Magyarország a történelem vérzivataros időszakaiban gyakran a vesztes oldalra állt, aminek aztán igen sokáig éreztük is a következményeit. Jean-Claude Juncker bizottsági elnökké választásának folyamata nem háború, még csak nem is ütközet volt, de sokáig ihatjuk a levét annak, hogy a kormány kezdettől fogva személye ellen foglalt állást. Orbán Viktornak még az utolsó pillanatban is lett volna lehetősége arra, hogy letegye a fegyvert, de nem!
Pénteki rádióinterjújában megismételte, "Szavamat adtam a magyar választóknak, hogy mit fogok képviselni". Az európai parlamenti választási kampányban ugyan nem hangzott el olyan kijelentés a kormány illetékesei részéről, hogy a Fidesz győzelmének tétje Juncker meg nem választása lenne, de ez teljesen mellékes is. Mindenesetre a nyilatkozatból kiderül, az európai politikai hadszíntér is csak arra jó a miniszterelnöknek, hogy haza üzenjen.
Persze ezen egyetlen pillanatig sem szabad csodálkoznunk. A magyar kormányfő nyilván úgy gondolja, ha már rá se hederítenek az uniós európai állam- és kormányfők, teljesen jelentéktelen tényezőnek tartják, akkor legalább otthon tűnjön úgy, hogy lám, megint milyen karakánul viselkedett.
Hogy ezzel elássuk magunkat az Európai Bizottságban? Annál jobb, legalább egy új EU-ellenes harcot lehet indítani!
