"Ezen az oldalon a józan ész uralkodik, a másik már a téboly birodalma. De senki nem tudja pontosan meghúzni pontosan hol is van a kettő közötti határ” – mondta egykoron Agatha Christie, de bizonyosan nem a magyar politikai életre, azok szereplőire gondolt. Pedig gondolhatott volna. Itt állunk ugyanis egy olyan országban, ahol minden arra lenne predesztinálva, hogy nyugodtan éljünk; a kormányoldalon kétharmados fölény, kényelmes többség, az ellenzéki oldalon a folyamatos vereségekbe belefáradt, kitapintható ambíció nélküli emberek. Négy év választás nélküli nyugalom. Ehelyett mit látunk? Folyamatos acsarkodást, ellenségek vizionálását, összeesküvés-elméleteket.
A magyar politikai vezetők most szép sorjában mutatják be paranoid oldalukat, hovatovább már mindegyik titkosszolgálati akciókat vizionál mindenhova. Orbán, Kövér, Pintér és most Semjén is versenyt fut egymással, ki tud nagyobbat mondani a külső ellenségről; komolytalan mondatok, egyre nagyobb blődségek hangzanak el tőlük.
Mondom: nyugalomnak kellene lenni, legfeljebb rezignált beletörődésnek – ez van, így alakult. Ehelyett képzelgésekkel kerítenek körbe bennünket, mintha csupa titkosszolga szaladgálna az utcákon. Szegény politikai vezetőinknek egy pillanat nyugalma sem lehet: hol Amerikából, hol ki tudja honnan, hol pedig itthonról figyelik meg őket; egy merő rettegés az életük, ezért nem jut idő a kormányzásra.
Vajon meddig lehet mindezt elviselni? Meddig tudják fokozni ők és meddig tűri az átlagállampolgár? Mert azt ugye nem hiszik el az érintett urak, hogy a többség hitelt ad szavaiknak. Azok az idők elmúltak, olyannyira el, hogy immár Gyurcsányra sem lehet mindent rákenni. Talán ez is hívta elő a titkosszolgálati gondolatokat – az tudniillik, hogy már a varázsige, a Gyurcsány-ellenes szövegek sem működőképesek. És nem működik a vad kommunistázás, az emúltnyolcévezés, szóval egyik, eddig jól bevált panel sem; így bukkant fel, mint új megoldás a titkosrendőrség. Látjuk, már szinte nap, mint nap. Mi viszont egy cseppet sem lettünk bölcsebbek Agatha Christienél: fogalmunk sincs, hol húzódik a józan ész és a téboly közötti határ.
