Sz. Bíró Zoltán: Putyint még nem lehet leírni
- Alapesetben Putyin látogatása egy hatalmas diplomáciai siker lenne …
- Abszolút így van, ezt többször nyilatkoztam is. Függetlenül attól, hogy ki van kormányon, Magyarország és a magyar politika számára diplomáciai siker lenne az orosz államfő látogatása. Normális esetben.
- Jelen helyzetben nem az?
- A jelenlegi nem tekinthető normális helyzetnek, mert 2014. március 18-án a Krím annektálásával új időszámítás kezdődött Oroszország és a Nyugat viszonyában. Ez olyan durva átlépése volt a nemzetközi jogrendnek és a második világháború után kialakult normáknak, ami után nem érzékelni, hogy Oroszország teljesen más megítélés alá került a legszorosabb szövetségeseink körében, én súlyos hibának tekintem. Ha március 18-án ezt nem érzékelte a magyar kormány, akkor ott volt július 18., a maláj gép katasztrófája, amikor a nyugati világ még inkább elfordult Oroszországtól. Bár nem zárult le a vizsgálat, nagyon sok olyan elem van, ami alapján joggal feltételezhetjük, hogy közvetlen felelősség terheli a putyini Oroszországot ebben a tragédiában. És még egy utolsó dátum: november 15, a G20-as találkozó Ausztráliában. Azóta Putyinnal nyugati vezetők nem találkoznak, leszámítva azt, amikor az ukrán helyzet rendezését célozzák, azóta teljes nyugati elszigeteltségben van Putyin.
- Demonstratív jellegén túlmenően van-e bármiféle más jelentősége Putyin számára?
- Szerintem nincs. A szimbolikus jelentősége a legfontosabb. Nem hiszem, hogy ha más helyzetben lenne Oroszország, mint amiben van, ilyen gyorsan viszonozná Putyin a magyar miniszterelnök tavalyi látogatását. Ez nyilvánvalóan orosz érdek volt, annak a demonstrálása, hogy az EU-ban is van olyan ország, amely továbbra is hajlandó fogadni őt. Ennél több ebben a látogatásban nincs, és ha még alá is írnak valamiféle egyezményeket, az sem fog a tényen változtatni.
- A gáz és atomügyeket különben Putyin személyesen intézi?
- Amikor stratégiai jelentősége van, olyan nagyságrendről van szó, mint Németország, Olaszország például, hogy csak a két legnagyobb európai orosz gázfogyasztót említsem, nyilván Putyin is hajlik arra, hogy jelen legyen azok aláírásánál. Magyarország ma már 5 milliárd köbméternél kevesebbet vásárol. Ez nem jelentéktelen tétel, de nem akkora, hogy elnöki jelenlétet igényelne.
- Lehet, hogy mégis szerencsés csillagzat alá került e találkozó a minszki egyezmény folytán? Változtathat-e megítélésén bármit is, ha addig életbe lép és kitart a tűzszünet?
- Amennyiben valóban lesz tűzszünetet és ez kedden is működni fog, az a magyar kormány számára is jóval kedvezőbb helyzet, mintha látványos kudarcba fulladna a minszki megállapodás. Könnyebbséget jelenthet ebben a rendkívül kényes szituációban. Hozzáteszem, hogy ugyanakkor ez a megállapodás rendkívül törékeny, a tárgyalást folytató négy államfő semmit sem írt alá, ők szóban hagyták jóvá, az alacsonyabb szintű kontaktcsoport írta alá a dokumentumot. De törékenysége ellenére is, bármilyen tűzszünet jobb, mintha lövöldöznének egymásra. De hát hogy mi fog történni Ukrajnában a továbbiakban, hogy hogyan fog alakulni az orosz-nyugati kapcsolat, az felmérhetetlen. A magyar politikának a korábbiaknál jóval inkább tekintettel kell lennie arra, hogyan alakul a Nyugat és Oroszország viszonya, mert mi mégiscsak ehhez a szövetségi rendszerhez tartozunk értékvállalásban és szerződéseinkben is.
- Láthattunk már olyan rangos nyugati folyóiratokban is megjelent véleményeket, miszerint végnapjait éli Putyin. A Foreign Policy egyenesen azt írta, „Good by Putin”. Elképzelhetőnek tartja?
- Teljesen alaptalannak tartom. Annak ellenére, hogy az orosz gazdaságban a problémák 2012-től nagyok, amiket súlyosbít a szankciós politika és a kőolaj drámai esése, azért én a következő 1,5-2 évben még a gazdaságban sem gondolok drámai összeomlásra, mert tartalékai nem jelentéktelenek. A társadalom tűrőképessége pedig jóval nagyobb, mint Nyugat- és Kelet-Közép-Európa társadalmaié. A napokban adták közre a Levada közvélemény-kutató intézet felmérését, ami szerint 69 százalék a kormányzó Egységes Oroszországra szavazna. Ez azért érdekes, mert legutóbb hivatalosan 49 százalékot kaptak, de a nem hivatalos, ám hitelesnek tekinthető adatok szerint ez valószínűleg 30-33 százalék volt. Ehhez képes a 69 százalék rengeteg. De az ezt megelőző mérések is azt mutatják, hogy az orosz társadalom ebben a nacionalista hisztériában kitart Putyin mögött és ez az érzelmi töltet még egy jó ideig a segítségére lesz.
A cikk a következő oldalon folytatódik Balázs Péter, volt külügyminiszter, külügyi szakértő véleményével
