Elmúlott a választás, felvirradott április 7. És lehetett nekiveselkedni mindannak, aminek a voksolás előtt nem. Náci megszállási emlékműnek, például. Érdemes felsorolni mindazt, amiről ma már világos: választás előtt lehetetlen volt meglépni ennek a hogyishívják ügyes jobbnak.
Elsősorban azért, mert veszélyeztette volna nemcsak a kétharmadot, de akár az egynegyedet is. Merték volna-e a voksolás előtt tönkretenni a kishantosi ökogazdaságot - ezzel jelezvén a többi biogazdának? Nem, mert minden épeszű - jobb, és baloldali - szavazó fölfogta, hogy huszonéve műtrágyátlan birtokon elmebaj a vegyszerezés.
És a paraszt öl, ha beszántják a vetését. Ha oda most egyetlen zsák műtrágyát kiszórnak, két évtized munkáját teszik tönkre. (A régi mondás szerint, ha egy hordó szennyvízbe egy pohár bort öntenek: egy hordó szennyvizet kapnak. Ha egy hordó borba egy pohár szennyvizet öntenek, akkor is egy hordó szennyvizet kapnak...)
Kérdezem: akad-e valódi földműves, aki bármely oknál fogva beszántja a zsendülő veteményt? Ahogyan kollégám szomorúan fogalmazott: "azé a föld, aki ezt műveli..."
De menjünk tovább… Előkapták a halasztott náci emlékművet, a villamos művek nonprofit osztalékának kifizetését. Elhalasztották a földek adásvételének állami akadályozását. A 2014-es állami Herman Ottó emlékév alkalmából Miskolcon, vita nélkül elutasították Herman Ottó posztumusz kitüntetését, csak, mert a szocik javasolták…
Az Újraválasztott nem ismer irgalmat…