Az állítólagos Gayet-ügy nagy port vert föl Franciaországban. A pletykahír természetesen nem hagyta érdektelenül a vezető komoly lapokat sem, hiszen politikai értéke is volt, nem közömbös, hogy a két viharos viszonyon túllépett Hollande, három évvel az új elnökválasztások előtt, amelyben módja van ismét indulni, változtat-e családi viszonyain?
Két évtizednél is többet töltött élettársi kapcsolatban négy közös gyermekük anyjával, az ugyancsak aktív politikus Ségolene Royallal, de az egybekelés soha szóba se került. A legnagyobb fiú egyetemi diplomájának a megszerzése után aztán Hollande "lelépett", új társ jelent meg az oldalán, újságírónő, a Paris Match képes magazin vezető munkatársa. Amikor aztán a szocialista államférfi beköltözött az Élysée-palotába, a hölgy önálló lakosztályt kapott, de házasságról ezután sem volt szó.
Mígnem fölbukkant a harmadik nagy szerelem, a bűbájos művésznő, akivel olyan romantikus lett a kapcsolat, hogy elnök úr délutánonként, a randevúk idején, motorkerékpárra pattant, bukósisakot húzott a fejére, a csúcsforgalomban robogott őnagysága lakására. Amint köztudott lett ez, érkezett el az elkerülhetetlen "drámai fordulat". A korábbi társnak, Valérie Trierweiler újságírónőnek távoznia kellett az elnöki palotából.
És ekkor kelt szárnyra a hír, hogy két viszony után ideje volna nemzetközi rangú politikusnak végre normális kerékvágásba terelnie az életét, hivatalosan is társul venni az új kedvest. Amikor a Closer fölröppentette, hogy Hollande pontosan hatvanadik születésnapján lehet házasember, akadtak, akik komolyan vették, annak ellenére, hogy a kiszemelt dáma nem nyilatkozott, ő diszkrét volt.
Ezzel szemben a politikai hírlapírók komoly testülete nem mehetett el szó nélkül a híresztelések mellett, még ha pletykalap szellőzette is. Ha a szerkesztő urak találkoztak az elnökkel, kötelességük volt megkérdezni, igaz-e a hír, vagy szenzációhajhászás? Még az olyan halálosan komoly orgánumok is, mint a Le Monde és a Le Figaro, joggal várták el tudósítóiktól, valahányszor csak módjuk van rá, tegyék föl a kérdést.
Meg is tették. Legutóbb akkor, amikor hivatalos vacsorán vettek részt az Élysée-palotában. Ez amolyan politikai beszélgetés volt. Hollande nem térhetett ki a válasz előtt. Nem is volt szándékában, bár azt megtehette volna, hogy kissé ingerülten felel. Az elnöknek egyébként higgadt természetével ez nem fért volna össze, ezért a diplomáciai tapintatot választotta. Azt mondta, igen, augusztus 12-én magánéletében fontos dátumhoz érkezik, a hatvanadik születésnapja lesz.
Egyébként magányügyeiben változatlanul diszkréciót kér. A közjátékból általában azt a következtetést vonták le, hogy a Closer pletykája üres fantázia, házasság csakugyan nem lesz. Ekkor érkezett az új bulvárhír, hogy az Hollande-Gayet idill is a múlté, szakítás. A Voici fotóriportere Korzikán kapta lencsevégre, hogy a művésznő közelségében új férfi bukkant föl.
A fölvétel ugyan semmi intimitást nem ábrázol, a hölgy és partnere a tengerben ficánkol, egymástól néhány centiméternyi távolságban, még kézfogás sincs. Nyilvánosságra került a név is, Monsieur Pierre Puybasset, pénzügyekkel foglalkozó korzikai származású ügyvéd, ő hívta meg őnagyságát.
Általában nem sokat mozdulnak ki a villából, korán reggel és késő este lubickolnak. A Voici utalást sem tett rá, milyen természetű lehet a viszonyuk, jó barátok vagy szorosabb már a kapcsolat. Azt ellenben csak megjegyezte, Párizsban is voltak már láthatók egymás társaságában, gyakran is. Akadt azonban ezúttal is politikai kombinátor, aki következtetést vont le az újabb bulvár eseményből.
