Általában betartják a tűzszünetet, de Debalcevonál továbbra is lőnek, mintha mi sem történt volna. Valahogy így foglalható össze a múlt heti minszki megállapodás eddigi eredménye. Vérmes reményeket nem is táplált senki. Nyilvánvaló volt, a rendezés attól függ, hogy az egyezményt kierőszakoló francia-német páros mennyire tud hatni a továbbiakban is a felekre, illetve attól, hogy az orosz és ukrán csúcsvezetés szintjén mennyire tudják elfogadni és főképp elfogadtatni azt, hogy a konfliktus folytatásának csak vesztesei lehetnek.
Az elmúlt két nap eseményei azt mutatják, hogy mind Kijevben, mind Moszkvában, mind a Donbászban egyelőre lenyelni nem tudják, kiköpni meg nem merik ezt a kényszerű békét, s még nem döntötték el, mi lenne számukra kifizetődőbb - megnyerni a háborút, de elveszíteni a békét, vagy beletörődni a veszteségnek tűnő kompromisszumos megoldásba, és hosszú távon megnyerni a békét. Pedig most ez az igazi kérdés Kijev és Moszkva számára egyaránt.
Kijevnek be kell látnia, hogy geopolitikai adottságai, gazdasági, történelmi, kulturális, nyelvi és etnikai összefonódásai miatt sincs más lehetősége, mint valamiféle modus vivendit találni a nagy testvérrel. Bármennyire erős is most az Ukrajna mögé felsorakozott nyugati világ támogatása, ez maximum a háború megnyerésére lehetne elég.
De ott van a koszovói intő példa. Koszovónak is megnyerte a Nyugat a háborút, de alig hét évvel a nagy diadal után egyértelmű, hogy a függetlenné vált ország elveszítette a békét, százezer számra menekülnek állampolgárai, akik bizony nem szívesen látott vendégek a korábbi támogatóknál. Ukrajnában is csak akkor lesz élhető élet, ha a kívülről parancsolt tűzszünet mellett a lelkekben is bekövetkezik az enyhülés, a háborús propaganda és másikra mutogatás helyett szembenéznek a valósággal és elfogadják, hogy Ukrajna soknemzetiségű, soknyelvű ország.
De nagyot téved az orosz politikai elit és az ország mindenható ura, Vlagyimir Putyin is. Ukrajnával szemben megnyerheti a háborút (amelynek állítólag nem is részese), akár meg is szerezheti a Donbászt a Krímig vezető szárazföldi sávval együtt, de akkor biztos, hogy e konfliktus legnagyobb vesztese lesz. Mert ez a háború már nem Ukrajna és Oroszország, és nem is Oroszország és az USA között, hanem Oroszország és Európa között zajlik.
Lehet, sőt, biztos, hogy korábban Európa is tévedett Oroszország irányába, de Angela Merkel és Francois Hollande révén most az EU segítő kezet nyújtott, már-már barátit, bizonyítva, hogy nem akarja Oroszországot kirekeszteni a közösségből és nem akarja belehajszolni semmiféle hideg vagy meleg háborúba Amerikával. Ha ezt a gesztus sem értékeli Putyin, nem is olyan hosszú távon önnön politikai halálos ítéletét írja alá.