Cirkuszt és kenyeret adnak a népnek "Hungary want You!" - és erre szüksége is van a magyarnak. "Az uralom-legitimáló hagyományok miatt a népesség nagy tömegeit az általános nélkülözésen túlmenően speciális lemondásokért is kártalanítani kell. Ezért először is az elnyomott tömegek azok, amelyek nem hagyják többé, hogy a törékennyé vált legitimáció megkösse őket, és amelyek készek arra, hogy az utópikus tartalmakat kritikailag szembefordítsák a fennálló kultúrával" (J. Habermas 245. o). Egy háború mindig képes jobbat ígérni, sokak problémájára megoldási lehetőségeket nyújthat. A honvédő katona nem szembesül a munkanélküliség nyomasztó, a haszontalan fiatalember énképével. A közmunkás már nem munkanélküli. Azonban a háború árát mindig meg kell fizetni "Tisztelet a bátraknak!" "Budapest már nem fordulhat vissza"! A bajban a társadalmat ugyan az tartja, mint az attól való szabadulás vágya. Amikor az elvakult tömeg nagyon ragaszkodik valamihez egyedül azért teszi olyan nagy akarattal, mert bajban van és megváltást így remél. Az egyetlen utat választja, menekül, és ha ez a baj a magyarság kérdésében áll vagy a szabadságéban, akkor a látványos támogatottság pontosan a magyarság szabadságának útjában áll.
Magyarországon még akik hatalmon vannak és akik újonnan hatalomra kerülnek, akik a hatalomért másokat képesek elgáncsolni mind egyre inkább féltik a hatalmuk kísérte egzisztenciájukat. A karrierista nőt, tudniillik, hogy törtet a hatalomért, annak mindent alárendel, ám a jó vezető szerepét megvalósítani képtelen. Az ilyen vezetők kizsákmányolják a még itthon munkát vállaló dolgozókat, a Magyarországon élni, érvényesülni akarókat. Tehát nemcsak azért nehéz itthon érvényesülni, mert szegény az ország és nem tudja megfizetni a munkavállalókat, hanem mások hatalomféltése miatt is. Háborúban sok mindennek nincs értéke.
Egy anya a közszférában túlórázik, a nála 20 évvel fiatalabb főnökének az állása múlik rajta és egyre több nemzet-megtartó nő túlórázik a még hatalmon lévőkért. Lesz, aki majd lemond vagy megköszöni szépen ha felmentik a vezetői tisztségéből, lesz aki elmegy és egyre kevesebben dolgoznak majd a még hatalmon lévőkért. Egy másik példában, mit gondolna egy elsős kisiskolás, ha megkérdeznénk tőle, miért is utolsóként ment érte az anyukája a napközibe? Mert túlórázott. Vigyáznak rá a napköziben, mert egyre kevesebben dolgoznak a hatalmon lévőkért és az anyukájának még van állása. Még van.
Az erkölcsös cselekedetet mindig a lehetőségek közötti választás jeleníti meg. A döntés kényszere lényegében több, mint hogy az ember iszik-e kólát avagy sem? És ez az amiről Magyarország megfeledkezett. Az erkölcs szava hasonlóan szól, mint Mózes egykor a népéhez. "Ne féljetek; mert azért jött az Isten, hogy titeket megkísértsen, és hogy az ő félelme legyen előttetek, hogy ne vétkezzetek" (2Móz. 20: 20.). Az erkölcsös cselekedet tehát tudáson alapul, és az elkövetett bűnös döntést félelem kíséri. A választás kényszerében a gyengék számára szükségeltetik Isten félelme, mert ha az előttük van, megtartja őket a bűntől. "A mi pedig hitből nincs, bűn az" (Róm. 14: 23.) - tudjuk Pál apostol rómaikhoz írt híres levelének soraiból. Ám annak a vezetőnek, aki nem hagy az ország számára szabadságot nincs hite népében.
Magyarországon ismét kötelezővé tették az etika oktatást, és ez csak egy mintázata a háború előtti Magyarország képének. Az erkölcstan tankönyv a választás lehetőségére helyezi a hangsúlyt, ugyan gyakran már a kérdés is súg a megfogalmazással, de mégiscsak a gyermekre van bízva, hogy egy képen felismerje a történet drámaiságát. Valamikor ezek a könyvek az olvasókönyvek voltak. Az olvasás az olvasott kép felismerése.
Addig teljesen természetes, amíg egy fiatalember egy szép lány közelébe ül le a metrón, és egyébként az ember már csak szimpátia alapján is előszeretettel utazik olyan emberrel, aki számára megnyerő. Majd jön valami durva forma, akinek már csak életkorából adódóan sem illene úgy megnéznie egy ilyen fiatal lányt, leül ő is egészen közel a lányhoz és szorosan nézegeti. Ekkor mindenki, aki szándéktól vezérelve volt, hogy megnézze a lányt és a közelségét élvezte betegnek gondolhatja magát.
A háború következményeként az elcsatolt területeken az utcákat átnevezték, okmányokat lecserélték, tankönyveket átírták és ma hasonlóan definiálnak kérdéseket Magyarországon is. Az erkölcstan órák megtartása kötelező, szükséges tudnunk kik vagyunk mi bűntelenek? Mi magyarok? Könyvekben tanítják és határozatba foglalják mindazt, amit egykor a választás kényszerében ismert meg a magyar nemzet.
Valamikor az ókorban Diogenész az akadémia falán egy kopasztott kakast hajított át. Az ember két lábon járó tollatlan élőlény - így hangzott az ember akadémiai definíciója. Elég azt elképzelnünk, hogy az ókorban a kirekesztettek közül, volt valaki, aki felhívta a figyelmet a meghatározás elégtelenségére. A XIX. században Kierkegaard már arra a meghatározásra jut, hogy az ember az egyedüli, aki képes a bűnre. A bűn lehetősége tehát a szabadság megnyilvánulása. A szabadság nem abban áll, amire az állatnak is lehetősége van egy-egy döntés meghozatalával. A szabadság az vallási kategória.
