Két, Franciaországban született dzsihád-képzett fiatalember egy párizsi szerkesztőségben legyilkolja a lap tucatnyi munkatársát. Elég borzalmas élménye ez az Iker-tornyokat, Madridot, Londont megélt nyugati világnak ahhoz, hogy Fukuyamát meg Huntingtont, a történelem végét, meg a kultúrák élet-halál harcát kezdjük emlegetni. Mondhatnánk: a két említett úrtól nem a hülyeséget kellene eltanulni. Főként nem Európa közepén, amelyet eddig elkerült minden atrocitás, ahová a menekültek csak azért érkeznek, hogy mielőbb tovább állhassanak még nyugatabbra, többnyire élni, megélni, s kevésbé gyilkolni és robbantgatni. Már az is érthetetlen volt, amikor néhány éve maga Merkel kancellár és Cameron miniszterelnök a multikulti csődjéről értekezett, mert Európa a XXI. századi bevándorlók nélkül is maga a multikulti. Hogyan, s ki akarhat itt legalább szociálisan és gazdaságilag kicsit is egységes Európát, ha nem az az első szava, hogy ahányan vagyunk, annyifélék vagyunk, s maradunk. Szegény francia Jean Monnet, aki szürke eminenciásként talán a legtöbbet tette Európa egységéért, élete végén azon meditált, nem tévedett-e, s nem a kulturális "forrasztással" kellett volna kezdenie. Az egekben azóta talán már ráébredt, hogy ez lehetetlen. Merkel pedig eljutott oda, hogy elismerje: az iszlám Németország része. Nem is vár többet a betelepülőktől, mint nyelvtudást és törvénytiszteletet. Azaz, hogy lássák: a Nyugat alaptörvénye az autonóm polgár szabadságának (a sajtóénak is) a törvénye. Aki elfogadja ezt, az a Nyugat része lesz, ami a Nyugatot nem menti fel a sokszor kényelmetlen önvizsgálat alól.
Na, most ehhez mérjük a mi kormányfőnk egyszerű beszédét: az unióban nincs bevándorlás, kivándorlás, hiszen "egy gazdasági téren belül mozgunk", akár mint munkavállalók, akár mint turisták. A bevándorlás az, ha az unión kívüli országokból érkeznek emberek az unióba. Ez még csak a mellébeszélés mellébeszélése. A lényeg, hogy "Magyarországnak az Európában szokásos politikai korrektségtől eltérően világosan és egyenesen kell beszélnie, meg kell mondani az igazat: nem akarjuk, hogy a megélhetési bevándorlók célországa legyen Magyarország".
Ez is egyfajta igazság. Még ha undorító is.
