A kiállítás egy része Szabadkáról érkezett a budapesti Néprajzi Múzeumba. Szabadka már 2011-ben rendezett egy, a város biciklizését bemutató kiállítást, mely azóta bejárta Szerbia több városát.
A Néprajzi Múzeumban most látható kiállítás a szabadkai mellett budapesti anyaggal is kiegészül, hiszen mára már Budapest is biciklivárossá nőtte ki magát, elég csak az utóbbi évek tömegeket megmozgató bringás felvonulásaira, a Critical Mass-ra (Kritikus tömeg) gondolni.
Amióta 1817-ben Karl Drais német feltaláló megalkotta futógépét, vagyis a kerékpár ősét, a közlekedési eszköz sokat változott. Rögtön a kiállítás első termében szembetűnő a különbség a XIX. századi és a mai darabok között.
Egy kis és nagykerékből álló velocipéde és egy 2014-es gyártmányú Shwinn Csepel Touring kerékpár a laikus számára is jelzi, hogy az elmúlt szűk kétszáz évben a technika és az anyaghasználat sokat fejlődött.
Egy biciklikről szóló kiállítás nem lenne az igazi, ha nem lehetne kipróbálni egy-két járgányt. Az érdeklődők ezt meg is tehetik, ha felülnek a kiállított velocipéde-re. Ha egyáltalán sikerül rá felmászniuk.
A száguldás öröme, a kerékpárversenyek, a sport kerül a főszerepbe a második teremben. Versenykerékpárok sorakoznak, van itt piros-fehér Moser márkájú, lila-fehérre festett, a focicsapatról elnevezett Újpesti Dózsa, míg a tárlókban kerékpáros egyesületek és klubok jelvényei, plakettjei és fakón csillogó érmei idézik fel a régmúlt versenyeit.
Érdekes információkból sincs hiány, a falakon számos, a biciklizés történetéhez kapcsolódó adatot ismerhetünk meg. Kiderül például, hogy anno a Lánchídon nemcsak a lovak, de a bicikli után is kellett adót fizetni, ezért kapta a kétkerekű jármű a vasparipa gúnynevet.
Kosztolányi később a kerékpár elnevezés mellett kardoskodott, de a közbeszédben végül a bicikli szó terjedt el. Problémát jelentett annak idején, hogy a nők szoknyában vagy nadrágban kerékpározzanak-e. Bár a szoknya illőbb volt, a láb olykor-olykor kivillant, vagy a szoknya a küllők közé akadt.
A "Gyárak, mesterek, műhelyek" nevű teremben a kerékpárgyártás, -javítás kulisszái mögé leshetünk be. A látogató úgy érezheti, mintha valóban egy ezermester birodalmában lenne, a kiállítók ugyanis egy szerszámokkal teli, kopottas műhelyszekrényt hoztak a szabadkai Partizán Kerékpárgyárból, valamint jó pár rozsdás bringát Pacher Gusztáv pócsmegyeri szaki műhelyéből.
Weiss Manfred híres, szebb napokat látott csepeli üzeme is megidéződik, ahol 1939-ben már éves szinten több mint 90 ezer biciklit gyártottak. A nevek a legidősebbek számára talán még ismerősek lehetnek: Csoda, Toroczkó, Villám, Diadal, Super, Rapid, Leányka és Pajtika.
Míg sokaknak a kerékpár csak a szórakozást és a sportot jelenti, addig másoknak munkaeszköz is. A futárszolgálatok, a posta, no meg a fagylaltárus munkája elképzelhetetlen lenne bringa nélkül. A kiállításon azonban nemcsak a szakmák elvárásaihoz alakított bringák sorakoznak, hanem egy-két jellegzetes ruhadarab is feltűnik.
Falra került a Magyar Posta nyolcvanas évekbeli sötétkék uniformisa, valamint a mai, Hajtás Pajtás Kerékpáros Futárszolgálat narancsszínű dzsekije is. A kortárs bringás divatot is szemügyre vehetjük, legyen szó simléderes sapkáról vagy trendi színekben játszó kerékpáros táskákról.
Ha a látogató netán elfáradt volna a sok bicaj látványától, a kiállítás maradék része garantáltan felüdíti. "A kerékpár második élete" nevű teremben újrahasznosított bicikliket találhatunk, pontosabban bicikli alkatrészekből készített humoros szobrokat és ékszereket.
A játékos ötletből született alkotások között szerepel vázból, kormányból, ülésből, láncból és abroncsból készült elefánt, moszkitó, tacskó, dobermann, de még a Csillagok háborúja alacsony növésű, pittyegő droidja, R2-D2 is megelevenedik.
Emellett bemutatkozási lehetőséget kaptak olyan alkotók is, akik művészi helyett kizárólag praktikus megoldásokat kerestek: kerékpárból vízibiciklit vagy tolókapát eszkábáltak. De túlléphetünk a tréfán: az utolsó teremben már a Szabadkán élő valódi művészek kerékpározástól megihletett valódi festményeit, grafikáit csodálhatjuk meg. Ezek után nem kétséges, hogy a bicikli több mint egy fémváz két kerékkel.
