Ezzel a döntéssel Magyarország elindult a nemzetközi politikában való elszigetelődés útján, végleg a német fasizmus szövetségesévé vált és megállíthatatlanul rohant a II. világháborús katasztrófa felé.
Az ENSZ elődének tekinthető Népszövetség (Nemzetek Szövetsége) 1919. június 28-án alakult meg Párizsban az I. világháborúban győztes szövetséges hatalmak, mindenekelőtt Woodrow Wilson amerikai elnök javaslatára. Alapító okmánya szerint „Magas Szerződő Felek avégből, hogy a békét és biztonságot előmozdítsák …kötelezettséget vállalnak a háború elkerülésére, …nyílt becsületes nemzetközi összeköttetést tartanak fenn, …a nemzetközi jog szabályait ezentúl a kormányok kölcsönös magatartásának valóságos zsinórmértékéül határozottan elismerik, …mindennemű szerződéses kötelezettségnek lelkiismeretes tiszteletben tartását biztosítják…"
A genfi székhelyű nemzetközi intézménybe Magyarország 1921. május 23-án kérte felvételét. Ennek közvetlen előzménye volt, hogy Gróf Bethlen István 1921. április 19-i nemzetgyűlési programbeszédében a külpolitikáról szólva a trianoni békediktátum nyomán létrejött kényszerű helyzetbe való beilleszkedést hangsúlyozta. A kérelmet nemcsak a megbékélési politika indokolta, hanem az is, hogy népszövetségi tagság nélkül az ország nem juthatott nagyobb összegű nemzetközi hitelekhez. A beilleszkedési politika nyílt meghirdetésével párhuzamosan a teljes területi revízió követelése átmenetileg háttérbe szorult. Így juthatott például az ország 1924. júliusában népszövetségi kölcsönhöz, amelynek 307 millió aranykorona névértékű összegét mindenekelőtt a gazdaság stabilizálására, az infláció megfékezésére fordították..
Magyarországot 1922. szeptember 18-án vették fel egyhangú határozattal a Népszövetségbe. Előző nap, szeptember 17-én a Népszava címoldalán vezércikk jelent meg, amely így kommentálta a várható diplomáciai sikert: „A népek szövetsége még távolról sem igaz kifejezője és aggálytalan institúciója a népek szolidaritásának. A békeszerző szocializmus tudományos elmélete messzebbmenő, a néphez közelebb álló, az imperialista és kapitalista érdekeket és módszereket teljesen mellőző és kiküszöbölő intézményt föltételez a népek igazi békéjének elérése céljából. A ma meglevő és a világháború gyümölcseként megérett Népszövetség még távol áll ettől az ideáltól. Még jó sokáig alkalmatlan lesz a világbéke meg-teremtésére és fönntartására, mert sem összetételében, sem szervezetében nem olyan, hogy benne föltétlen garanciát láthatnánk egy-részt az igazságtalan békeföltételek jó irányú megváltoztatására, másrészt a fegyveres konfliktusok végső kiküszöbölésére.” Maga a felvétel híre két nappal később csak a 3. oldal jobb alsó sarkában kapott egy fél hasábot a lapban.
A kilépésről viszont már vezető hírként számolt be a Népszava 1939. április 11-én, amikor az első oldalt a háború elkerülésére tett diplomáciai erőfeszítésekről Olaszország albániai invázióját követően. Benito Mussolini Olaszországa akkor már két éve elhagyta a Népszövetséget. A folyamat azonban 1933. októberében elkezdődött, amikor Németország kilépett a szervezetből. Hitler hatalomra jutása (1933. január 30) után ugyanis először mindenkit biztosított békés szándékairól, majd miután októberben a genfi leszerelési konferencián Franciaország és Olaszország elutasította a versailles-i béke által tiltott korlátlan német felfegyverkezésre vonatkozó kérelmet, Németország kilépett a Népszövetségből. Horthy Miklós német orientációját mindenekelőtt a Trianonban elcsatolt területek visszaszerzése motiválta és a 30-as évek közepétől a korábbi angol irányvonal helyett Gömbös Gyulától kezdve csupa erősen németbarát kormányfő kapott megbízást.
Horthy törekvése sikerrel kecsegtetett: Ausztria 1938. márciusi német bekebelezése, majd Csehszlovákia feldarabolásáról intézkedő, francia és brit asszisztálással született müncheni egyezmény (1938. szeptember 29) után 1939. november 2-án a I. bécsi döntésben – Ribbentrop német és Ciano olasz külügyminiszter „döntőbíráskodásának” köszönhetően – Magyarország visszakapta a Felvidéket, sőt, 1939. március 15-én, egy időben a náci hadsereg prágai bevonulásával, a magyar hadsereg elfoglalta Kárpátalját. Közben 1939. február 24-én, egy héttel a Teleki-kormány beiktatását követően Magyarország csatlakozott a Németország, Japán és Olaszország részvételével kötött „antikomintern paktumhoz.” Mivel az új szövetségesek egyike sem volt már tagja a Népszövetségnek (Japán is már 1933-ban kilépett) Magyarországnak sem volt már szüksége a szervezetre, és az általa képviselt,összeomlása ítélt nemzetközi jogrendre. Hogy mindez hová vezetett, jól tudjuk.
Ami a Népszövetséget illeti, a Népszava egykori vezércikke sajnos profetikusnak bizonyult: a szervezet egyetlen komoly konfliktust sem tudott megakadályozni. Hivatalosan azonban csak 1945-ben szűnt meg, amikor a második világháború európai befejezése után két hónappal, ismét a győztes hatalmak kezdeményezésére megalakult az Egyesült Nemzetek Szervezete.