A rendszerváltoztatáskor nagyon naivak voltunk, amikor azt hittük, hogy a szabadság-jogok feltételeinek megteremtése olyan lehetőséget ajándékoz a megújulni kívánó társadalomnak, amely automatikusan a demokrácia kiteljesedéséhez vezet. Hogy ezt a nyílegyenesnek gondolt folyamatot immár semmi sem tudja lefékezni, s még kevésbé eltéríteni. Hiszen korábbi, négy évtizedes tévelygéseinket csak egy ránk nehezedő idegen hatalom okozta. Ami végre elhárult és ettől kezdve büszkén vehetjük birtokba magyarságunk és európaiságunk a történelem reményteli korszakaiban mindig is egymásba fonódó, egymástól elszakíthatatlan és egymást gazdagító értékeit. Csak mostanság vált ketté és szabadságharcos öntudatunk következtében lett szembeállítva a magyarság az európaisággal. Európa legyőzendő fél lett. Európa, ahová mindig is tartoztunk, s ahová kényszerű eltávolodásunk idején mindig is tartozni kívántunk. Visszájára fordult minden, amiért a századok során legjobbjaink küzdöttek és amiért a rendszerváltoztatás történt.
Fennen hirdetett magyarságunk nemzeti színű szivárványokkal tarkított égboltja alatt már a határon túli magyart is leköpjük a vélemény-nyilvánítás szabadságának nagyobb dicsőségére és hazaárulónak nevezzük, ha politikai céljaival nem értünk egyet. Természetesen a termőföld idegen tulajdonlása ellen szervezett demonstráció keretében.
A köpdösést, a vélemény-nyilvánítás spontán formáját a fideszes aktivisták hozták divatba. Ahogy a gyakori hazaárulózást is. És a határon túli magyar szervezetek közötti indulatos és elfogult különbség-tételt is a regnáló kormányzat tűzte napirendre. Mert nemcsak az öreg kontinens nálunk nagyobb demokratikus hagyományokkal rendelkező országaival kerültünk szembe, hanem a Kárpát-medencei magyarság jónéhány szervezetével is, amelyek arra vetemedtek, hogy a modus vivendi-t munkálják.
A Jobbik nem önmagától tenyészik. Csak továbbfejleszti azt, ami a Fidesz siker-propagandájában népszerűséget biztosít. Ha a Fidesz köp, ők is köpnek. Nemcsak határainkon belül, hanem kívülre is.
És most itt van ez a kém-ügy. Ez sincs előzmény nélkül. A baloldali kormányzat titokminiszterét is megvádolták ezzel. Majdnem ugyanezzel. Oroszországnak kémkedett - mondták. Hogy mi történt valójában, nem lehetett megtudni. De ha egyszer a hivatalban lévő kormányfő is titkosítja az oroszokkal kötött atomerőmű bővítési megállapodását, akkor kézenfekvő, hogy az előbbi ügy érdemi része is titokban marad. Ahogy a kémkedéssel hírbe hozott jobbikos képviselő viselt dolgai sem fognak napfényre kerülni. A közvéleménynek elég, ha a vádemelés tényéről értesül. Hiszen folyik a kampány.
Ha ez nem volna, azt hihetnénk, hogy a magyar politikai elit Európa-ellenessége a Nagy Orosz Birodalom iránti nosztalgiával társul. Rosszabb esetben ebből a nosztalgiából ered.
A Fidesz nemcsak politikai ellenfeleit tartja szemmel, hanem a belőle élő epigonokat is. Ha elszemtelenedik, ha az ő kontójára erősödik, akkor az ötletgazda öntudatával idejekorán le kell sújtania a szellemi terméket eltulajdonító, aprópénzre váltó politikai erőre. Ezúttal a Jobbikra. Mégpedig főügyészi szigorral. Van gyakorlatuk benne. Különb legényekkel is elbántak már belpolitikai harcaik során.
Csakhogy itt a Fidesznek a saját eszméivel is szembe kell néznie. De ezt a mesterséget is kitanulták. A kormányzati kommunikáció olyan szemrebbenés nélküli felkészültséget produkál, amely mindent, sőt, mindennek az ellenkezőjét is meg tudja magyarázni. Hiszen Európával is ugyanezt a játékot játsszák. Az Unió egyszer a bűnbak, amely ellen a CÖF-nek tüntetnie kell, másszor a fejős tehén, amire most a CÖF-nek szavaznia kell. Hogy a kormányzatnak szép számmal lehessenek nemcsak itt, hanem amott is képviselői. Akik a magyar érdeket védik.
Mert mi egyebet is védenének?
Mivel egyedül a kormányzat hivatott megmondani, hogy mi a demokrácia, ezért nincs szükség a hazaáruló baloldalra. S mivel ugyancsak a kormányzat képviseli teljes mellszélességgel a magyarságot, nincs szükség a Jobbik okoskodására sem. Nehogy már a nyúl vigye a puskát! Ez idő szerint a Fidesz mégsem akarja a Jobbikot is a Kisgazdapárt vagy az MDF sorsára juttatni. Mert nem áll az érdekében. Egyenlőre csak le szeretné csendesíteni őket, mert epigon-szerepüket túljátsszák, amit kifelé nehéz magyarázni, befelé pedig idegesítő növekedésük kelt zavart. És ilyenkor az érdekellentét már nem maradhat a családon belül. Rájuk kell pirítani, különben elbízzák magukat. Elfelejtik, hogy ki az úr a háznál. Pedig ezt nekik, mint mindenkinek - határon innen és túl, a Kárpát-medencében és Európában - tudomásul kell venni.
És előbb-utóbb a jobbikosok le fognak csendesedni, ahogy a Fideszt a végóráiban támogató MIÉP is. Aztán majd ismét jönnek mások, akik továbbviszik az eszmét. És minden kezdődik elölről. Illetve folytatódik.
Mert a Fidesz eszmerendszere magában hordja az effajta parttalan radikalizálódást. És ezt már tudják Európában. És tudják a határon túli magyarok közül is egyre többen.
Vajon előttünk, az anyaországban élők előtt, mikor lesz világossá, hogy ez az utóbbi konfliktus csak feledhető perpatvar a Fidesz és a Jobbik összjátékában, melynek során magyarságunkat és európaiságunkat közös erővel teszik kockára?
