd egy közös megmozdulásunk Veszprémben. Wahorn és efZámbó is a saját zenekarával lép fel, és én is a magaméval, azaz az új zenés videóimmal, az antiklipekkel.
- Akkor mondhatni: újra összeáll a Bizottság?
- Igen, három külön koncepcióban!
feLugossy László 1947-ben Kecskeméten született. Az érettségi után fotózást tanult, festett, majd fiatal képzőművésztársaival 1972-ben Szentendrén megalapította a Vajda Lajos Stúdiót, hogy bemutathassák a kortárs művészeket. 1979-től a barátokból verbuvált A. E. Bizottság alternatív zenekarban volt dalszerző, énekes.
A koncerteken fellépett többek között efZámbó Istvánnal, Wahorn Andrással. Szerepelt Tarr Béla három filmjében, a Sátántangóban, a Werckmeister harmóniákban és a Londoni férfiben. 1990-ben Munkácsy-díjjal tüntették ki. 1997 óta Sárospatakon él.
