A bécsi Ludwig Múzeumban, a Museum Moderner Kunstban (MUMOK) nyílt február közepén kiállítás az amerikai és brit pop art művészeinek mintegy 100 művéből. Az anyag Európa Ludwig Múzeumaiból, így a kölniből, a bécsiből, és a budapestiből érkezett, hogy egy kiállításra ismét összeálljon a műgyűjtő házaspár, Irene és Peter Ludwig páratlan kollekciója. Peter Ludwig időben, a hatvanas években kezdte el a Claes Oldenburg, Roy Lichtenstein és Andy Warhol nevével fémjelzett irányzat gyűjtését, már akkor jelentős összeget kifizetve alkotásaikért, amikor Európában még nem fedezték fel az irányzatot. Így aztán a világ egyik legjelentősebb kollekcióját tudhatták magukénak. Az alkotások különböző konstrukciókban, letétek, alapítványok, ajándékok révén jutottak el a három múzeumba. A Ludwig kollekció olyan hatalmas, hogy a korszakot átfogóan bemutató kiállításhoz, nincs szükség más intézményekből, gyűjteményekből további kölcsönzésekre.
A pop-art azért izgalmas, és népszerű ma is, mert egy hosszú, a közönséget a művészettől meglehetősen elidegenítő absztrakt korszak után ismét figuratív ábrázolást használt, amely látszólag könnyen értelmezhető a nézők számára. Hiszen mindennapi tárgyakat értelmezett újjá, helyezett új kontextusba, alkotásaiban felhasználta a populáris kultúra megannyi szeletét, reklámokat, képregényeket, reagált a sztárkultuszra. Így került Andy Warhol vásznaira Marilyn Monroe, Elvis Presley, vagy a Campbell leveskonzerv. Mindezzel azonban a fogyasztói társadalom kritikáját is adták a hatvanas években szárba szökkent irányzat alkotói, hiszen a hétköznapi fogyasztás és termelés mechanizmusait ültették át a művészetbe. Nem finomkodtak, tudatosan építették fel saját márkájukat, és többen éltek a „sorozatgyártás” technikájával is. A pop-művészek egyik legfontosabb célkitűzése a "magas művészet" és az élet közötti határok lerombolása, valamint a mindennapi élet banális jelenségeinek és tárgyainak a műbe való bevonása volt. Gyakran használva eszközül a mindenütt jelen lévő giccset, néha kifejezetten az elitkultúra parodizálására. Tájképeik előtt biztos ott van egy gyönyörű, hatalmas amerikai autó - mint Tom Wesselmann-nak a kiállításon is látható képén -, ha csendéletet festenek, akkor azon konzerv, vagy Coca-Cola található, az emberi alak pedig filmsztár, pop-énekes.
A MUMOK kiállítása is rájátszik erre, amikor belépünk a múzeumba, alig különböztethető meg a shop és a kiállítóterem, hiszen utóbbi „kirakatában” úgy állnak a Campbell konzervdobozok és Brillo mosószeres kartonok, mintha megvásárolható dekoráció volna. A pop art művészei is készítetek ilyen installációt egykoron, ahol a szupermarketek szokásos termékei és az azokra hajazó műalkotások keveredtek egymással, s a látogató kedvére böngészhetett köztük. Sajnos ennek a performance-nak csak a dokumentumait hozták el a kiállításra. De itt van, és Budapesten is látható lesz Claes Oldenburg, a MUMOK-ban őrzött, fél kiállítási szintet megtöltő munkája, a Mickey Mouse Museum. Ez a hatalmas munka nem más, mint Disney híres egerét formázó installáció, múzeum a múzeumban, ahol – ki hinné – az amerikai fogyasztói társadalom mindennapi, filléres termékei sorakoznak a „tárlókban.”
Tom Wesselmann amerikai pop-art művész (1931–2004) Tájkép No. 4. (1965) című festménye FORRÁS: MUMOK
Ludwigék kollekciójában, így a bécsi és a budapesti kiállításon is megtalálhatók a pop art emblematikus művészeinek (Jasper Johns, Roy Lichtenstein, Claes Oldenburg, Robert Rauschenberg, Andy Warhol, Tom Wesselmann) ikonikus művei. De megtalálhatók a kevésbé ismert alkotóké (Howard Kanowitz, Allan D'Arcangelo) is, valamint az amerikai vonulaton kívül az irányzat európai képviselőinek (Peter Blakem Richard Hamilton, David Hockney, Martial Raysse, Mimmo Rotella) munkái is.
A budapesti Ludwig Múzeum október 3-án nyíló kiállításán kitekintést nyújt majd a pop art kelet- és közép-európai tendenciáira is. Így a pop art brit és amerikai nagyágyúi mellett többek között Keserü Ilona, Konkoly Gyula vagy Lakner László képei is láthatók lesznek.
