Az a tény, hogy legalább hat együttes közül kerülhet ki a bajnok, eleve kivételessé teszi a Premier League-et (Franciaországban borítékolható a PSG elsősége; Olaszországban csupán az szól a Juventus ellen, hogy Antonio Conte vezetőedző távozott a kispadról; Németországban szokás szerint Bayern-Dortmund versenyfutás várható; míg Spanyolországban aligha tudja megint meglepni az Atlético a Real Madridot és a Barcelonát). Anglia más.
Ott van mindjárt az Arsenal, amely szakítva az elmúlt évek szokásával, igazán nagy nevekkel erősít, a 37 millióba került chilei Alexis Sáncheztől például azt várják az ágyúsok, hogy a gárda ne csak a szezon első felében legyen versenyben.
Aztán ez lesz a második idénye José Mourinhónak, ami általában garancia a bajnoki címre, de a trófeákra mindenképp. Ráadásul most már arra sem panaszkodhat, hogy nincs csatára, visszavitte Drogbát, hátha jól jön az elképesztő fizikuma, meg ugye megvette az Atléticótól Diego Costát, Lampard helyére pedig Cesc Fabregast (igaz, ő hivatalból középpályás).
A Liverpool nagyon aktív volt az átigazolási piacon, köszönhetően Luis Suárez 81 millió eurós eladásának. Brendan Rodgers 8 játékosért vett, összesen 131 millió értékben.
A Manchester City ugye alapból erős volt, elvégre címvédő, de fő a biztonság alapon az egyaránt portói Mangalával (40) és Fernandóval (15) a védvonalakat alaposan megerősítette.
Az előszezon alapján a Manchester Unitedtől véletlenül sem várható, hogy Van Gaallal megismétlődik az a csúfság, ami David Moyesszal, sőt, meglepő volna, ha a vörös ördögök nem dobogón zárnának.
S akkor még a Tottenhamről és az Evertonról nem is szóltunk, pedig, ha a végső győzelemre esélytelennek is tűnnek, beleszólhatnak a nagyok dolgába.
Szóval izgalmakban nem lesz hiány, talán már az 1. fordulóban sem. A párosítás: Manchester United-Swansea, Leicester-Everton, QPR-Hull City, Stoke City-Aston Villa, WBA-Sunderland, West Ham-Tottenham, Arsenal-Crystal Palace, Liverpool-Southampton, Newcastle-Manchester City, Burnley-Chelsea.
