Az M2-es metróból a Kossuth térre feljövet három lányt látni, aki nagyméretű papírt tart maga előtt, rajta egy nyíl és a felirat: Pride. Lassan délután három lesz, a téren még nem sok gyülekezőt látni, a tekintetet inkább a láthatósági mellényben várakozó önkéntesek és az itt-ott sorakozó készenléti rendőrök vonzzák.
Rögtön a kordon mögött viszont, az Alkotmány utca és a Honvéd utca sarkán, már kamionok, valamint nagy és színes a tömeg várja a felvonulókat. Amerre a szem ellát, minden szivárvány színű: a karkötők, a nyakba akasztható művirág-füzérek, a pólók és a lufik is.
A méltatlankodó jobbikos érpataki polgármester
A szervezők szivárványos zászlókat osztogatnak, amelyeket valaki vagy a táskájába tűz vagy a kezében lenget, esetleg a haját dekorálja vele. Fura hajkölteményekből és érdekes ruhákból sincs hiány, egy férfi a nagy meleg ellenére szőrmekabátban sétál a kamionok között. Sztárok is feltűnnek a tömegben, a Pa-Dö-Dő egyik fele, Lang Györgyi sárga bakancsban és szivárványos napszemüvegben érkezik motoros kerekesszékével.
- Nemrég voltam New Yorkban a Pride-on, és ott is istenien éreztem magam - mondja a művésznő, aki reméli, hogy Budapesten is legalább olyan jó lesz a hangulat mint Amerikában. - Szeretem a boldog, szabad embereket! - teszi hozzá.
Noha a kaminonok között tényleg egyre több a boldog, szabad ember, a kordonnál hangoskodást lehet hallani. Az érpataki polgármester, a jobbikos Orosz Mihály Zoltán és szimpatizánsai azért méltatlankodnak, mert a rendőrök nem engedik őket be, pedig ők is meg akarják nézni a felvonulást.
- Mi csak annyit kérünk, mint ami a liberálisoknak jár - mondja Orosz, aki szerint azzal, hogy nem engedik be, csorbul az egyenlő bánásmód, a szabadsághoz való joguk és az esélyegyenlőség.
A polgármester egyébként fekete, díszítésekkel teli ruhában érkezett, kalapján nagyméretű fehér darutoll. A rendőrök továbbra sem engedik be a
csapatot, amely így tovább menetel, miközben hangosan skandálja: "Mocskos buzik!". A kordonon belülről válasz is érkezik egy sráctól: "Én reggel zuhanyoztam".
Benn, a kordon mögött már nem ilyen feszült a helyzet, a felvonulás elindul, a kamionokból dübörög a zene, minden adott a fesztivál hangulathoz. A tömeget - amely mintha időközben megkétszereződött volna - önkéntesek terelik. Itt is látni fekete ruhás, bakancsos embereket, ők azonban az Antifasiszták a homofóbia ellen csoportot képviselik.
De több civil szervezet is feltűnik, mint a Cigány Hallgatók Hálózata, vagy a Szimpozion Egyesület, amelynek tagjai, akárcsak a többi résztvevő ütemesen lépked a zenére.
A Nagymező utcába érve már többen rázzák magukat, lassan pedig az egész tömeget elkapja a bulizhatnék. Az erkélyekről kíváncsi szemek pásztázzák a tömeget, amely integetéssel és kurjongatással válaszol. Az Oktogonra érve sokan lufikat engednek az égbe, miközben a kamionok haladnak a Hősök tere felé. A hangulat többeknek ismerős lehet: valahogy így festett a kétezres évek elején, a Demszky érában a Budapest Parádé.
Az 56-osok terénél újra rendőri sorfalat és kordonokat látni, a Hősök terénél pedig egy kisebb csoportosulást, amelynek tagjai egy magyar, egy árpádsávos és egy székely zászlót tartanak a kezükben. A felvonulók és a csoport között nagy a távolság, így atrocitás senkit sem ér. A távolból nem tudni, kinek és miért, de felhangzik a "Ria, ria, Hungária".
A Városligetben is nagy a készültség: lovas rendőrök vigyázzák a terepet, és rendőrkutyából is látni párat. Elkezdődik a piknik, egy színpadon prominens személyiségek mondják el véleményüket az idei felvonulásról és az LMBTQ (leszbikus, meleg, biszexuális, transznemű, queer) közösséget érintő ügyekről. Elsőként Ulrike Lunacek, az Európai Parlament alelnöke szólal fel, ő húsz éve politizál, és harminc éve vallotta be, hogy leszbikus.
Lunecek elmondja, hogy optimistán tekint a jövőbe, úgy látja, hogy a melegeket idővel egyre többen fogják elfogadni. Kiemelte, hogy a heteroszexuális támogatók mellett szükség van az érintettek családtagjainak, rokonainak segítségére is. Lunaceket Mocsonoki László követi, aki a magyarországi melegmozgalom egyik vezetője, az 1997-es első meleg felvonulás főszervezője.
Mocsonoki keményen támadja Semjén Zsoltnak, Kerényi Imrének a médiában elhangzott mondatait, valamint megjegyzi, hogy Orbán Viktor sosem állt ki a melegekért, csak egyszer szólalt meg a TV2-ben, akkor is azt nyilatkozta: "Ez egy bonyolult kérdés". Utolsóként Svetlana Zakharova, egy orosz LMBTQ aktivista áll színpadra, ő az oroszországi melegek ellehetetlenítéséről beszél, külön hangsúlyozva, hogy országában sokakat megvernek és letartóztatnak.
Zakharova beszéde után együttesek lépnek fel, a tömeg egy része pedig a korábbi útvonalon elindul hazafelé. Ha viszont a Hősök tere felé vesszük az irányt, meghallhatjuk mit is ünnepel a téren összegyűlt kisebb csoport. Ők a 907-es pozsonyi csatáról emlékeznek meg, amikor is az akkori "Európa Unió" százezres csapatait verte le Árpád vezér. Úgy látszik, a szombati nap mindenkinek mást jelent
