„Arcok, helyszínek, tárgyak” sorakoznak itt, ahogy azt dr. Szita Szabolcs, a Holokauszt emlékközpont ügyvezető igazgatója hangsúlyozta megnyitójában, egy olyan közösséggel, amely jóban-rosszban együtt volt a többi nemzetiséggel, és amely sokat tett Óbuda polgárosodásáért, modern fejlődéséért. Az igazgató szerint a kiállításon bemutatott emlékek, valamint a néhány éve felújított és újból a hitélet központjává vált óbudai zsinagóga méltán mutatják, hogy mire volt képes ez a közösség, és mi lehetett volna, ha a folyamatot nem törik meg „ostoba háborúk és kirekesztések.”
Fotó: Göbölyös N. László
Éppen ez utóbbi rémét elevenítette fel Fesztbaum Béla színművész, aki a Bergen-Belsen-i koncentrációs táborban elpusztult író, Pap Károly A Schrei című novelláját olvasta fel. Ebben a még gyermek író egy napon azt tapasztalja, hogy harmonikus családi életükbe beköltözik a félelem, hiába a viszonylagos jólét, hiába az „ablakokból látható béke”, a Schrei nevű galíciai koldus kísérteties jelenléte arra figyelmezteti a zsidókat, hogy egyszer még el kell menniük oda, ahonnan ez az ágrólszakadt alak jött, oda, „ahol bántják a zsidókat.”
A kiállítás legfőbb üzenete, hogy az előítéletek elleni legjobb fegyver a megismerés. Miközben a látogató nézelődik az írásos emlékek, a vallási szertartások tárgyai, ruhái, a különböző zsidó mesteremberek eszközei, az archív fotók, üzleti könyvek között, egy-egy letakart, felhajtható tábla alatt lapul egy-egy antiszemita sztereotípia, rendszerint egy, a két világháború között készült gúnyrajz, amelynek állításai sajnos ma is ismerősek. A tárlat szervezői családokat, iskolai osztályokat is várnak a múzeumba, mert a kirekesztés elleni küzdelmet nem lehet elég korán elkezdeni.