Elnézve a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál eddigi díszvendégeinek arcképcsarnokát megállapítható, hogy szinte csupa világsztárt köszönthettünk Budapesten Mrozektől, Günter Grasson át Claudio Magrisig. Sofi Oksanen a huszadik a sorban és bár ő is sok díjjal rendelkezik, néhány éve szinte berobbant az európai irodalmi élet élvonalában mégis valószínűleg az életműve még sok meglepetést tartogat majd. Egyáltalán nem beszélhetünk arról, hogy már szinte mindent megírt, amit akart. Már csak azért sem mert, még csak a harmincas éveiben jár és eddig négy műve jelent meg, ezeket le is fordították magyarra. Az első a Sztálin tehenei 2003-ban jelent meg, ezt két évvel később követte a Baby Jane, majd jött az átütő siker, a Tisztogatás, amit több mint negyven nyelvre fordítottak le.
Ez először színpadi formában íródott meg, ezután jött a regény. A legutóbbi a mostani könyvfesztiválra magyarra is átültetett regénye a Mikor eltűntek a galambok címet viseli. Ez utóbbit, a Sztálin teheneit és a Tisztogatást a szerző egy kvartett három darabjaként értelmezi, a negyedikre még várnunk kell. A Magyarországon a Scolar Kiadónál megjelent műveket az köti össze, hogy mindegyik az elmúlt század észt történelmi eseményeit dolgozza fel, beleértve a különböző tragédiákat, feltépve a különböző megszállók okozta fájdalmas sebeket. Sofi Oksanen egy valódi jelenség. A pódiumbeszélgetésen is meg lehetett csodálni híres gótikusnak mondott hajzuhatagát, fekete, olykor testszínűvé váló csipkeruháját és rendkívüli közvetlenségét. Ha kellett például várni a díszvendégnek járó Budapest Nagydíj átadására, akkor sem esett zavarba, azonnal elkezdett dedikálni a pódiumon, modellt állt a fotósoknak és azoknak a rajongóknak is rögtön a rendelkezésére állt, akik szerettek volna vele közös képet. A pódiumbeszélgetésen elmesélte, senki sem mondta neki, hogyan írjon, nagyon korán elkezdett olvasni, mint elmondta, ő nem macival aludt gyerekkorában, hanem könyvekkel.
Arról is beszélt, hogy nagyon erős az igazságérzete, ha nem író lenne, akkor valószínűleg az ügyvédi hivatást választotta volna. Finnországban született, édesapja finn, édesanyja viszont észt. Nagyon kedvelte az észt nagypapáját, aki rendkívül makacs volt és mindig azt mondta: aki az igazság mellett kiáll, az szinte olyan mintha a vízen járna. Ez a mondat mindig példát jelentett számára és ez a személet az írásaiban, a nyilatkozataiban is megjelenik. Mindig is érdekelte a történelem, a politika, foglalkoztatta Észtország múltja, a szovjet megszállás időszaka, de a II. világháborús történteket is kutatta. Egyébként is minden regényét komoly kutatómunka előzte meg. A kilencvenes években Észtország függetlenné vált, de ő még a kétezres években személyesen is többször megérezte milyen az információs háború, egyik alkalommal egy kötetet szerkesztett és ezért érték támadások. A hasonló jellegű történések a legutóbbi kötetére is hatással voltak.
A Mikor eltűntek a galambok című regényének hol a németek megszállta Észtország adta a hátteret a második világháború éveiben, hol ugyanaz az észt vidék, a szovjet megszállás alatt a hatvanas években az ügynökökkel, besúgókkal teli közegben. A kötetnek három főszereplője van, Roland a szabadságharcos, a hataloméhes Edgar, és a felesége Juudit, aki hiába keresi a boldogságot. Sofi Oksanent mindig és érdekelte a színház, a Helsinki Színművészeti Akadémián tanult dramaturgiát. A színház számára egy kollektív világot jelent. Elmesélte, hogy a Mikor eltűntek a galambok színpadra vitelekor megváltoztatta az egyik szereplő, Edgar foglalkozását, aki a regényben író, a színpadi változatban viszont fényképész. Az utóbbi időben rendkívül sokat utazik, meghívják könyvének bemutatóira, díjakat kell átvennie. Nagyon közel áll hozzá a képzőművészet, de mint mondta, évekkel ezelőtt feladta a múzeumba járást.
Szurkol, hogy Budapesten azért legyen egy kis ideje néhány kiállítás megtekintésére. Nemrégiben saját kiadót is alapított. Most is dolgozik egy új regényen, részleteket azonban nem árult el, egy modern XXI. századi írónőnek is szüksége van titkokra. Azt hiszem ennek a követelménynek Sofi Oksanen bőven megfelel.