- Magyarországon még nem általános, hogy a tehetős – mondjuk ki: gazdag – emberek segítik a társadalom elesettjeit. Ön szerint miért nem alakult ki ennek a kultúrája?
- Nem feltétlenül értek ezzel egyet. Tudomásom szerint igenis sok tehetős ember, művész, vagy akár celeb végez karitatív tevékenységet. Nem feltétlenül csak a pénzadomány számít. Nézzünk meg egy árvízi helyzetet, vagy éppen egy nemzetközi véradó napot. Egyértelmű, hogy a tehetős segítőkész emberekből sosem elég, de tudomásom szerint az elmúlt években ez pozitív irányba változott. Szerencsére egyre többen veszik kezükbe a saját sorsukat, és az igazán nagy bajban a közösség is egyre összetartóbb az elesettek irányában.
- Saját elhatározásából döntött úgy, hogy követi a pozitív hagyományokat, vagy inkább kötelezettségnek tartja?
- Szüleimtől örököltem ezt a mentalitást, hiszen otthon is azt láttam, hogy ha volt miből, akkor segített a család, persze akkor még inkább csak a szűkebb környezetében. Az adományozást semmiképpen sem tartom kötelezettségnek, hiszen jobb esetben Karácsonykor sem azért adunk ajándékot, mert kötelező. Hanem mert jóérzés másokat, adott esetben a bajbajutottakat, az elesetteket boldognak, gondtalannak látni. Velük örülni.
- Mikor, hogyan kezdte az adományozást, mi volt a kiváltó oka?
- A rendszerszintű CSR tevékenység akkor indult be igazán, amikor a cégcsoport nagy léptékben elkezdett fejlődött. Korábban is voltak támogatásaink, de eseti jelleggel. Azóta viszont egyre több olyan szervezethez, alapítványhoz, művészhez, sportolóhoz kerültünk közel, akikkel a támogatáson túl, napi kapcsolatot, esetenként hosszú távú együttműködést, már-már baráti viszont alakítottunk ki. Meghívjuk Őket a családi napjainkra, a céges rendezvényeinkre. Tudunk egymásról és ez számít igazán. Fontos, hogy donáció ne csak az anyagi támogatás elutalásáról szóljon. A mecénásnak ennél jóval több a feladata és a felelőssége.
- Milyen alapon dönt az adományozásról? Hogyan dönti el, hogy kit támogat (van-e segítsége, esetleg személyes kötődés)?
- Nagyon ritka az az eset, amikor önállóan döntök egy-egy támogatásról. Igaz, legutóbb például Mosolyka Fanni első könyvének a gondozását magam ajánlottam a csapatomnak. Mégis a gyakorlat az, hogy mind Luxemburgban, mind Magyarországon egy külön osztály foglalkozik a kérések összegyűjtésével, kiértékelésével és elbírálásával. Egy előre tervezett CSR portfólió szerint adunk támogatásokat, hiszen nagyon nehéz egyensúlyozni a havi több száz kérés között. Ha egy évben sokat szántunk a környezetvédelemre, vagy a kultúrára, akkor a következő évben a sport, vagy a tudomány területén segítünk többet. A döntés mindig nehéz és szívszorító, hiszen az önhibájukból bajbajutott embereket leszámítva, mindenki megérdemli a segítő kezet, de sajnos nem tudunk mindenhol jelen lenni.
- Figyeli-e, hogy a gazdagnak tartott emberek közül kik a tagjai ennek a klubnak?
- Külön nem figyelem, hiszen a gazdag emberek mindennapjait sem figyelem. Arról viszont tudok, ha egy-egy tehetősebb vállalkozó, üzletember jelentősebb karitatív tevékenységet folytat, hiszen szerencsére a médiumok felkapják ezeket a híreket, jó, követendő példát állítva ezzel a többi, jobb körülmények között élő embertársunknak. Sokan persze - ahogy mi is - szeretnek a háttérben maradni, hiszen nem a támogató személye a fontos, hanem, hogy célba érjen, és valós legyen a segítség.
- Van, aki nem szeret erről a témáról beszélni – ön egyetért azzal, hogy kötelező a szegénységről hallgatni?
- Miért kellene erről hallgatni? A világon egyre nagyobb a szegénység, egyre több ember nélkülöz, tehát ez egy létező, globális probléma, ezt nem szabad az asztal alá söpörni. Úgy vélem ugyanakkor, hogy a sok beszéd helyett valódi, hasznos megoldások kellenek, hiszen a hosszú távú programok, jól átgondolt elképzelések megvalósítását sokaknak már nincs idejük kivárni.
