Sokan megtapasztalták ezt a problémát. Az elmúlt negyedszázad francia szövetségi kapitányai közül csaknem mindenki. Hányszor kiáltották ki a gallkakasos mezben futballozókat a világ legjobbjainak, a vb esélyeseinek! Aztán csúfosan leszerepeltek. Pedig micsoda játékosok alkották az éppen aktuális csapatot!
A francia futballtársadalomban máig eldöntetlen vita folyik arról, hogy egykori futballista kezébe kell-e adni a válogatottat, vagy inkább menedzsernek kell lennie a vezérnek. A kékeknél volt már ilyen kapitány is, meg amolyan is. Futballistaként Michel Platini elég nagy egyéniség volt, nem igaz? 1984-ben az ő vezérletével nyert Európa-bajnokságot Franciaország, ráadásul a torna gólkirálya lett.
1992-ben szövetségi kapitányként próbálta kamatoztatni zsenijét, ki is vitte az övéit a svédországi Eb-re, ahol azonban már a csoportkörben kipottyantak. Platini lemondott, s jött utána egy csöndes angol tanár, bizonyos Gérard Houllier, mert éppen azok álltak nyerésre, akik szerint menedzser kell egy csapat élére, nem egykori futballista.
De Houllier nem hagyott túl mély nyomokat a francia válogatotton, ki sem jutott a vb-re egy olyan csapattal, amelyben olyan egyéniségek játszottak, mint Jean-Perre Papin, vagy Eric Cantona. Kétségkívül nagy játékosok, csak éppen egymást nem szívelték. Két malomban őröltek, Houllier meg csak őrlődött közöttük.
Újjá kellett szervezni a csapatot, hiszen négy évre rá, 1998-ban Franciaország rendezte a vb-t, a hazai bukás nagy égés lett volna. Egy Aimé Jacquet nevű ismeretlen foglalta el a kapitányi széket, akinek sem játékos pályafutása, sem komoly edzői pedigréje nem volt, élcelődött is vele eleget a párizsi sajtó. De ő nem dühöngött, nem pörölt, csendben dolgozott.
S nem egyszerűen kivitte a csapatot az 1996-os Eb-re, hanem kis híján döntőbe vezette Zidane-t és társait, de az elődöntőben a csehekkel szemben végül büntetőrúgásokkal alulmaradtak. De ez már értékelhető teljesítmény volt, így már neki lehetett menni a hazai világbajnokságnak. Amelyet megnyertek.
És Aimé Jacquet azonnal távozott. Tudta, hogy ennél többet nem lehet elérni, meg azt is, hogy a dicsőség roppant romlandó. S milyen igaza lett. A következő vb-n a címvédő rúgott gól nélkül kiesett a csoportkörből bizonyos Roger Lemerre kapitánysága alatt. Jelentkezzen, akinek a név mond valamit. Mint ahogy utódja, Jacques Santini sem írta be magát a futballtörténelembe.
Az őt követő Raymond Domenechre is csak azért emlékezünk, mert az ő keze alatt hullott darabokra a francia válogatott. Nem egyszerűen összetartani nem tudta a 365-féle sajt hazájának csapatát, de azt is képtelen volt megakadályozni, hogy a mérkőzések szünetében szócsaták dúljanak a játékosok között. Anelkát pedig, aki lecserélése után lehülyézte kapitányát, kénytelen volt hazazavarni. De a tekintélyét ezzel sem tudta helyreállítani.
A játékosok az edzések bojkottálásával tiltakoztak kapitányuk ellen, amiért a szövetség a világbajnokság teljes keretét, mind a 23 játékosát eltiltással büntette. Ilyen körülmények között vette át a csapatot Laurent Blanc, mert éppen azok győztek, akik egy volt futballistában bíztak.
De a játékosként és szakvezetőként is rendkívül elegáns Blanc sem tudott megbirkózni a csapat újjászervezésének feladatával és a sikertelen 2012-es Eb után - a franciák a negyeddöntőig jutottak - jött a jelenlegi kapitány, Didier Deschamps.
Uralkodása kis híján kettétört, pedig még alighogy elkezdődött. A vb selejtező csoportban a franciák a spanyolok mögött a másodikok lettek, a brazíliai részvételért az ukránokkal kellett megvívniuk, s az idegenbeli meccsen 2-0-ra kikaptak.
Kevesen bíztak abban, hogy a Deschamps-csapat képes lesz három gólos különbséggel nyerni, de a kapitány t fanatizálni tudta játékosait, akik mind egykori játéktudása, mind edzői-emberi kvalitásai miatt nagyon respektálják szövetségi kapitányukat.
Deschamps egyébként már játékosként is kitűnt intelligenciájával, s noha nem ő volt sem a Papin-féle BL-győztes Marseille, sem a Zidane vezérletével vb-t és Eb-t nyert válogatott léghíresebb játékosa, mindkét csapatnak ő volt a kapitánya. Már játékosként is a legtöbbet tudott a futball elméletéről, s persze gyakorlatáról.
A pályán ő szervezte a játékot, az öltözőben pedig az ő szavaira figyeltek a társak. És Deschamps hónapok alatt megszervezett egy sztárok nélkül is szerethető futballt játszó és eredményes csapatot.
Valljuk be, a sors is a kezére játszott. Ha valaki kerékkötője lehetett volna ennek a francia válogatottnak, az Franck Ribéry. De a sors úgy hozta, hogy a Bayern Müchen sztárja megsérült, s az Aranylabdás sorsoláson történt mellőzése miatt egyébként is sértődött lett, s Deschamps-nak most más típusú játékosra volt szüksége.
Olyanokra, akik még képesek lelkesedni, akik éhesek a sikerre. S még a sztárallűröktől nem teljesen mentes Karim Benzema is kezesbáránnyá lett Deschamps irányítása alatt. A kékek a brazíliai világbajnokság egyik legkellemesebb meglepetését szerezve kitűnően játszanak, lendületesek, gólerősek, kis szerencsével messze juthatnak. Csak az étrenddel, s különösen a sajttal kell vigyázniuk.
