- Ennyire bonyolult jelentést hordoz minden momentum két politikus találkozásakor?
- A gesztusok sok mindenről árulkodnak. A legjobb példa erre az orosz elnök hivatalos programját megelőző temetői látogatás volt. A Hősök terén minden úgy zajlott le, ahogyan azt a nemzetközi protokoll előírja, de a Fiumei úti sírkertben Putyin kizárólag az orosz média jelenlétében koszorúzott, egyenruhás orosz katonák álltak díszsorfalat és vitték a virágot az emlékhelyhez. Ezt orosz belpolitikai üzenetként kell kódolni: a moszkvaiak értsék, hogy Budapest felszabadításának évfordulóján minden más programja előtt a szovjet hősök sírjainál rótta le kegyeletét. Az orosz tudósítások arról hallgattak, hogy ez mennyiben érintette a magyar közvélemény érzékenységét.
- Aki a tárgyalásokról szóló első tudósításokból próbált következtetni a lényegre, azt gondolhatta, az öt aláírt szerződés miatt találkozott a két vezető. Pedig…
- Pedig ezek között egyetlen lényeges megállapodás sem szerepel. Paksi szakemberek képzése? Amióta működik az erőmű, azóta napirenden vannak ilyen együttműködések. Amikor Moszkvában dolgoztam, rendszeresen ápoltuk a regionális kapcsolatokat. A követség, a kereskedelmi kirendeltség elsődleges feladatának tekintettük, hogy időről időre meghívjunk üzletembereket, találkozókat hozzunk össze számukra a különféle körzetek helyi vezetőivel, a kormányzóságok első embereivel. Ennek eredményeként számtalan komoly üzleti megállapodás született, amiből nem a nagy cégek, hanem a kis- és közepes méretű magyar vállalkozások profitáltak. A magyarok számára nem Moszkva jelenti az üzleti lehetőségeket. Nem új a tatárokkal kialakított kapcsolat sem, bár nem tudom értelmezni, mi szükség van Kazanyban, egy olyan városban, ahová nincs közvetlen légijáratunk, főkonzulátusra? Ez csak a külügyi költségvetést terheli majd - értelmetlenül. Folytathatnám az egészségüggyel, az oktatással – mindkettő jelentéktelen a két ország kapcsolatában.
- Talán az oktatás mégsem az. Ön is Moszkvában szerzett diplomát, az egyetemi évek alatt kialakított kapcsolatok egy életre elkísérik az embert.
- Ez igaz. Ha ösztöndíjakról szólna a szerződés, az valóban fontos lépést jelentene, de szó sincs diákok százairól, ezrekről, mint a mi időnkben volt.
- Ha ezek a megállapodások valóban jelentéktelenek, akkor kinek lehetett nagyobb szüksége egy ilyen kétes értékű találkozóra?
- Orbán Viktornak mindenképpen. Igazolnia kellett ország-világ előtt, hogy a keleti nyitás politikája lám működik és eredményeket hoz. Hogy melyek ezek az eredmények? Nem sokat látok ezekből, inkább tűnnek üres, erősen felfújt lufinak, amelyek azonnal szétpukkadnak, ha kicsit megpiszkálják. Az országaink közötti tartalmas együttműködésnek alig vannak nyomai, de gazdasági szinten sem mérhetőek az eredmények. A két ország gazdasági helyzete – mondhatnak bármit - nem túl rózsás, hiszen Magyarországon már jó ideje nincs - és csak homályos utalásokat hallani arra, hogy talán készül valami - lényegesebb beruházás. Ebben a helyzetben Paks 2 alaposan felértékelődne a térségben, noha ez gyakorlatilag színtiszta magyar kormányberuházás lenne, amit orosz hitelből építenének fel.
- A kormány sikerjelentései nem ezt mondják.
- A kommunikáció sok mindent elbír, de a tények mást mutatnak. Gyakorlatilag meg sem közelíti ma a két ország kereskedelmi forgalma a 2008-as szintet. Akkoriban a tízmilliárd dollárt is meghaladta az árucsere, ma talán nyolcmilliárd körüli szinten stagnál. Akkoriban a magyar export mintegy 4 százaléka ment Oroszországba, ma alig éri a 3 százalékot.
- Eszerint mégsem Orbán, hanem Putyin akart profitálni a találkozóból?
- Ha az eddig nyilvánosságra került információkból indulunk ki, akkor azt is mondhatjuk, hogy az orosz vezetőnek – a maga szempontjai miatt – ugyanilyen fontos volt a budapesti látogatás. Putyint az elmúlt esztendőben a fejlett világban kizárólag Ausztriában fogadták kétoldalú megbeszélésre, ezen kívül csak a 2014-es Brisbane-i G-20 találkozón vett részt, ott tárgyalhatott többek között Obamával, Merkellel, Barrosoval is. Tehát az orbáni meghívás ilyen szempontból kapóra jött Putyinnak. De téved, aki azt gondolja, hogy egy olyan tekintélyes középhatalmat, mint Oroszország, nemzetközileg el lehet szigetelni. Ebben téved az USA is, mert ha elvágják a nyugati szálakat, ott van Keleten Kína és India, abszolút nyitottan az orosz kapcsolatokra.
- Ön szerint Orbán lehetett a meghívó? Volt nagykövetként ismernie kell a meghívások technikáját.
- Abban egészen biztos vagyok, hogy nem a szokásos meghívási eljárást választották. Nem kérték fel a külügyi apparátust, hogy puhatolják ki, hajlandó volna-e az orosz elnök meglátogatni minket. Orbán az utóbbi években többször járt Moszkvában, ilyenkor minden kötelezettség nélkül azzal szoktak búcsúzni egymástól a felek, hogy természetesen a vendég is örömmel látja a házigazdát egy alkalmas időpontban… Alighanem nem egyetlen alkalommal mondhatta ezt a magyar miniszterelnök, amire most lecsaphatott Putyin: jó, akkor jövök!
- Az ilyen bejelentkezés elől nem lehet kitérni?
- Arra mindig van lehetőség. Hivatkozni egyéb külföldi kötelezettségre, uniós programra, de lehet találni kifogást a program összeállításában és ezzel legalább elodázni egy kényes látogatást. Azt gondolom, hogy a Külgazdasági és Külügyminisztérium jelenlegi – alaposan megrostált és szakmailag amortizált – gárdája nincs felkészülve az ilyen „diplomatikus” hárításra.
- Eszerint lehet, hogy azoknak van igazuk, akik úgy vélik, Putyin azért találta most alkalmasnak a vizitet, mert az újabb szankciók életbe lépése előtt talán éket verhet az uniós államok közé?
- Ezt szinte kizártnak tartom.
- Pedig ismerve a magyar vezető „pávatáncos” hajlamait, erre láthatott esélyt.
- Az oroszoknak megvan a maguk elmélete az Európai Unió egységéről. Szerintük ez a közösség „beteg”, az egyes országok a saját egyéni érdekeik mentén politizálnak, ezért az unió a legkisebb nézeteltérés hatására is szétrobbanhat, s ehhez nincs szükség az ő aktív részvételükre. Minden nemzetközi fórumon érzékeltetik is, hogy ők nem a közösséggel, hanem az egyes nemzetállamokkal kívánnak kétoldalú kapcsolatokat építeni. Diplomáciai szinten természetesen ott vannak Brüsszelben.
Az interjú a következő oldalon folytatódik!