Nagydobra nemhogy nem fogja verni az Orbán-kormányzat, tömegtájékoztatási eszközeiben egyelőre hallgat is Nils Muiznieks lett biztosnak a minap Strasbourgban közzétett magyarországi jelentéséről. Az Európa Tanács emberjogi felelőse néhány hónapja, a nyár derekán járt nálunk, találkozott kormánypárti felelősökkel és ellenzéki potentátokkal, ezt foglalta össze gondosan szerkesztett összegezésében. A végeredmény, mondhatnánk pozo-negatív. Elismeri, hogy a korábbi állapotokhoz képest észlelhető bizonyos javulás, a kabinet kezdeményezésére enyhén módosítottak korábbi törvényeket, most már valamivel szigorúbban ítélik meg a gyűlöletbeszédet, valamennyit elfogadnak az uniós intézmények kritikáiból, de az összesítő mérleg még mindig soványka. Különösen azért, jegyezte meg visszafogottan Muiznieks úr, mert a gyakorlat, egyes törvényes rendelkezések „változatlanul bénítják a sajtószabadságot”. Például a jogi eszközökkel nem rendelkező Médiatanács akár 650 000 euró „büntetéssel” is sújthat vállalkozásokat, fölfüggesztheti működésüket. A helyzet azért is aggasztó – jegyzi meg a jelentés -, mert a kétharmados Fidesz többségű parlament terjesztette ki a Médiatanács hatáskörét, a politikai hatalomtól egyáltalán nem független szervezetét.
Az Európa Tanácsot, ezt az állam- és kormányfőkből verbuvált magas rangú testületet – így a precíz megfogalmazás – „mélyen nyugtalanítja a rasszizmus és az intolerancia továbbterjedése Magyarországon, a romagyűlölet növekedése, a változatlan antiszemitizmus, amelyet tovább gerjeszt a gazdasági válság”. A lett diplomata emlékeztetőül idézi a Jobbik egyik javaslatát, amely arra akarta szorítani a kormányzatot, hogy szerkesszen listát a zsidó származású képviselőkről. Elítélte a biztos azt a megkülönböztetést is, amely a hajléktalanokat és a szegényebb néprétegeket sújtja. Ezt már nem a jelentés említi meg, de publikálása alkalmából egyes vezető lapok idézik, milyen váratlan előléptetés tüntette ki Siklósi Beatrixot, aki a kiterjedt közmédiában egyszerre vallási, nemzetiségi felelős lett, a határon túli magyarság ügyeinek a „kezelője” és egyéb különleges témák gondozója. Egy másik hasonló múltú hírlapíró. Papp Dániel az MTVA mértéktelenre duzzasztott állami sajtó holdingban „tartalmi ellenőrré” avanzsált.
És akkor időszerű téma lett az is, hogy a minap a Századvég valamelyik kiadványa idézte Orbán Viktor egyik friss nyilatkozatát, amelyben azt állította, „a magyarok többsége támogatásától biztosítja az illiberális eszmét, a Tusványoson kifejtett ideológiai alapgondolatot”. A hivatkozás föltűnést keltett azért is, mert mintha az utóbbi hónapokban kissé kevesebb hivatkozás történt volna rá, sőt szárnyra kelt olyan föltevés is, mintha a kormányfő beismerte volna, ő maga rosszul értelmezte a fogalom angol változatát, amiből netán „félreértések is adódhattak”. Annyi tény, ez a vitathatatlan szembenállás az Európai Unió többi huszonhét tagállamával, amelyek talán néha eltérő fölfogásban is, de demokráciaként a liberális eszmevilág követőinek vallják magukat, a serkentője Miuznieks bírálatának is. Az ő és a többiek szabadság eszménye idegen a hivatalos budapesti hitvallástól.
Odakünn, Brüsszelben kevésbé figyelnek oda a másik „orbánista” fő korifeus, a házelnök Kövér László szertelenségeire, amelyek indulatba hozzák, ha meglátja az Unió lobogóját, a csillagos zászlót. A parlament üléstermében nem tűri el, és ha egyes ellenzéki honanyák és honatyák netán megpróbálnák „becsempészni”, rájuk küldi hórihorgas legényeit, habozás nélkül távolítsák el őket. Sőt legutóbb ez az ingerültség addig fajult, hogy eltávolíttatta még a képviselői irodaház homlokzatáról is, pedig elvben ez nem hivatalos állami épület, mint a neogótikus palota. Általában köztudott, hogy az önállóságukra és függetlenségükre különösen féltékeny balti köztársaságok nem nagyon rokonszenveznek a mai budapesti gyakorlattal, és ehhez képest a lett emberjogi biztos friss jelentése még visszafogottnak is tekinthető.
Néhány hét, és a Duna partjára látogat Angela Merkel német kancellár, és noha róla az a vélemény, hogy „testvérpárt” vezetőjeként igyekszik mérsékelni magát még az alig rejtett ellenvélemény nyilvános kifejtésében is, ezúttal éppen azért érkezik, hogy a megszokottnál sarkosabb legyen. Elvégre ma az Európai Unió vezető politikusának tartják őt, és pártja legutóbbi kongresszusa imponáló többséggel állt mögé, nem olyan hízelgő és alázatos tónusban, miként az a Fidesznél szokás. Így aztán néhány órás útján parázs párbeszéd várható. Meglehet, a randevú első napjai után mindebből viszonylag kevés fog kiszivárogni. Viszont a nagy hírnevű német sajtó - a tekintélyes frankfurti Allgemeine Zeitung, a szocdemekhez közelálló Rundschau, sőt a szikáran jobboldali Die Welt is - később nem fog fukarkodni a részletek szellőztetésével. Nem szólva a két német közszolgálati csatornáról, az angolszász mintát követő ARD-ről és a ZDF-ről. Ők ketten már eleve erősen feddő bírálatot kaptak az Orbánért határtalanul rajongó Echo tévétől.
