Az orosz központi bank elnöke arra számít, hogy idén 90 milliárd dollárnyi tőkét vonnak ki az országból. A gazdasági minisztérium még borúlátóbb: a százmilliárd dollár értékű tőkekiáramlást sem tartja elképzelhetetlennek. Egyes elemzők azt állítják, már ezen is túljutottak.
Mindenesetre az eddigi adatok elég drámaiak: az első félévi 73 milliárd dollár után a harmadik negyedévben mintegy 12 milliárd dollár volt a tőke kiáramlása. Ez körülbelül kétszerese az egy évvel ezelőttinek. Nyugati források szerint a központi bank már a tőkekorlátozás bevezetését mérlegeli. A helyzeten az orosz vállalati részvények vásárlásával igyekszik az állam javítani.
Nemcsak a gazdasági szankciók, hanem a hordónként kilencven dollár alá csökkenő olajár is szorongatja a rubelt. Október derekán a moszkvai tőzsdén történelmi mélypontra zuhant a rubel, egy év alatt 18 százalékkal gyengült a dollárhoz képest, 40,38 -ra. Az euróval szemben a rubel 51,2-re esett vissza.
Október elejétől a jegybank néhány nap alatt 3,3 milliárd dollárral segítette a rubel védelmét, szakértők szerint azonban mintegy 30 milliárd dollárra lenne szükség az év végéig a nemzeti valuta rohamos értékvesztésének a lelassítására.
Ennek ellenére a pénzügyminiszter a rubel gyors stabilizálódásában reménykedik, mint ahogy ezt a RIANovosztyi hírügynökségnek kifejtette. Az orosz elnöki tanácsadó pedig a rubel árfolyam stabilizációját helyezte kilátásba.
Híre ment, hogy a Központi Bank kivonul a valutapiacról, ezt azonban vezetője cáfolta, igaz, azt nem, hogy részvételük jellegét megváltoztathatják. Nem jó a helyzet az arany-és devizatartalékkal sem: a múlt év végén még több mint 524 milliárd dollár volt, mára 69,9 milliárd dollárral csökkent.
Mindez az utca embere számára kézzelfoghatóan jelentkezik az infláció alakulásában. Szeptemberben a vaj ára több mint 22,5 százalékkal, a tejtermékek 17,7 százalékkal, a húsok és a hal 16,8 illetve 14,1 százalékkal drágultak. Az évi infláció valószínűleg meghaladja majd a 8 százalékot.
Bár az orosz lakosság általában megértéssel fogadja a kialakult helyzetet és egyelőre nagyobb ellenállás nélkül tűri az újabb megpróbáltatásokat, a Kreml aligha engedheti meg magának, hogy a hazafiasságra hivatkozva újabb és újabb terheket rakjon a lakosságra.
A 40 legalapvetőbb termék árának alakulásától függően késznek mutatkozik arra, hogy befagyassza legalább azoknak az áruknak az árát, amelyek a legérzékenyebben érintik a fogyasztókat. Ezt a törvény kilencven napra lehetővé teszi. A Világbank rendkívül borúlátó prognózisa szerint a posztszovjet térség gazdasági növekedési üteme az ukrán konfliktus következtében 2014-2015-ben latin-amerikai színvonalra süllyed, Ukrajna erős visszaesésre számíthat.
Oroszország már csak azért sem lesz képes teljesíteni a 2015-ös költségvetési tervet, mert azt a hordónkénti 100 dolláros olajárra és egy erősebb rubelre alapozták. De van ennél rosszabb hír is: a merőben új helyzet kétségessé teszi, hogyan tudják a 2020-ig kidolgozott stratégiai célokat elérni.
Nagy terhet rak az orosz gazdaságra a Putyin által szorgalmazott haderő-fejlesztési program is, amelyről aligha mond le a mai geopolitikai helyzetben. Inkább engedi el a füle mellett a gazdasági szakemberek drámai figyelmeztetéseit.
Még a gazdasági miniszter is elismerte, hogy robbanásveszélyes a helyzet, a magas infláció mellett az egy százalék alatti gazdasági növekedés aggodalomra ad okot. S nem kevésbé az, hogy a meghirdetett modernizáció elképzelhetetlen a nyugati technológia importja nélkül, azt pedig elzárták Moszkva elől.
Ennél azonban Putyin számára nagyobb súllyal esik latba az, hogy úgy véli: katonailag szorongatja a NATO Oroszországot, s erre választ kell adnia. Ami azt jelenti, hogy a 2015-2017-es költségvetési tervezet háromszor többet irányoz elő a védelmi kiadásokra, mint olyan jelentős ágazatokra, mint például az egészségügy és az oktatás.
Nehéz elképzelni, hogy mindez nem lesz hatással a politikai hangulatra. Mihail Hodorkovszkij, aki nem olyan régen szabadult börtönéből és Svájcban kapott menedéket, gazdasági összeomlást és ennek következtében politikai forradalmat vizionál.
Oroszország egykor leggazdagabb embere, aki azt ígérte, nem foglalkozik többé politikával, úgy látszik éppen a helyzet adta lehetőséggel élve tért vissza a politika színpadára. Úgy véli, Vlagyimir Putyin elvesztette realitásérzékét és ezért végzetes hibákat követ el. Még ő sem hiszi azonban, hogy a népszerűségi listát magasan vezető Putyinnal szemben belátható időn belül felsorakozik a nép.
Az elégedetlenség növekedhet, az azonban valószínűnek tűnik, hogy az oroszok többsége, mint már annyiszor, türelemmel igyekszik kivárni, amíg a helyzet jobbra fordul.
Az orosz vezetés számít erre, és közben reménykedhet abban, hogy a nyugati világot is rendkívül kedvezőtlenül érintő szankciós politika előbb-utóbb enyhülni fog. Addig pedig Putyinnak lehetősége van arra, hogy diplomáciai és katonai sakkjátszmákkal próbálja kivárni Ukrajna megroppanását.