Az 1980-as évek végén Kilényi Géza az állampolgári alapműveltség részévé kívánta tenni az alkotmányt. Ez a professzori igény beteljesületlen maradt. Az 1989-es átalakulást követően sem vált szélesebb körben elismert közösségi értékké, a rendszerváltást követően sem épült oktatási rendszerünkbe az alkotmány mint a demokratává nevelés, a demokratikus értékek átadásának forrása. Pedig ez jóval tartalmasabb stúdiumot jelenthetett volna az állampolgári ismeretek, lojalitási gyakorlatok tantervbe iktatott memorizálásánál.
Akció reakciója
2010 után az 1989 óta formálódó magyar alkotmányos tradíció ellehetetlenült. Magyarország Alaptörvényének kidolgozása és elfogadása átláthatatlan, zárt, kirekesztő és szűk körű folyamat keretében történt. Ez az alaptörvény legitimitását gyengítette. Sólyom László állapította meg, hogy az 1989. október 23-án módosított alkotmány új volt egészében, míg a 2011 áprilisában elfogadott, 2012 első napjától hatályos alaptörvény - új alakban - az egykori alkotmánybírósági elnök számára is a régi folytatásának tűnt.
Hatalmuk birtokában sokan hajlamosak voltak hinni, hogy a 2010-es kétharmados győzelmet a 2012-es alaptörvény igazolta. Általuk új korszak kezdődött, ők teremtettek rendet és harmóniát, s így velük kezdődik valami dicső. Hitük szerint ezzel évtizedek óta zajló politikai és tudományos vitákat zárnak le és döntenek el véglegesen. Ám ezt hamar cáfolta az Európa Tanács Velencei Bizottságának 2011 júniusában közreadott kritikája (http://www.venice.coe.int/docs/2011/CDLAD(2011)016-E.pdf).
Az alaptörvény hatályba lépését követő év végén az Élő Preambulum évzáró fórumán úgy véltem, hogy mivel e dokumentum kidolgozása és elfogadása nélkülözte a szélesebb konszenzust, a normaszöveg ideológiai túlterheltsége szinte teljesen felszámolta a fundamentum jogi jellegét.
Antal Attila ugyanott úgy vélte: az alaptörvény egy akcióra adott reakció. A politológus nem titkolta el, hogy a törvények törvénye súlyosan korlátozó és kirekesztő helyzetet teremt. A közjogi konstrukció visszájára fordult. A demokratikus garanciák szűkítése immár a demokraták közössége számára is lehetetlenné teszi az alaptörvénnyé alakított közjogi normával azonosulást, mivel az a modernitás alapfogalmai közül a szabadságot az államhatalom javára terjeszti ki, testvériségről és egyenlőségről hallgat. Mindez bizonyítja, mit is gondolnak a dokumentum megszavazói az egyenlő emberi méltóságról és a szociális minimumról. A testvériség - szabadság - egyenlőség eszményeinek intézményesíthető formáit a szöveg leszűkíti: rögzíti ugyan a férfi és nő házassága, a család és a nemzet közösségét, az egyházakon kívüli egyéb társas közösségekről azonban nem vesz tudomást. Szabadságot hangoztat, mégis számos szabadság legális érvényesítését korlátozza.
A Preambulum - a Nemzeti hitvallás - tudományosan bizonyított tényekkel áll ellentmondásban. Alaptörvényünk új alakban igencsak avíttan régi lett - fogalmazott ugyanezen a fórumon Szentpéteri Nagy Richard. A 2010-2014-es kormányzati ciklust az alkotmányozás módja és jogalkotási teljesítménye ellenére mégsem lehetett illegitimnek nyilvánítani. Annak ellenére sem, hogy az alaptörvény paradox módon egyszerre óhajtja magát alkotmányosnak és törvényesnek láttatni. Az 89-es (módosított) alkotmányból származtatja magát, és egyidejűleg nevezi e hatályon kívül helyezett jogforrást egyben érvénytelennek is.
Vita nélkül
Az alaptörvény egymást gyorsan követő négy módosítása bizonyította, hogy nem más, mint improvizáció. Eredeti változatát a számos - pillanatnyi megrendelésre hozott - módosítás rongálta tovább. Szakmájukat tisztességgel szolgáló oktatóknak az ellenkezőjét értelmes tanítaniuk hallgatóiknak az állam- és jogtudományi, valamint a politológia karokon, mint amit az alaptörvény szöveg-változatai a magyar társadalom számára hitvallásban és reguláiban követelményként írnak elő. Ezt hirdetni azért is nehéz, mert társadalom-tudományi oktatásunkból hiányzik a kritikai szemlélet követelménye, illetve a kritikus hallgatói magatartás (és gondolkodás) ösztönzése. Nem születünk demokratáknak. A politikai műveltség éppúgy tanítható és tanulható, mint minden egyéb tudás, melynek előfeltétele az elméleti ismeretek és gyakorlati tapasztalatok alkalmazásának képessége.