A gonoszabb indulatú olyan kommentárt fűzött hozzá, hogy íme, Hollande "bohózati hős" lett, olyan figura, aki Feydeau bohózatnak, színvonalasabb változatban Sacha Guitry vígjátéknak, a klasszikus francia színpadi játéknak a "hőse. A fantáziadúsabb kommentátorok viszont arra a következtetésre jutottak, hogy Hollande végül is haszonnal kerülhet ki a bonyodalmakból.
Ha kis lármával is, de mindent megúszott, a kedélyek csillapodnak, higgadtan készülhet föl a 2017-ben esedékes új elnökválasztásra, és ha a visszavágásra készülő Sarkozy lesz ismét az ellenfele, magabiztosan nézhet szembe vele.
A planet,fr, ugyancsak pletykálkodó honlap úgy értesült, hogy François Hollande, eközben a szabadságát Párizs környékén, az Elysée-palota szomszédságában tölti, bőségesen fölszerelve hivatalos papírokkal, mert az államfő amúgy szabad idejében általában "unatkozik". De ennek az ügynökségnek van egy eléggé érdekes finom kombinációja is. Azt közölte, hogy csupán az idén nyáron marad el az esküvő, nem zárult le minden. Majd kiderül…
Valójában mindössze két napig élt a Voici "szenzációja" az Hollande-Gayet állítólagos szakításról, amelyről sok napilap igazán nem is tett említést. Viszont az utána következő szombat reggelre minden párizsi hírlap, kivétel nélkül frissebb, ezúttal "történelmi slágerről" számolt be.
Svédországban egy 25 éves fiatalember, politikusjelölt, a szeptember elején esedékes helyi választás egyik indulója, sajtó nyilatkozatában közölte, hogy ő, Hravn Forsne, a mérsékelt jobboldali kormánypárt színeiben pástra lép. Egyúttal bejelentette, hogy ő Francois Mitterrand volt ugyancsak szocialista államfő (1981-1995) házasságon kívül született fia. A második ilyen gyermek, mert 1974-ben, még Mitterrand elnöksége előtt már világra jött egy leány, Mazarine Pingeot, mára közismert és közkedvelt értelmiségi hölgy, népszerű és megkedvelt.
A svéd fiatalember egy helyi, kisvárosi lapban, ahol a választáson indul, mellőzve minden szemérmet, részletesen kipakolt. Édesanyja, a svéd Aftonbladet újságírónője, tizenöt esztendőn át volt Mitterrand szeretője, ő 1988-ban ebből a kalandból született, tehát az első hétéves elnöki ciklus végén. Az ismerkedés 1972-ben történt a Szocialista Internacionálé Stockholm közeli kongresszusán. Beszélgetni kezdtek, eközben a még nem államelnök kijelentette, "kisasszony, maga nem szereti az életet? Nincs más témája, csak a politika?"
Mitterrand akkor 66 éves volt, Christina Forsne pedig 31. A hajadon hölgy később lapjának párizsi tudósítója lett, esztendőkön keresztül tartott az idill. Őnagysága gyakran panaszkodott arra, hogy milyen keveset találkozhatnak. Ha az Élysée-palota kapuja nyitva volt, Christina besurrant, és kijátszva a szolgálatos őrök éberségét, kettesben kószáltak.
Az intim találkozóknak természetesen másutt volt a színhelyük. Hravn, a szerelem gyermeke is Párizsban született, hét éves volt, amikor anyjával visszatértek Svédországba. Most, hogy odahaza hivatásosnak készül, kijelentette, "véremben hordom a politikát".
A mama hazatérve 1996-ban, megírta Mitterrand életrajzát. Bevallotta viszonyukat, de arról mindvégig hallgatott, hogy fiának ki az apja. Hravn emlékezete szerint ő maga Párizsban nemzőjével mindössze, ötször, vagy hatszor találkozott, hazatérésüket követően aztán a mama hatvanhat esztendős korában, rákbetegségben halt meg.
