Vojislav Seselj, a Hágából egészségi okokból hazatért szerb ultranacionalista háborús bűnös két nappal azután, hogy hazaengedték Hágából, nagygyűlést tartott Belgrádban. Orosz zászlók és Vlagyimir Putyint ábrázoló képek garmadája bukkant fel a tüntetők között.
Szerbia válaszút elé érkezett. Döntenie kell, az uniót, vagy Oroszországot választja-e. Bár Belgrád még nem tagja az Európai Uniónak, az ország uniós integrációja a legderűlátóbb becslések szerint is csak 2020-ban lehet esedékes, az országnak addig igazodnia kell az EU külpolitikájához.
A kelet-ukrajnai események miatt azonban egyre feszültebb a Nyugat és a Kreml viszonya. Bár Belgrádnak még nem kellett csatlakoznia ezekhez a szankciókhoz, nehéz lesz még éveken át követni ezt a struccpolitikát.
Egymásnak ellentmondó hírek látnak napvilágot arról, Brüsszel megakadályozza, vagy lelassítja-e Szerbia uniós csatlakozását amiatt, mert egyelőre nem vezetett be szankciókat Moszkvával szemben.
Olyan hírek is elterjedtek, amelyek szerint azért nem nyitottak meg újabb fejezetet a csatlakozási tárgyalásokon, mert nem egyértelmű, mit is akar Belgrád.
A bővítési kérdésekben is illetékes Johannes Hahn regionális ügyekért felelős uniós biztos múlt héten, belgrádi tárgyalásait megelőzően azt közölte: „Szerbia elkötelezte magát arra, hogy fokozatosan összhangba hozza álláspontját olyan nehéz kérdésekben, mint az Oroszország elleni szankciók”.
A hír úgy jelent meg a belgrádi sajtóban, hogy Hahn feltételként határozta meg Szerbia számára a szankciók bevezetését. Ezt a tálalást azonban igen rossz néven vette Aleksandar Vucic miniszterelnök.
„Még egyszer elmondom azt, amit már többször, több helyen megismételtem: ugyanazt mondom Moszkvában, Washingtonban, Brüsszelben, Belgrádban és Kosovska Mitrovicában: nem létezik két, vagy három különböző szerb politika” – jelentette ki már a Hahnnal folytatott konzultációi után.
Mint mondta, Belgrád stratégiai célja az uniós csatlakozás, ám az ország nem vezet be szankciókat Oroszország ellen.
Tiszteletben tartja ugyanakkor Ukrajna területi integritását. S ezután következett a lényeg: Hahn nem ragaszkodott a szankciók bevezetéséhez – legalábbis ezt állította Vucic.
A téma ezzel nincs lezárva. Annál is inkább, mert Belgrád egyre különösebb üzeneteket küld Brüsszelnek, amelyeket nehezen tudnak értelmezni az uniós tisztségviselők.
Nem könnyű megérteni, miért kellett épp a mostani, külpolitikailag oly zűrös időszakban közös hadgyakorlatot tartani Oroszországgal.
Ráadásul ez volt a két ország történelmében az első közös katonai manőver: hat orosz Iljusin 76-os szállítógép landolt a Belgrád melletti batajnicai repülőtéren.
Az orosz gépek harci járműveket és a hadgyakorlaton résztvevő személyeket szállította Szerbiába. Az időzítés azért is különös, mert néhány nappal korábban Aleksandar Vucic azt közölte, hazája „visszafordíthatatlanul” elindult az EU felé.
Éppen ez az, amiről egyelőre nincsenek meggyőződve uniós, főként német illetékesek.
Nem feltétlenül a kormányfő szavaiban kételkednek. Bár Vucic ultanacionalista politikusként indult, kormányfőként bizonyította, hogy valóban új alapokra kívánja helyezni országa gazdaságát, s roppant népszerűtlen intézkedésektől sem riad vissza.
Az igazsághoz azért az is hozzátartozik, hogy nincs is nagyon más választása, hiszen jelen körülmények között fenntarthatatlan a szerb állam. Brüsszel és Berlin inkább attól tart: a Kremlnek éppen elég eszköz van a kezében ahhoz, hogy megállítsa Szerbiát az EU felé vezető úton.
