Valószínű, hogy Friderikusz Sándor is érezte, etikai határpontnak tekinthető, hogy egy súlyosan beteg emberrel készített interjút miként ítélhetünk meg. Talán ezért is egyfajta használati útmutató volt a felkonferálás az irodalmi Nobel-díjas Kertész Imrével készített beszélgetés előtt, amit az ATV sugárzott.
Arról beszélt a riporter, hogy Kertész A végső kocsma című most megjelent művét az utolsó küzdelemnek szánta, hogy az ember még egyszer teremtsen a világból valamit, ami csak az övé. "Így aztán ez a végső kocsma tele van keserű itallal, önkábítással, leépüléssel, a reménytelenül múló idővel - folytatta Friderikusz. - És tele vannak mindezzel a beteg író helyenként szaggatott mondatai is. Kérem így nézzék és hallgassák a beszélgetést Kertész Imrével" - hangzott aztán a végső riporteri eligazítás.
Az biztos, a közvéleményt igencsak felkavarta, hogy Kertész Imre a minap átvette a Szent István rendet. Firtatta is ezt Friderikusz eléggé rendesen. Kapott is válaszokat. És valóban főként szaggatott, töredezett mondatokat. Kertész Imre önmagát adta, nem játszott szerepet, válaszolt, ahogy tudott. Elmondta, "amit az embernek kínálnak, azt el kell fogadni." Amikor a riporter felvetette, hogy mennyire következetes ez a magatartás az író részéről, Kertész Imre kifejtette: ő nem foglalkozik a politikával, a jelenlegi gazdasági helyzettel és tisztában van azzal, hogy őt bizony egyesek utalják a díj átvételéért. De ő ezt már megszokta.
Schiff András zongoraművészt is megemlítette, hogy még az ő figyelmeztetésére sem hallgatott ez ügyben. Nem igen tehetünk mást, mint hogy elfogadjuk Kertész mondatait, persze a véleményünk meg lehet róla, de valószínű, hogy inkább olvasni kellene őt, például A végső kocsmát és a többi művét, mert Kertész leírt szövegeivel nem nagyon lehet vitatkozni. Az irodalom szabad és Kertész ezt tényleg a legmagasabb szinten műveli. Az életművét, ahogy mondta, megcsinálta és az továbbra is támadhatatlan. Ezt már én teszem hozzá. Megrázó és felkavaró volt hallani, ahogy az egészségi állapotáról, a korlátairól, vagy éppen a halálról beszélt. Elmondta, korábban elhatározta, hogy él, amíg lehet, de ha nagyon nagy baj van, akkor kiugrik az ablakon. Kiderült azonban, már nem tud eljutni az ablakig.
Az interjú utolsó pillanataiban pedig egyik szövegét idézte és azt hiszem, ezek a gondolatok valóban szinte mindent elmondanak és üzenetként is értelmezhetjük: "E végső kocsmán, ingó árnyak közt, részeg ködökben, egy emberi hajóroncs süllyedő tatján, bukdácsoló orrán, egy csontkéz néhány utolsó sort ír a tajtékzó, csapkodó vízre."
