Ugyan egyik fél sem akarja felfújni az ügyet, Németország például azért nem, mert eddig is fontos titkosszolgálati információkat kapott az amerikaiaktól, mégsem lesz könnyű túljutni az ügyön. A németek bizalma ugyanis megrendült az amerikai szövetségesben, amint egy a Pew Research Center által a napokban nyilvánosságra hozott felmérésből kiderül.
Bár a németek 58 százaléka továbbra is úgy gondolja, hogy az Egyesült Államok védi az alapvető emberi jogokat, ez 23 százalékos visszaesés az előző évhez viszonyítva. Már csak szűk többség, 51 százalék bízik az Egyesült Államokban, miközben 2009-ben, Barack Obama hivatalba lépésekor még 64 százalékos volt az arány.
A kémbotrányok már Obama elnök németországi megítélésén is érződnek. 2013-ban 88 százalék vélekedett pozitívan tevékenységéről, most már csak 71 százalék. Öt éve pedig még 93 százalékos vélt népszerűségi mutatója Németországban. Wolfgang Schäuble német pénzügyminiszter is súlyos problémának nevezte az amerikaiakba vetett bizalom fogyatkozását.
Az amerikaiak és a németek álláspontjában különösen nagy az eltérés azon kérdést illetően, megengedett-e a másik utáni kémkedés. A Pew felmérése szerint a németek 87 százaléka alakított ki negatív véleményt a más állam polgárai utáni kémkedésről. A megkérdezettek 90 százaléka pedig kifejezetten helytelenítette Angela Merkel telefonjának lehallgatását.
Amerikában ezzel szemben 52 százalék elfogadottnak tartja az "információgyűjtés" ilyen formáját. Csak egyvalamiben hasonló a két ország polgárainak véleménye: az amerikaiak 73, illetve a németek 70 százaléka támogatja a terrorgyanús személyek utáni kémkedést.
A német média részletesen foglalkozott a két kémkedési üggyel. (Egy német kettős ügynök 25 ezer eurót kapott a CIA-tól, mivel fontos információkat gyűjtött a német titkosszolgálattól, rajta kívül lelepleztek egy a berlini védelmi minisztérium alkalmazásában álló kémet).
A lapok felhívták a figyelmet arra, hogy az amerikaiak Németország utáni kémkedésében fontos szerepet játszott Bécs. A BND tevékenységéről több mint kétszáz fontos dokumentumot kiszivárogtatott férfi ugyanis az osztrák fővárosban adta át a leleplező iratokat a CIA munkatársainak.
Bécsben régóta kiemelt kémtevékenység folyik. Már az első világháborút követően hírszerzők lepték el a várost. A nyugati államok attól féltek, új erőre kapnak a Habsburg monarchiát újjáéleszteni vágyók. A nácik később innen tájékozódtak a kelet- és dél-európai eseményekről. A második világháború után- mint a német Die Welt írja - Bécs valóságos "ügynökparadicsommá" vált. Graham Greene is némi betekintést nyújtott e titkos világba A harmadik című, 1948-ban játszódó krimijében.
1979 óta Ausztriában 14 személyt ítéltek el kémtevékenység miatt. Nagy részük osztrák állampolgár volt, de akadt köztük magyar és román is. (Szabó Zoltánt 1989 szeptemberében Ausztriában állították bíróság elé, de mindössze tíz hónapos felfüggesztett börtönbüntetést kapott.) Bécsben csak egyszer bukott le amerikai kém: 1989-ben.
Az osztrák fővárost titkosszolgálati csomópontnak tartják. Ennek nem az osztrák belpolitika iránti nemzetközi érdeklődés az oka. A különleges figyelmet az magyarázza, hogy Bécs ad otthont egy sor nemzetközi szervezetnek. Itt található a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség (NAÜ), az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) székhelye, de itt működik az ENSZ Központ is.
Egy sor külföldi politikus, diplomata fordul meg itt, egyebek mellett a Közel-Keletről, Ázsiából, ami Bécset különösen érdekessé teszi az ügynökök számára. Itt zajlanak például az atomtárgyalások Iránnal. Gert Rene Polli, az osztrák alkotmányvédelmi hatóság korábbi vezetőjének meggyőződése, hogy Teherán nukleáris programjáról is számos információt gyűjtöttek az osztrák fővárosban.