Az alaptörvény a közjogi specialisták céhén túl hallatszó kétkedést és kritikát is kiváltott. A 2013. márciusi negyedik módosítást követő fél éven belül fogadta el az Európai Parlament a Tavares-jelentést, amely ajánlásai között változtatásokat írt elő. Nyomatékosan sürgette, hogy maradéktalanul állítsák vissza az Alaptörvény elsőbbségét, törölve belőle azokat a rendelkezéseket, amelyeket az Alkotmánybíróság a korábbiak folyamán alkotmányellenesnek nyilvánított. Kívánta, hogy maradéktalanul hajtsák végre a Velencei Bizottság ajánlásait, valamint a Velencei Bizottság ajánlásaival összhangban és a jövőbeni érdemleges választások biztosítása céljával különösen vizsgálják felül a minősített többséget igénylő politikai területek listáját. Előírta, hogy biztosítsanak az ellenzéki erőket is tiszteletben tartó, élő parlamentáris rendszert, ésszerű időt hagyva arra, hogy érdemleges vita alakuljon ki a többség és az ellenzék között, és hogy a széles nagyközönség részt vehessen a jogalkotási eljárásban
Az európai dokumentumok ismeretében hogyan értékelhetjük az Alkotmánybíróság 1990-2012 között alkotott határozatainak hivatkozási tilalmát? Az Alkotmánybíróság hatásköreinek korlátozása tény. Ugyancsak tény, hogy új (a testület által korábban alkotmányellenesnek ítélt) elemek kerültek a negyedik alaptörvény-módosítás szövegébe, amely végleg megtörte alkotmányos fejlődésünk folytonosságát. Sólyom László szerint a jogász szakma még kitart, mert az elsajátított alapelveink még mindig működnek, érvényesülnek. Az alaptörvény rendelkezései magukban hordozzák a diszkrimináció lehetőségét. A Nemzeti hitvallás deklarációi tételesen is kirekesztőek.
Vissza a jogállamiságot!
A jelenlegi közintézményeink élén állók hatalmuk gyakorlását nem személytelen szolgáltatásnak tekintik. Értékközösség hiányában érdekközösséget alkotnak, ily módon azonosultak betöltött pozíciójukkal. A törvényhozáson kívül szerveződő ellenzéknek immár magát a rendszert, s nem a kormányt szükséges opponálnia. Olyan helyzetben, amelyben a magát demokratikusként meghatározó ellenzéknek sincs az alaptörvényben rögzítettől különböző, kiforrott nemzetfogalma. Hiányzik az elitet feltételező belátás, mely szerint a különféle meggyőződésűeket képviselő irányzatok együtt alkotják és alakítják a közgondolkodást és a közvéleményt. Szűkül azoknak a közszereplőknek a száma, akiknek történelmi tudatát nem politikusok formálták. Hivatásos politikusok sem rendelkeznek felhatalmazással a nemzet retorikai úton végrehajtott kiterjesztésére vagy redukciójára. Nem született - a keresztény és pogány elemekből felépített, összeegyeztethetetlen jelképekből álló állami nemzetpropagandát hiteltelenítő, nemzeti kultúrára épített - önálló koncepció.
Ez a hiány Ady Endre, Balázs János, Bálint György, Bartók Béla, Bibó István, Cseres Tibor, Cserépfalvi Imre, Derkovits Gyula, Fábry Zoltán, Fejtő Ferenc, Fülep Lajos, József Attila, Kassák Lajos, Kemény István, Kodály Zoltán, Kner Imre, Lengyel József, Mónus Illés, Móricz Zsigmond, Pethő Sándor, Radnóti Miklós, Szerb Antal, Szabó Ervin, Szabó Zoltán, Tamási Áron államhatalmi korlátok nélküli szellemi hazájában különösen súlyos mulasztásnak számít.
