- Új klub, új élmények, új kihívások. Hogyan érzi magát Hoffenheimben?
- Nagyon jól. Már beköltöztem az új otthonomba, hetek óta tart a felkészülés a csapattal, úgy érzem beilleszkedtem.
- Ennyi idő alatt?
- 2004 óta élek Németországban, és a három éves spanyolországi (Real Madrid Castilla) kitérőt kivéve végig a Bundesligában játszottam. Nem voltak ismeretlenek az új csapattársaim, és ők is ismertek engem.
- A Hertha, a Werder és az Eintracht Frankfurt is érdeklődött ön iránt, mégis a Hoffenheimhez igazolt. Miért ezt a klubot választotta?
- Olyan csapatban szerettem volna játszani, ahova nem csak kölcsönbe érkezem. A Hoffenheim érdeklődött a legkomolyabban irántam, ezt mi sem bizonyítja jobban, minthogy kifizetett értem hatmillió eurót a Schalkénak. A másik fontos ok a vezetőedző, Markus Gisdol személye volt. A csapat az ő irányításával, támadóbb felfogásban futballozik.
- A bajnokság jövő heti rajtján mindjárt mondjuk duplázást?
- Először most vasárnap, a Paloma elleni Német Kupa-meccsen kell bizonyítanom, s persze jó volna eredményesen kezdeni a szezont, ha már az első barátságos mérkőzésemen góllal debütáltam. A Sportfreunde Lauffen ellen 8-0-ra megnyert találkozón én szereztem csapatom hatodik gólját. Aztán következhet a bajnokság. Mindenesetre a felkészülés, úgy érzem, jól sikerült.
- Mi a csapat célja a Bundesligában?
- Korai még erről beszélni…
- Nem határozta meg a vezetőség?
- Az nyílt titok, hogy a stabil bennmaradás a legfontosabb. Ha jobb eredményt érünk el, az csak ráadás.
- A Schalkeban álomszerűen kezdett, hiszen az első bajnokiján gólt szerzett, ráadásul az ön góljával mentett egy pontot a csapata a Hamburg ellen. A Bajnokok Ligájában pedig ön nélkül nem lett volna főtáblás a csapat. Utána mégsem tudott meghatározó szerephez jutni az együttesben. Mi volt ennek az oka?
- Nem foglalkozom ezzel. Lezártam azt a korszakot. A jelenlegi klubomra koncentrálok.
- A német válogatott nyerte a vb-t. Az lehetett olvasni a sajtóban, hogy folyamatos fieszta hangulat uralkodott egész Németországban. Ön megtapasztalta ezt az érzést?
- Óriási őrület volt! De nem csak a döntő után, az egész torna idején. Nem volt olyan ember, akit hidegen hagyott volna ez az egy hónap. A játékosokat pedig több százezren várták a Brandenburgi kapu előtt.
- Három volt csapattársa is kint volt Brazíliába. A két schalkés, Höwedes és Draxler, valamint a mainzból ismert, de ma már a Chelsea-t erősítő Schürrle. Beszélt velük a győzelem után?
- Persze, felhívtam őket és gratuláltam nekik. Nagyon jó teljesítményt nyújtva nyerte meg a tornát a csapat.
- Ha már válogatott, megkerülhetetlen a kérdés: mikor láthatjuk újra a nemzeti együttesben?
- Erről nem szeretnék beszélni!
- Az elzárkózásának van köze ahhoz az ominózus nyilatkozathoz, amit az Andorra elleni vb-selejtező előtt adott?
- Nincs. A jelenlegi szövetségi kapitánnyal, Pintér Attilával nem beszéltem még. Hogy miért nem vagyok válogatott, azt talán neki kellene feltenni.
- Nem tudom, hogy mennyire követi a magyar labdarúgást, de egy belga cég, a Double Pass felmérést készít a magyar akadémiákról. Csányi Sándor, a Magyar Labdarúgó Szövetség elnöke azt nyilatkozta, hogy az utánpótlás-edzőkkel súlyos probléma van. Az emlékezetes sajtótájékoztatóján ön is firtatta az edzők felelősségét.
- A Double Pass magyarországi munkájáról, bevallom, nem hallottam. Az elnök úrral viszont egyetértek. Tizenhat évesen érkeztem Németországa játszani. A képzés színvonala, amit otthon kaptam, az annyira gyenge volt, hogy egy-két év kellett ahhoz, hogy valamennyire magamra találjak. Addig szinte nem játszottam, nem voltam felkészítve arra, ami várt rám. A szomszédos országokban mindig jön legalább egy-két tehetséges labdarúgó, aki megállja a helyét Európa élklubjaiban. Nálunk nincs erre példa. Hazánkban nem azzal van a baj, hogy nincsenek tehetséges labdarúgók, hanem, hogy nincsenek olyan szakemberek, akik úgy tudják felkészíteni őket, hogy megállják a helyüket erős bajnokságok nagycsapataiban.
- Németországban 14 év kemény munkájának – akkor kezdtek arrafelé reformokba - meglett az eredménye: a csapat megnyerte a vb-t az U19-esek pedig az Eb-t. Ön szerint Magyarországon meg lehetne valósítani hasonló futballfejlesztési programot?
- Úgy gondolom: igen. Ehhez nekünk is legalább 14 év kellene, és vagy külföldi szakemberekkel vagy olyan magyar edzőkkel, akiket külföldön képeznek tovább. Ami pedig a legfontosabb: a magyar trénereknek hajlandóságot kell mutatniuk az együttműködésre, arra, hogy képezzék tovább magukat, tanuljanak.
- Mostanában nagy divat hazatérni. Tervezi, hogy valaha visszajön futballozni?
- Nem. Most írtam alá egy négy éves szerződést a Hoffenheimmel. Most csakis az új klubomra koncentrálok, és ha majd lejár a szerződésem, akkor sem otthon szeretném befejezni pályafutásomat. Meg egyébként is: akkor is csak 30 éves leszek.