Peter Pilz, a németországi Zöldek parlamenti képviselője, a párt biztonságpolitikai szóvivője különösen sokat foglalkozott az Egyesült Államok ausztriai kémtevékenységével. Múlt heti sajtóértekezletén azt közölte, az amerikaiak szisztematikusan kémkedtek a Bécsben székelő nemzetközi szervezetek után.
Egy a Wikileaks által közölt, 2009. július 31-i titkos dokumentum is alátámasztja állításait. A dokumentum szerint Hillary Clinton akkori külügyminiszter leiratában arra kérte az Egyesült Államok bécsi nagykövetségét, valamint a nemzetközi szervezetek amerikai munkatársait, szerezzenek információkat az ENSZ-ről. Elsősorban az érdekelte Washingtont, hogy az egyes szavazások során milyen magatartásra számíthatnak a tagországok részéről.
Az ügynöktevékenység az ENSZ személyzetét is érintette. A kémek feladata mobiltelefonszámuk, email címük, munkatervük, sőt, bankszámlaszámuk megszerzése volt. A megszerzett információkat az amerikai Nemzetbiztonsági Ügynökség (NSA) és a CIA elektronikus lehallgatásra szakosodott közös egységének, a Special Collection Service-nek továbbították.
A washingtoni külügyminisztériumtól kapott utasításokat úgynevezett "Country Team"-ek ("országcsapatok") hajtották végre. Ez a diplomáciai testület tagjai alkotta különleges adatgyűjtő egység, a "Special Reporting Officers", illetve a "non-State members" (főleg cégek munkatársai) tagjaiból tevődött össze.
Az ENSZ mellett a bécsi elnöki palotában is kiemelt kémtevékenység folyt. Az osztrák államfő hivatala mellett itt található az EBESZ központja is. Barack Obama elnök a 2013. április 9-én született Nemzeti Hírszerzési Prioritási Keretszabályozásban (NIPF) a kiemelten fontos szervezetek közé emelte az EBESZ-t.
(A mindenkori amerikai elnök 2003 óta a NIPF-ben határozza meg, melyek a kémkedés szempontjából a legfontosabb szervezetek, objektumok). Az Egyesült Államok számára különlegesen jelentős szervezetek közé tartozik a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség is.
Mi lesz azokkal a CIA-ügynökökkel, akikről kiderül, hogy megbízták és információkat kaptak a Németországban lebukott kémtől, s pénzt is fizettek neki? Sebastian Kurz osztrák külügyminiszter a ZDF televízióban néhány napja kitérő választ adott. Mint mondta, még nem azonosították az amerikai ügynököket, de "folyamatos kapcsolatban állunk német kollégáinkkal". Hozzátette, először meg akarnak győződni a német vádak valóságtartamáról.
"Egyelőre nem tudjuk ugyanis, a vádak valóban helytállóak-e". Kifejtette, a kérdést az amerikaiakkal is tisztázni akarják, s csak ezután "vonnak le következtetéseket". Bécs láthatóan ki akar maradni az ügyből. Meg is van rá a lehetősége. Ha a vizsgálat be is bizonyítaná, hogy a CIA munkatársai valóban kémkedtek Németország után, s Berlin ezért a nemzetközi jogsegély keretében kiadatásukat kéri, valószínűleg ez esetben sem történik semmi, mert a kémek alighanem diplomaták, így mentességet élveznek.
Ausztria ez esetben kezdeményezheti a gyanúsítottak diplomáciai státuszának megvonását. Ez a folyamat azonban nem zajlik egyik napról a másikra. A diplomáciai kapcsolatokról szóló, 1961-ben aláírt bécsi egyezmény értelmében ugyanis az érintett ország, ez esetben az Egyesült Államok, elegendő időt kap arra, hogy visszahívja érintett diplomatáit.
Csak ezután indíthat Ausztria peres eljárást a kémtevékenységet folytatott személyek ellen, majd szolgáltathatja ki őket Németországnak. Csakhát ekkorra már rég elhagyták az országot. A kémügyek firtatása amúgy is visszaüthet. Európa ugyanis fontos titkosszolgálati információkat szerez az amerikaiaktól, egyebek mellett a túszszabadítási akciók során. Közismert továbbá, hogy a terrorellenes harcban is rendszeres az információcsere.
Bár a figyelem az amerikai titkosszolgálatokra terelődött a kémügyek, valamint Edward Snowden kiszivárogtatásai miatt, természetesen nemcsak amerikai ügynökök fejtenek ki aktív tevékenységet az osztrák fővárosban. Egy a Wiener Zeitungnak nyilatkozó forrás 20-30 Ausztriában működő orosz kémet említett.
