Stoltenberg úgy foglalt állást, hogy a hazatérő dzsihadisták nemcsak a régiót, hanem egész Európát fenyegetik, ezért „együtt kell küzdenünk a terrorzizmus ellen” a balkáni országokkal – fejtette ki. A pristinai parlament is érzékeli a veszélyt, s olyan törvényt készít elő, amely kemény büntetést helyez kilátásba a Közel-Keleten harcolók ellen.
Az eltelt bő egy évtized alatt a balkáni iszlamisták több, a világ különböző országaiban végrehajtott terrorakcióban vállaltak szerepet. Ezek közé tartozik a 2002 októberében, az Egyesült Államok bécsi külképviselete elleni, a 2007 májusi Fort Dix-i merénylet, a 2009-es New York-i metró merényletkísérlet, a 2011 októberi, az Egyesült Államok szarajevói nagykövetsége ellen végrehajtott terrorakció, a 2012 januárjában, Tampában végrehajtott robbantásos akció.
Balkáni terroristák gyilkoltak meg 2012 februárjában két amerikai katonát a frankfurti repülőtéren. 2014 márciusában első ízben fordult elő, hogy egy fiatal koszovói férfi hajtson végre öngyilkos merényletet Irakban. Ebben a bagdadi terrorakcióban öt személy vesztette életét.
Miközben tehát jórészt arról hallhatunk, hogy Franciaországban, Belgiumban és Németországban mennyire tartanak a hatóságok a Szíriából visszatérő dzsihadistáktól, ez a kérdés a Balkán illetékesei számára is egyre nagyobb fejtörést okoz. Az okok persze teljesen mások, mint Nyugaton. A lakosság néhány százalékának radikalizálódását a boszniai, majd a koszovói háború, s a helyzetet kihasználó közel-keleti államok idézték elő. Mivel azonban mindkét konfliktusban a helyi, boszniai és koszovói lakosság volt a szenvedő fél, a Nyugat nem foglalkozott ezzel a kérdéssel, a szerbek megzabolázását tartotta első számú feladatának.
A többség mérsékelt
Az aggasztó jelek ellenére a délkelet-európai muzulmánokat továbbra is a legmérsékeltebb iszlám hívőknek
nevezetjük. Becslések szerint a térségben 5-10 százalék vált a radikális vallási ideológia rabjává. A fundamentalisták az eltelt két évtizedben, a boszniai háború óta kiépítették kommunikációs csatornáikat, infrastruktúrájukat, az elszigetelt településeken éppen úgy, mint a városokban, a radikális papság által irányított nagymecsetek közelében. Híroldalakkal rendelkeznek, újságokat adnak ki, propagálják a „szent háborúban” való részvétel előnyeit. Ehhez természetesen pénz kell, nem is kevés, közel-keleti szponzorok azonban jócskán akadnak.
Bosznia-Hercegovinában az iszlám radikalizmus gyökerei még a második világháború időszakára nyúlnak vissza. Bosznia területe a nácik által létrehozott Független Horvát Állam (NDH) fennhatósága alá került. Ekkor jött létre a Mladi Muslimani, azaz Ifjú Muzulmánok csoportja, amely a Muzulmán Testvériség boszniai társszerve volt. Az Ifjú Muzulmánok – amint egyik alapítója, Alija Izetbegovic későbbi boszniai elnök is hirdette – nagy „Iszlamisztánt” akartak létrehozni a Balkántól Észak-Afrikán át a Közel-Keletig.
Tagjai egytől egyig radikálisok voltak, olyanok, akik szent háborút akartak indítani minden nem muzulmán ellen. Ehhez azonban szövetségesekre volt szükségük, így a csoport a nácik támogatása mellett döntött a partizánokkal szemben. A második világháború után három évre le is tartóztatták Izetbegovicot.
Iszlamisták új generációja
Jugoszlávia szétesésekor, a boszniai háború idején a szélsőséges iszlamisták egy új generációja kezdte bontogatni szárnyait. Ez az afgán és más dzsihadi zsoldosok által befolyásolt csoport jóval veszélyesebb és szélsőségesebb volt a Boszniában elnökké választott Izetbegovicékénál. A Katibat al-Mujahireent boszniai, csecsen, és más országokból érkezett dzsihadista veteránok alkották, több tagja a boszniai hadsereg oldalán harcolt a szerbekkel szemben.
A 2001. szeptember 11-i terrortámadások kitervelője, Hálid Sejk Mohamedet, valamint egy sor ismert terroristát is a soraiban tudhatott, köztük a 2005 júliusi londoni merényletek szellemi atyjának nevezett Abu Hamza al-Maszrit – írta tanulmányában Gordon N. Bardos, a délkelet-európai stratégiai kérdésekkel foglalkozó SEERECON elnöke.
Több terrorista is megfordult Boszniában, s Izetbegovic az ördöggel cimborált. Azzal vádolták, hogy minden további nélkül boszniai útlevelet biztosított a szélsőségesek számára, mert szüksége volt támogatásukra a délszláv háborúban.
Ennek a lépésnek azonban meg is lettek a következményei. Az 1995-ös daytoni egyezmény után ugyanis kialakították saját hálózatukat az országban, támogatást nyújtottak az „iszlám ügyért” küzdők számára. Azt azért nem állíthatjuk, hogy terroristákat képeztek volna ki, de hogy szerepük volt a szélsőséges ideológia terjesztésében, az biztos.
Több, a világ zajától távol fekvő településen alakították ki saját minitársadalmukat, ahol bevezették a saríát, s tagokat gyűjtöttek „szent háborújukhoz”. Janez Kovac író szerint ezekről a helyi enklávéról a rendőrség is pontosan tudott, de nem tett semmit ellenük. Ilyen iszlám falu volt Bocinja Donja, ahol mintegy 600-an éltek, illetve Gornja Maoca, e településen telepedett le Bosznia legfőbb vahabita vezetője, Nusret Imamovic. (A vahabita iszlám Szaúd-Arábia államvallása.) De itt élte mindennapjait az a Mevlid Jasarevic is, aki 2011 októberében merényletet hajtott végre az Egyesült Államok szarajevói nagykövetsége ellen.
A városokban is kialakultak szélsőséges iszlám központok. Szarajevóban a radikalizmus melegágyának tartják a szaúdiak által finanszírozott Fahd Király mecsetet, valamint a Szarajevói Kulturális Központot. A szarajevói Fehér mecset a koszovói albán Sulejman Bugari imám „főhadiszállása”, akit az amerikai tudományos intézet, a Stratfor az albániai és boszniai szélsőségesek összekötőjének nevezett.
Az iszlám szélsőségesek a Balkánon számos jótékonysági- segély- és civil szervezeteket hoztak létre. Ezek közül néhányat az al-Kaidához köthető szélsőséges csoportok finanszíroznak. A CIA például azt közölte, hogy a világban megannyi országában működő boszniai civil szervezetek egyharmada rendelkezik terrorista kapcsolatokkal.
A balkáni iszlamisták kommunikációs csatornáikon, főként weboldalaik segítségével hirdetik azt, hogy gyűlölni kell a „hitetleneket”, népszerűsítik az erőszakot, s terjesztik Amerika- és Izrael-ellenes ideológiájukat. Fontos terepet jelentenek számukra a közösségi oldalak, a Krenaria Islame Facebook oldalhoz például – megszüntetéséig – 25 ezren csatlakoztak. Itt a Szíriában harcoló „hős” albán dzsihadistákat népszerűsítették.