- Egyre nagyobb rétegek szakadnak le, ön szerint milyen lépésekre lenne szükség, hogy a tömegük ne nőjön állandóan?
- Megtisztelő a kérdés, de erre a megoldást évszázadok óta nem találják még a kutatók sem. Sajnos azt hiszem ez a folyamat a felgyorsult világ, a globalizáció miatt csak lassítható, de nem megállítható.
- Mit szól ahhoz a kijelentéshez, hogy mindenki annyit ér, amennyije van?
- Abszurd, értelmezhetetlen. Miből van mennyije? Szívből, szeretetből, nagylelkűségből, vagy pénzből, hatalomból, vagy mindkettőből, vagy egyikből sem? Az embereket nem így kell megítélni, ennél szerencsére sokkal összetettebbek vagyunk.
- Jelent-e valamit hogy ön külföldre helyezte telephelyét?
- A cégcsoportunk életében nagy változás, de kiemelkedő jelentősége ezen a területen nincs. Talán annyi, hogy Luxemburgban is folytatunk már karitatív tevékenységet. Kevesen gondolnák, hogy ott is vannak szegényebb iskolák, gyerekek, vagy éppen tehetséges, de támogatásra szoruló művészek.
Szerteágazó segítség
Gattyán György magánszemélyként jelentős összeget utalt át az bidén az Államadósságcsökkentő Alapnak, amely Rédly Elemér győri katolikus plébános kezdeményezésére gyűjt adományokat az államadósság enyhítésére. A Docler Holding támogatásai azonban ezen túl az életnek és a magyar társadalomnak szinte minden területén megtalálhatók. Csak néhány példa. A Prima Primissima Alapítvány valamint a Docler cégcsoport a magyar népművészet és közművelődés iránt elkötelezett 30 év alatti fiatalok munkáját ismeri el a fejenként kétmillió forinttal járó Prima Junior Díjjal.
A szakmai zsűri döntése alapján immár harmadszor jutalmaztak olyanokat, akik maradandót alkottak a népművészet terén, valamint munkájukkal őrzik és ápolják népi hagyományainkat. A tudomány területén a Novofer Alapítvánnyal együtt létrehozták a "Docler Holding új generáció" Gábor Dénes-díjat 35 év alatti hazai kutatóknak, mérnököknek és feltalálóknak. Évente egy díjazott 2 és félmillió forintot vehet át a Parlamentben rendezett ünnepségen.
Számítógépekkel és monitorokkal segítenek több vidéki iskolát. 15 nagy teljesítményű számítógépet adtak át három, a gyermekeket segítő alapítványnak. A Vészhelyzet Alapítvány, a Gyermekétkeztetési Alapítvány és a Családjainkért Alapítvány képviselői pénzbeli adományt is átvehettek, hogy segítsék a rászoruló családokat és gyermekeket.
Mosolyka könyve
Hozletier Fanny, vagyis Mosolyka első könyve 2013-as megjelenése előtt öt évvel kezdett blogot írni a mindennapjairól – ebből született meg végül a könyve. A kiadás előtt is aktívan dolgozott: rendszeresen előadásokat tartott a kerekesszékesek életéről. A kiadványhoz szüksége volt anyagi támogatókra – akiktől pénznél végül jóval többet is kapott.
Mosolyka első könyvében őszintén mesél arról, hogyan támogatta külföldi őssejt kezelését Demján Sándor és egy magát megnevezni nem kívánó személy. Akkor a TV2 élő műsorában tudta meg, hogy öt millió forint segítséget kap az utazáshoz és gyógyulásához Kínában. Az írónőt egy éve az interneten kereste meg Gattyán György, aki úgy vélte, hogy Mosolyka első, Te döntesz című könyvét érdemes lenne minél több emberhez eljuttatni és ehhez segítséget ajánlott. Gattyán ezer példányt rendelt a kötetből saját cége, a Docler Holding dolgozói és partnerei számára ajándékként, illetve a Tűzoltó Utcai Gyermekklinikának is több tucatot ajánlott fel. Az írónő meghívást is kapott a Docler Holdinghoz és előadást tartott az irodaházban dolgozóknak. „Az íráson kívül a motivációs előadások megtartásának nagy szerelmese vagyok” – mondja.
Második könyvének megjelenését már Gattyán György is forszírozta, s nem csak anyagi támogatást kapott őle. Lapunknak elmondta, „sorsomat azóta is követi és többször lelkierőt, tudatosságot nyújtott. Inspirál a gondolataival, élethez való hozzáállásával, hisz ő sokkal több, mint sokan gondolják róla.”
