Ha jól vettem észre a tudósításokból, Vona Gábor őszintén megdöbbent, hogy nem ők nyerték a választást. Csalódottsága igazinak tűnt. Nem mondta ki, de éreztette, hogy nem véletlenül maradtak el az utóbbi időszakban a gárda-masírozások. Nem véletlenül vonultak viszonylag háttérbe a legprovokatívabb embereik. (Talán csak Gaudi-Nagy Tamás égette magát folyton - itthon, de főképpen Brüsszelben.) Nem véletlenül finomodott a retorika, nem véletlenül öltözött báránybőrbe a Jobbik. A háttérben jól érezhető volt viadaluk a Fidesszel, ki tudja jobban ellopni a show-t a másik elől, ki "ígér át" furfangosabban a túloldalra, hogyan édesgethetők át a másik szavazói.
Azért a Jobbiknak bevált a kampányirha - nem győztek, de Európa így is meghőkölt riasztó eredményüktől. (Moszkvától Teheránig pedig elégedetten dőltek hátra nem kevesen.)
Csakhogy a báránybundába április 6. óta belefülledt a Vona-csapat, úgy tűnik idejét érzik a kikászálódásnak.
Legelsőként Zagyva György Gyula távozó képviselő dugta ki a fejét alóla. Őt ugyanis arról kérdezte, az ATV riportere, hogy mihez kezd a lejáró parlamenti mandátuma után járó hat havi végkielégítéssel. Zagyva válasza: ezzel a kérdéssel még nem foglalkozott, de "megnyugodhat, hogy olyan célokra lesz használva, hogy ön retteghet tőle".
A finom zagyvaiságban a lényeg: fogalma sincs, mit tesz, de attól az "ellen" retteg majd. Értsük helyesen: nem adhat mást, csak, mi lényege - neki is, elv-társainak is.
