A publicisztika miatt a polgármester feljelentést tett, a Siklósi Járásbíróság pedig pénzbüntetésre ítélte az önkormányzati képviselőt. A bíróság úgy találta, hogy a képviselő elkövette a rágalmazás vétségét, mivel túlment a véleménynyilvánítás szabadság keretein, mikor „a közpénzek tilalmazott felhasználására” utalt. Az ítéletet helyben hagyta a másodfokon eljáró Pécsi Törvényszék is, amely szerint a képviselő azt a látszatot keltette, hogy a „sértett hivatali helyzetével visszaélve vagyonkezelői kötelezettségét megszegve saját magát jogosulatlanul vagyoni előnyben részesítette”.
Az Ab szerint azonban a bíróságok túlságosan tágan, ezért alaptörvény-ellenesen értelmezték a törvényt, ezért megsemmisítette az ítéletet. A határozat indoklása szerint a polgármester által kifogásolt a publicisztika nem öncélú volt, hanem a város vagyoni helyzetéről, a társadalmi egyenlőtlenségekről és a városvezetés vagyongazdálkodási gyakorlatáról szólt, tehát a közügyeket vitatta. A bíróságok ráadásul kiterjesztve értelmezték a büntető törvénykönyvben, a rágalmazás definíciójában szereplő „tényt állít” fordulatot. Azt kellett volna ugyanis – teljes szöveg kontextusában – mérlegelniük, hogy az írás tényállításnak, avagy értékítéletnek minősül-e.
A Népszava publicisztikái nyomán egyébként már többször perelték be lapunkat és szerzőinket, illetve érkezett helyreigazítási kérelem annak kapcsán, hogy a cikkek által megemlített közéleti szereplők tévesen értelmezték a büntetőjogi jelentőséggel bíró rágalmazás fogalmát, vagyis a szerzők által leírt értékítéleteket kérték számon rajtuk. Többnyire a becsületsértés tényállásával keverik a kérdést.
