évforduló;Szépművészeti Múzeum;kiállítás;Rippl-Rónai József;Henri de Toulouse-Lautrec;gyűjteméy;

Aristide Braunt énekesnőről készítette a legtöbb plakátját Lautrec Fotó: Tóth Gergő

- A budapesti Toulouse-Lautrec

Henri de Toulouse-Lautrec (1864-1901) születésének 150. évfordulója alkalmából augusztus 24-ig lesz látható a Szépművészeti Múzeum gyűjteményéből válogató, a mester litográfiáit bemutató átfogó kiállítás. 

"Lautrec meglehetősen lump természetű ember volt, sokat ivott, éjjelezett. Nem győzött eleget hívni Ancourt nyomdájába, ahol ő mindennapos volt, litografálni. Az abszintszag után a nyomdaszagot szerette legjobban" - vallott a francia mesterről az 1890-es években Párizsban élő Rippl-Rónai József.

Egy arisztokrata a festők között
Henri de Toulouse-Lautrec-Monfa 1864-ben, éppen 150 éve született az egyik legtekintélyesebb és legrégibb arisztokrata család sarjaként a dél-franciaországi Albiban. A ritka, genetikai betegségben szenvedő művész rajztehetsége már egészen fiatalon megmutatkozott, így tanulmányait a korszak neves festőjének Fernand Cormonnnak párizsi műtermében folytatta, ahol diáktársai voltak Émile Bernard, Loius Anquetin és Vincent van Gogh is. 1884-ben a Montmartre-ra költözött, amelynek perzsgő világa egyszerre jelentette otthonát és műveinek legfőbb insprirációját. Nem vágyott díjakra, elismerésekre, azt azonban fontosnak tartotta, hogy művei minél több emberhez eljussanak, így örömmel vette művei újságokban való megjelenéseit és lelkesen vetette bele magát az éppen születőben lévő műfaj, az utcai reklámplakátok világába.

Ebben az időben lett a színes litográfia egyik legfontosabb alkalmazási területe a plakát. Toulouse-Lautrec plakátművészi karrierje is az éjszakából indult. Legelső, s legnagyobb méretű litográfiáját a Moulin Rouge számára készítette 1891-ben.

Újdonságnak számított, és egyben a sztárkultusz kezdetét jelentette, hogy a mulatót, az egyik felkapott táncosnővel reklámozta - olvasható a kiállításhoz készült átfogó igényű, pazar kiállítású katalógus Gonda Zsuzsa által jegyzett tanulmányában.

A kompozíció közepén La Goulue járja a híres kánkánt, az előtérben egy másik állandó fellépő, a Kígyóember zavarba ejtő alakja látható, s a közönség mint hullámzó, fekete tömeg szegélyezi a színpadot. Utóbbi előképe a Chat Noire kabaré népszerű, Lautrec által is kedvelt árnyékszínháza lehetett.

A plakát hatalmas sikert aratott, mind a közönség, mind a kritika körében, s újabb megrendeléseket hozott a művész számára. Innentől kezdve szenvedélyesen

készített litográfiákat, mintegy 360 darabot, ezek közül harminc plakátot. Noha a litográfia technikája korábban sem volt ismeretlen, az 1890-es években élte második virágkorát.

Lautrec számára a festői és a litográfusi tevékenység egyenrangú volt: kiállításain szinte mindig együtt mutatta be a festményeket, plakátokat, litográfiákat, rajzokat. A kőnyomattal készített munkáinál is nagy gondot fordított a kivitelezésre, gondosan ügyelt minden részlet megvalósítására.

A litográfia műfaja nemcsak plakátokon, hanem gyűjtőknek szánt, alacsony példányszámú sorozatok formájában is kelendő volt. Akkoriban nem csupán mappákban gyűjtötték ezeket a nyomatokat, hanem megjelentek a lakások falain is.

Számos kiadó látott fantáziát a nyomatok kiadásában, így André Marty is, ő adta ki Lautrec Loie Fuller, amerikai táncosnőről készült, öt kőről nyomtatott különleges litográfiáját is, melynek minden egyes példánya más-más színárnyaltban készült.

Marty a nyomatot úgy akarta népszerűsíteni, mint iparművészeti termékeket. Lautrec egyik művén, maga a nyomda is megjelenik, a levonatot, pedig egy híres táncosnő, Jane Avril szemléli.

Ezzel Lautrec egyszerre mutatja be, hogy a vásárolt tárgy, valójában kemény és precíz munka eredményeként jön létre, a terméket pedig egy sztár arcával adja el.

A folyóiratok is üzleti és ízlésformáló lehetőséget láttak a litográfiák közlésében. Így kerültek be Lautrec munkái az Ibsen, Mallarmé, Renard, Proust műveit közlő La Revue blanche című folyóiratba. A címlapokat a Nabis csoport művészeti alkották, így Rippl-Rónai is.

Ki gondolta volna, hogy a Szépművészeti Múzeumban nemzetközi mércével mérve is jelentős számú, mintegy 170 mű szerepel a művésztől? Lautrec itt őrzött műveinek mintegy kétharmada nem sokkal a művész halála után, az 1910-es évek első felében vásárlások és adományozások révén került az intézménybe.

A kiállításon nyolc fontosabb tematika köré csoportosítva láthatók a művek. Elsőként a párizsi éjszakák jellegzetes alakjai és a sztárok láthatók. Megjelennek a zenés kávéházak, a táncos mulatók, kabarék és a legnépszerűbb sztárok (Aristide Bruant, Jane Avril, Yvette Guilbert).

Külön részt alkotnak a színházzal összefüggő művek: plakátok-és szereposztások, valamint a színpadi - és nézőtéri jelentek.Önálló egységet alkotnak a nyilvános házak, középpontban a múzeum egyetlen olajképével - Ezek a hölgyek az ebédlőbennel.

Külön csoportba kerültek a kottacímlapok illetve a lóverseny témáját bemutató lapok. A kiállítás utolsó része a Szépművészeti Múzeum Lautrec-kollekciójának születését illusztrálja.

Zöld utat kapott hétvégén az elnökválasztási kampány Egyiptomban, miután a választási bizottság véglegesítette a jelöltek hivatalos listáját. A volt vezérkari főnöknek, Abdel Fattah el-Szisszinek így egyetlen kihívója maradt, a baloldali képviselő, Hamdín Szabahi.