Az alkotmányozást figyelemmel kísérők cikkekben és vitáik során a jövőbeli lehetőségekről elmélkednek. Alkotmányjogászok, jogfilozófusok és politológusok körében széles körű egyetértés mutatkozik abban, hogy a jogállami állapot visszaállítása érdekében olyan elitek közötti kompromisszumra van szükség, amely az alkotmányozás teljes folyamatára irányul. A közös értékekként rögzítendő alapelvektől az alapnorma végleges szövegezésig. Ezt a hosszadalmas folyamatot a jövő alkotmányáról szóló népszavazással felgyorsítani nem lehet.
Nem tudhatjuk, mikor és hol találnak egymásra újonnan fellépő, új nemzedékként megnyilvánuló elitek, velük együttműködő szakmai csoportok és a közélet képviseleti rendszerét megváltoztatni akaró öntudatosodó tömegek. Felsorakoztatható-e az euro-atlanti hagyományt Hunniában meghonosítani akaró civil oppozíció a Pannon tájakon küszködő önkormányzati érdekvédelem mellett? (Amikor a civil- és szakmai érdekképviseletek, valamint a diákönkormányzatok negyed százada képtelenek meggyőzni a legkülönbözőbb összetételű kormányokat arról, hogy az ország jövője az oktatás és a művelődés színvonalának emelésén, azaz költségvetési részesedésének e m e l é s é n múlik.)
Az jövő alkotmányáról gondolkodva nem kell ideológiai csapdákba lépnünk. Utópiák fogságát sem kell választania a magyar politikai közösségnek a józan patriotizmus helyett. A jövő alkotmányozóinak nem kell mindent elölről kezdeniük. Elvégzendő munkájukhoz segítséget fognak nyújtani két évtized hazai jogforrásai: az Alkotmánybíróság 1990-2012 közötti határozatai, valamint ezek forrásai: az Európai Közösség - a Magyar Köztársaság által elfogadott - közjogi dokumentumai, továbbá az állam és az állampolgár közötti civilizált viszonyok szabályozását kimunkáló Emberi Jogi Bíróságok ítéletei.
A demokrácia – életforma
A társadalom többsége - Óbudától Óbányáig, Pinkamindszenttől Tiszabecsig - a kormányzati intézkedések kárvallottja. E tényt nem leplezheti a villanyszámlák, az alap- és felépítménytörvények, valamint az önmagát Jó államként meghatározó hatalom illúziója.
Az Alkotmányt élni kell - hallhattunk Takács Albert hitvallását a Klubrádió 2014. nyári Konzervatív staféta című adásfolyamában. Ezt a minden demokrata számára előírt tevékeny, részvételi követelményt hasonlóképpen fogalmazta meg - majd' nyolcvan évvel korábban - Szabó Zoltán is: Hogy egy ország demokratikus ország legyen, ahhoz nem elég az, hogy a képviselőház vitatkozik. Sőt még az sem lenne elég hozzá, ha ez a képviselőház titkos választás útján jönne össze. Nem elég hozzá az, hogy a kormányzat tiszteletben tartja a szabadságjogokat, nem elég a törvény előtti egyenlőség. A demokrácia ennél valamivel több. Úgy gondolom, nemcsak kormányzási forma, hanem életforma.
Érdemes tudatosítanunk: mindig lesznek igazságot kereső polgárok, az önmaguk és a sérelmet szenvedők védelmére kelő csoportok. Remélhetően ezek olyan békés szándékú és békés fellépést hirdető emberek lesznek, akik erőszakmentes eszközökkel lesznek képesek érvényesíteni követeléseiket az erőszak gyakorlásának monopóliumával élni felhatalmazott végrehajtó hatalmi intézmények előtt. Garanciákat tartalmazó alaptörvény hiányában az egyetemes emberi, és elismert európai polgári jogokra hivatkozva.
Ma még nyitott kérdés: kulturált tiltakozásuk hozzájárul-e majd a hazai politikai kultúra megújulásához? Mikor kényszerítik közösen centrumpolitika képzésére a jobb- és a baloldalt? Ennek megvalósítása érdekében képesek lesznek-e a szövetségesek saját szélsőségeseik elutasítására és kiszorítására?
Nem csak nevében, hanem kitűzött célja szerint is demokratikus koalíció létrehozására van szükség. Olyan - intézmény tekintélyétől nem felügyelt, plurális elv szerint szerveződő - mozgalomra, amely egyaránt nyitott a társadalmi egyenjogúsítást megvalósítani akaró személyek és csoportok, a szabadelvű és a konzervatív demokraták előtt is. Nem hiányozhatnak a mozgalom résztvevői közül a legkülönbözőbb szakmai és diák-érdekképviseletek sem. Ha ez a mozgalom létrejön, szakértelemben sem lesz hiány.
