Sajátos és ijesztő videó terjedt el az interneten egy brazíliai amatőr labdarúgó-mérkőzésről: a felvételeken láthatjuk - és hallhatjuk -, amint egy értékesített tizenegyest követően a pálya szélén álldogáló, a brazil válogatott mezét viselő drukkerek AK-47-es gépkarabéllyal lövöldöznek a levegőbe.
Mindez abban az országban történt, ahol nem egészen egy hónap múlva a világ legjobb labdarúgói összesereglenek, hogy eldöntsék, ki a legjobb a földkerekségen momentán ebben a milliókat, ha nem éppen milliárdokat lenyűgöző játékban. Na de játék-e még a labdarúgás? Miféle játék az, ahol részeg szurkolók a lelátók karéjáról vécécsészét hajítanak az ellenfél gyűlölt drukkerei közé. A következmény: halálos áldozat, súlyos sebesültek. A helyszín ugyancsak Brazília, közelebbről Recife, ahol nemsokára vb-meccseket játszanak. Vagy miféle játék az, ahol a mérkőzés megkezdése előtt mellbe lőnek egy szurkolót? A helyszín Olaszország, közelebbről Róma, az apropó a Nápoly és Fiorentina között zajló olasz kupadöntő. S ha még nem elég az elborzasztó példákból: miféle játék az, ahol üveggel fejbe dobnak egy négygyermekes édesapát, aki mellesleg csak kíváncsiságból ment ki egy futballmérkőzésre Svédországban? Többet nem vetemedhetne ilyen könnyelműségre, ugyanis belehalt sérüléseibe.
A sportban benne vannak a felfokozott érzelmek, s egyesek úgy gondolják, akár ölni is érdemes kedvenc csapatukért. De a másikat - az ellenfél csapatát, szurkolóit - megalázni szinte kötelesség. Nem igazi drukker, aki ezt nem teszi.
Még szerencse, hogy mifelénk - egyelőre - nem halnak a szurkolók. Mi ezt is másként intézzük, mint a körülöttünk tomboló világ. Unortodox módon. Amint a Diósgyőr-Videoton Liga-kupa meccset követően ebből ízelítőt kaphattunk a helyi csapat szerb edzőjének előadásában. A magyarul kiválóan beszélő Tomiszlav Szivics félreérthetetlen módon üvöltött sértő kifejezéseket az ellenfél kispadja felé, egyebek között orális szexre buzdítva a Videoton vezetőit és tartalék játékosait. Akik a maguk kis hungarikummá nemesült stílusában válaszoltak, s épp csak egymásnak nem mentek az öltözők folyosóin.
Hölgyeim, uraim, mi történik velünk? Miért kell háborúvá süllyeszteni, silányítani valamit, ami egykor ünnep volt? Mi ez a bennünk tomboló frusztráció, ami vért kíván? Nem lehet azt a feszültséget, amit a sport, a versengés természetes módon kelt bennünk, más módon levezetni? De hiszen a sportot valaha éppen azért találták ki, hogy a férfiak - majd később a nők is - játékban csapjanak össze, s ne a harcmezőn.
A FIFA, különösen most, a küszöbön álló labdarúgó világbajnokság idején mindent megpróbál, hogy elejét vegye a szurkolói erőszaknak. Molinókat függeszt ki a lelátókra, milliókat költ reklámfilmekre, amelyekben az ellenfél tiszteletére szólít fel mindnyájunkat. Falra borsó. Csoda hát, ha az egyik ilyen reklámfilmben a négyszeres aranylabdás Lionel Messi könnyekre fakad? A fekete-fehér reklám egyszerű eszközökkel operál: halk zongoraszó mellett közelítenek rá Messi könnyes barna szemére, vágóképnek pedig erőszakos jeleneteket raktak be különböző lelátókról. Végül megjelenik a "No one wins", azaz "Senki sem győz" üzenet.
De vajon meghalljuk-e?
