Az MTA elnöke azt is elmondta, hogy az emlékezés "vállalása annak, hogy őszintén szembenézünk a múltunkkal és jelenünkkel, hitelesen feltárjuk a rémtetteket, hogy nem mentjük a bűnösöket". De vállalása annak is - folytatta -, hogy "csak a bűnösöket nevezzük bűnösnek, és nem nevezzük kollektív bűnösnek a magyar nemzetet".
Üdvözlő beszédében a Mazsihisz elnöke arra hívta fel a figyelmet, hogy főként a kisebbségek azok, akik képesek "szenzorálni" a társadalom állapotát. Ez a "kisebbségi szenzor" - amelyet Heisler András szerint a felelős kormányok mindig figyelemmel kísérnek - pedig pontosan jelzi, ha az adott társadalomban valami nincs rendben. "Mi, magyar zsidók, ma aggódunk, problémát szenzorálunk" - mondta.
Ormos Mária történész ezt azzal egészítette ki: a holokauszt emlékezete nem kopik, aminek két lényeges oka van. Az egyik a tragédia "különlegessége": a nemzetközi zsidóságnak nem volt se fegyvere, se országa, nem lázadtak soha; csak azért kellett bűnhődniük, mert zsidó vallásúak voltak. A másik, hogy csak későn, Németországban csupán a '60-as években lehetett róla beszélni, a holokauszt csak ekkor jelent meg mint téma a művészetekben - addig mindenki hallgatott róla. Magyarországon jelenleg - mutatott rá a történész - ismét az ellenállás oldala kezd felerősödni: a mai ellenállás a felelősség tagadásában nyilvánul meg.
A külföldi kutatók közül Roger Griffin, az Oxford Brookes Egyetem professzora hangsúlyozta: a holokauszt-kutatók és tudósok mindenkori feladata a tragédia mélyebb megértésének elősegítése. Mint mondta: az újfasizmus ma is képes megszületni, "az a méh, amely Hitlernek életet adott, még ma is termékeny". Előadásában kitért arra is: "ami Európa szívében nem is olyan rég történt, mindannyiunknak figyelmeztetés".
Előadásában Romsics Ignác történész arról beszélt, a szélsőjobboldal jelszavaira az elmúlt században is a nyomorban élő munkások, a kilátástalanságban senyvedő, pozitív jövőkép és biztos megélhetés nélküli fiatalok voltak fogékonyak. "A holokausztot nemzeti tragédiának kell minősítenünk, amelyre mély megrendüléssel kell emlékeznünk. A felelősség pedig - magyaroké és németeké - a magyar holokausztban közös, így közösen is kell vállalnunk" - tette hozzá.
Szóba került a konferencián Horthy Miklós is, akinek "sajátos" szerepét Ungváry Krisztián elemezte, és rávilágított arra, hogy a kormányzót "zsidómentőnek" titulálni igen nagy tévedés. A történész szerint a zsidótörvényekkel szemben Horthy is ellenérzéssel viseltetett - a második törvényt már "túl embertelennek" tartotta -, de "mivel maga is antiszemita volt, azokkal egyetértett". Sőt - állította - a kormányzó és környezete "bizonyítottan tudott arról, hogy a zsidókat legyilkolják Európában", a cselekvésre pedig igencsak "erőtlenül" szánta el magát. A történész úgy vélte, a kormányzó nem akarta, hogy a magyar csendőrség vegyen részt a deportálásokban, az viszont már nem zavarta volna, ha ugyanezt a németek végzik el. "Az, hogy Horthy megmentette a zsidókat, csak legenda" - zárta rövidre a kérdést Ungváry, felhívva a figyelmet arra: a jelenlegi politikai és társadalmi folyamatok a történettudomány teljes semmibevételével fenyegetnek.