Mint a Spiegel írja, Putyin számára olyan stratégiai papírt készített a befolyásos moszkvai külpolitikai tanács, amelyben leszögezi, azokkal az országokkal, amelyekhez Oroszországot hagyományosan jó kapcsolatok fűzik, nemcsak az árucsere forgalom és a befektetések növelésére kell törekedni, hanem drága infrastrukturális beruházásokat kell kezdeményezni, „költeni kell az emberekre”, akik a Nyugattal szemben Oroszországra, mint „alternatív világhatalomra” tekintenek.
Az orosz elnök ennek szellemében irányítja a külpolitikát. Az orosz államvasutak élén a Putyinhoz hű Vlagyimir Jakunyin áll.
Az oroszok 350 kilométer hosszúságú vasúthálózat modernizálását kezdték meg Szerbiában. Ez azonban csak a jéghegy csúcsa.
A moszkvai olajmulti, a Lukoil már 79,5 százalékban tulajdonosa a Beopetrol szerb benzinkút-hálózatnak. A Gazprom pedig szintén többségi tulajdonosa a szerb gázszolgáltatónak.
Az orosz külpolitikai tanács dokumentuma szerint ezekkel a beruházásokkal „új perspektívát adtak azoknak a régióknak, amelyeket különösen keményen érintettek az 1999-es koszovói háború alatti NATO-bombázások.
A német kormány szerint ez az orosz stratégia igen sikeres. Putyint valóságos hősként fogadták október közepén Belgrádban, a szerb főváros felszabadításának hetvenedik évfordulója alkalmából rendezett ünnepségen.
Tomislav Nikolic elnök a legrangosabb kitüntetést adományozta vendégének. Ez a látogatás nem volt éppen az EU ínyére.
Az Európai Uniónak sem állhat érdekében, hogy lemondjon Szerbiáról Oroszország javára. A Balkán stabilitásának sem tenne jót, ha egy tisztán orosz érdekszféra jönne létre a félsziget szívében.
Berlin sem akarja ölbe tett kézzel nézni ezeket a folyamatokat. Moszkva diplomáciai szempontból fel akarta értékelni a Nisben létesített katasztrófaelhárító központot. Ez azonban kiverte a biztosítékot Angela Merkelnél, aki telefonon figyelmeztette Vucic miniszterelnököt e lépés esetleges következményeire.
A németek vélhetően nem is teljesen alaptalanul attól tartottak, hogy Moszkva valójában kémközpontot akar létrehozni a dél-szerbiai városban – értesült a Spiegel.
Bosznia-Hercegovinában is erősödik az orosz befolyás. Az októberi boszniai parlamenti választás előtt Milorad Dodik, a Boszniai Szerb Köztársaság elnöke számára az volt a legfőbb kampányfogás, hogy egy poszteren mutatkozott Putyin elnökkel.
Ősszel meg is hosszabbította moszkvai látogatását, csak hogy elérje: Putyin fogadja őt. Montenegróban ugyan már korábban is megjelentek az orosz vállalkozók, ez a folyamat azonban még erősebbé vált az eltelt években.
Nem meglepő módon Oroszország a legjelentősebb befektető a csodálatos természeti adottságokkal rendelkező balkáni országban.
Ezért is lepte meg Putyint nemcsak az, hogy az uniós tagországok egyáltalán képesek voltak megállapodni az oroszellenes szankciókban, hanem az is, hogy ezekhez még Montenegró is csatlakozott.
Bulgária szintén fontos terep Oroszország számára. Az országban nem hivatalos adatok szerint 300 ezer orosz vásárolt ingatlant.
Brüsszel és Berlin amiatt aggódik, hogy egy esetlegesen orosz befolyás alatt álló szófiai kormány a jövőben mind többször torpedózhatja meg az EU közös külpolitikáját érintő határozatokat.
Jelenleg az a legnagyobb gond az EU számára, hogy a Nyugatnak nincs elég lehetősége megakadályozni az orosz térnyerést a Balkánon.