A Szépművészeti Múzeumnál a szombati Múzeumok Éjszakáján akkora volt az érdeklődés a Tolouse-Lautrec festőművész-grafikus munkáiért, hogy a vállalkozó kedvűeknek kétszer is sorban kellett állniuk. Egyrészt, hogy megvásárolják az összes éjszakai programra feljogosító rózsaszín karszalagot, másrészt, hogy beálljanak a múzeum Barokk csarnokában egy újabb sorba egy kuponért. De miért is?
A szervezők szerint azért, hogy a termekben legfeljebb ötszáz fő tartózkodjon, így a tömeg kényelmesen mozoghasson a képek előtt. Beállunk hát a kígyózó sorba, de szerencsére negyedóra alatt megkapjuk a kuponunkat. Benn a termekben óriási a tumultus, hangyalépésben haladunk a grafikák előtt, mindenki elemez, értékel, műért. Mondhatni ma este az egy négyzetméterre jutó "esztéták", "művészettörténészek" száma toronymagas.
Az első emeleti klasszikus gyűjteménynél már egy valódi elemző, Jalsoviczky Sára mesél francia ínyencségekről, a képtár jeles alkotásain illusztrálva előadását. Kiderül, hogy egy gazdagon megterített asztal akár az elmúlást is jelképezheti, a képeken szereplő articsóka pedig erotikus tartalommal is bírhat.
Mire a tárlatvezetés véget ér, jelentősen megéhezünk, de már indulhatunk is a Műcsarnokba, hiszen ma este úgy telik az idő mint még soha. Meglepetésünkre itt is nagy a tömeg, pedig egy szervezőtől megtudjuk, hogy más napokon igencsak gyéren látogatott az Építészeti Nemzeti Szalon.
Két huszonéves szobanövényekkel a kezükben érkezik, hogy zöldebbé tegyék a Hősök terét. - Aki egy méternél nagyobb növényt hoz, az egy művészeti könyvet kap - mondják, de az övék száz centi alatti, így a jutalmuk csak egy oklevél. Mi már loholunk is tovább a Várba, a zebrán épp egy növénnyel halad át egy idősebb nő. Ő már biztosan könyvet kap, de nincs időnk ezen túl sokat meditálni, mert alig férünk fel a földalattira.
Mindenkin karszalag, mindenki mosolyog, fenn a Várban is hasonló a helyzet. A Nemzeti Táncszínház szinte tömve, sokaknak (köztük az újságírónak is) már csak a földön jut hely. A piros és lila színekbe boruló teremben indiai táncot lejt hat nő. Az előadás megbabonázza a tömeget, a látogatók árgus szemekkel figyelnek, miközben szinte hihetetlen belegondolni, hogy két éven belül az épület a Miniszterelnöki Hivatalnak adhat majd otthont.
Ma este viszont a kultúra foglalja le gondolatainkat. A Magyar Nemzeti Galériába sétálva egy kórust látunk, akik éppen az andalító Moon River című dalt éneklik az Álom luxuskivitelben című hollywoodi filmből. Hiába, meg kell állnunk, a zene lenyűgöz, legfeljebb akkor eszmélnénk csak fel, ha maga Audrey Hepburn lépne ki a budai Vár oszlopai közül.
Benn a Galéria kupolacsarnokában a Crescendo Nyári Akadémia tehetségei zenélnek és énekelnek, Mozart és Chopin szól a zongorán. A tömeg itt sem apad, a zenekedvelők még a márványlépcsőket is elfoglalták.
Az Országos Széchényi Könyvtár mintha kivetkőzött volna magából: az előcsarnokban fagyit árulnak, egy Guttenbergnek öltözött férfi pedig találós kérdést tesz fel a látogatóknak, miközben azzal tréfálkozik, hogy a nadrágjára, a két lába közé ragasztott könyvecske az ő „titkos naplója”.
A könyvtár szervezte árverésről már lekéstünk, de megtudjuk, hogy egy 1619-es megjelenésű Római Birodalomról szóló latin nyelvű nyomtatvány kelt el potom tizenötezer forintért. Nem is rossz ár egy ilyen becses darabért. Már közeleg az éjfél, de a lelkes múzeumlátogatókon mit sem látszik a fáradtság.
Van, aki még egy tesztet tölt ki, hogy féléves bérletet nyerjen a könyvtárba, míg mások egy nagy, falra ragasztott papírra írják fel azoknak a könyveknek a címeit amelyeket okvetlenül megmentenének a pusztulástól és őriznének meg az utókornak. Klasszikus és kortárs, ponyva és szépirodalom egyaránt a falra kerül. A filcek, melyekkel a papírra írnak, már kezdenek elhasználódni. Gyors terepszemlét tartunk, szemmel láthatóan A kis herceg "vezet".
Lassan indulni kell, egy-két könyvtári alkalmazott már pakol, a macskaköveken sétálva viszont jól hallatszik még a Nemzeti Táncszínház hangszóróiból, hogy felpörög a bulihangulat: a nyolcvanas évek zenéi kerültek terítékre.
A buszon zötykölődve búcsúzunk a múzeumoktól, az utasok már fáradtak, a többnyire rózsaszín karszalagok mégis jelzik, hogy izgalmasan telt az elmúlt néhány óra. Ma mindenki együtt ünnepelt, a résztvevők legfeljebb abban voltak "megosztottak", hogy melyik programokat válasszák.Ha csak egy éjszakára is, a kultúra összehozott minket.
