A Fidesz/KDNP pártszövetség 2010-es gazdasági ígéretei teljesülését értékelték szakértőink. A mérleg sovány, a beteljesedett ígéretek között több volt a látszatmegoldás - közfoglalkoztatás, devizahitelek végtörlesztése és az árfolyamgát -, valódi sikert csak a túlzottdeficit-eljárás alóli mentesüléssel, az államháztartási hiány és az infláció leszorításával értek el - de ezekről sem tudni meddig tarthatók fenn.
Nincs javulás a foglalkoztatásban
A versenyszférában alig bővült a foglalkoztatás 2008 óta, holott az ország jövedelemtermelő képessége szempontjából ez lenne a fontos – mutat rá Adler Judit. A GKI Gazdaságkutató Zrt. foglalkozáspolitikai kutatásvezetője arra számít, hogy a választások után a kormány visszafogja a közmunkások létszámát: a jelenlegi 300 ezer fős keret ugyanis túlzónak tűnik. A 2010-ban tett nagy ígéretek a tíz év alatt egymillió munkahelyről nem valósulnak meg, elsősorban a közmunkásokkal nőtt a foglalkoztatottak száma. Adler Judit szerint a közmunkával önmagában nem lenne gond, de ennél sokkal kisebb arányban lenne helye a gazdaságban. A hangsúlyt a versenyszférában foglalkoztatottak bővülésére kellene helyezni, mivel az itt dolgozók száma megrekedt a válság során jelentősen megcsappant szinten. A kutatásvezető felhívta a figyelmet: a közelmúltban a közszféra létszáma is nőni kezdett, különböző kormányzati kutatóintézetek jöttek létre például, amelyekre nem biztos, hogy szükség van. A következő években Adler Judit nagy fluktuációra számít a munkaerőpiacon: az a trend rajzolódik ki, hogy nagyon sok cég szűnik meg, jelennek meg újak is, de a versenyszférában a foglalkoztatás tekintetében nem várható átütő fordulat.
Keleti irány az adózásban
Az egykulcsos adórendszer és a fogyasztást terhelő adók növelése nem hozta meg a tőle várt eredményt: ha egy gyógyszer nem hat, váltunk egy másikra, hogy meggyógyuljunk, az adórendszerben is erre lenne szükség – véli Angyal József. Az okleveles szakértő felidézte, a második Orbán-kormány gazdaságpolitikájának sarokköve az egykulcsos adó bevezetése volt. A kormány hivatkozási alapja a környező országok sikere volt, csakhogy az a gazdasági fellendülés időszakára esett, nálunk pont a válság idejére – mutatott rá az okleveles adószakértő. Fő érvként azt hozta fel a kabinet, hogy az egykulcsos adó arányos.
Angyal József azonban hangsúlyozza: a családi adókedvezmény éppúgy aránytalanná teszi, torzítja az adórendszert, ahogy az adójóváírás. A költségvetésből az egykulcsos adóval kiengedett 444 milliárd forintot a fogyasztást terhelő adók formájában szedi be a kabinet. Az alaptörvény azt mondja ki, hogy mindenkit teherbíró képességének megfelelően kell bevonni a közteherviselésbe: a forgalmi adók növelése azonban az inaktívakat, jövedelemmel nem rendelkezőket is terhelte – veti fel az adószakértő. A választások után a kormány a személyijövedelemadó-kulcs egyszámjegyűvé tételén és luxusáfa bevezetésén gondolkodik.
Utóbbinak gátat szabnak az uniós áfaszabályok, előbbi pedig további százmilliárdokat kellene kiengedni a költségvetésből. A különböző adók között korábban kialakult egy egyensúly: ezt bontotta meg az elmúlt négy évben a kormány, és növelte a fogyasztást terhelő adókat: ez azonban szakmai szempontból zsákutca – véli Angyal József. Az okleveles adószakértő szerint a szakmaiság egyre inkább kezd kiveszni a költségvetési bevételek és adónemek tervezésénél, és a politikai megfontolások veszik át a helyüket. Angyal szerint az egykulcsos adó és a forgalmi típusú adók emelésével ráadásul az adórendszerünk is a keleti irányt képviseli, nyugaton ugyanis a progresszív, többkulcsos adórendszerre épülnek a gazdaságok.
Magukra hagyott devizahitelesek
Ígéretével szemben a kormány nem oldotta meg a devizahitelesek problémáját, a pénzügyi szolgáltatókat pedig leginkább adófizetésre használják – véli Barabás Gyula. A Széchenyi Hitelszövetség elnöke elismeri, hogy történtek kifelé jól kommunikálható lépések, ezek azonban nem oldották meg a problémát, csak elodázták. A végtörlesztés hathatós segítség volt ugyan, ám azzal csak azok tudtak élni, akiknek volt megtakarításuk. Bár a kormány már tavaly augusztusban bejelentette, hogy kivezeti a devizahiteleket, a konstrukció ma is él – emelte ki az elnök. Barabás tapasztalatai alapján az adósok már egyre kevésbé gondolkodnak azon, hogy vajon mit fog tenni a kormány, és azon lamentálnak, hogy érdemes-e fenntartaniuk a helyzetet és fizetni a kölcsönt.
Az alkotmánybírósági állásfoglalás megmutatta, hogy a politika megoldhatná a devizahitelesek problémáját, eddig azonban ezt nem tette meg – mutatott rá Barabás. A Széchenyi Hitelszövetség vezetője szerint sem lehet egyéni bírósági ügyek keretében rendezni a kérdést, szerinte azonban diszkriminatív lenne, ha ismét csak egy szűk kör számára kínálna megoldást a kormány. A devizahitelesek problémájának és a kormány bankellenes kommunikációjának legnagyobb vesztesége, hogy a lakosság elvesztette a bizalmát a bankokkal szemben.
Hiány nincs, de növekedés se
Van néhány pozitívuma is az elmúlt négy év gazdasági folyamatainak – véli Magas István. A Budapesti Corvinus Egyetem tanszékvezető egyetemi tanára szerint az egyik a költségvetési folyamatok stabilizálása, hogy sikerült a hiányt a GDP három százaléka alá vinni, még ha az állam bevételeinek fenntarthatósága több tekintetben is bizonytalan. Egyrészt a szektorális adók állandósítása, másrészt a devizahitel-állomány rendezésével kapcsolatos függő tételek, továbbá a bevállalt nyugdíjkötelezettség implicit adósságterhe – a nyugdíjvagyon felélése után – lényegében nem rendeződött – mutatott rá az egyetemi tanár. Magas István szintén a pozitívumok között említette a külső devizaadósság megújításának időzítése és viszonylag kedvező, bár a remélthez képest még mindig drága újrafinanszírozása.
A legkomolyabb probléma a növekedési ígéretek és a valóság közötti szakadék. Emlékeztetni kell, hogy évi átlag 3 százalékos növekedést prognosztizáltak, ehhez képest a tényleges növekedés a teljes négyéves ciklusban 2 százalék lett, ami éves szinten legfeljebb fél százalék. Ez pedig a mérési hibahatár környéke – emelte ki a kutató. A növekedési teljesítmény elmaradásának legfontosabb oka, hogy a bankszektor erőteljesen és folyamatosan fogta vissza a vállalati szektor és a lakásépítés hitelezését, olyannyira, hogy a nettó vállalati hitelteremtés a bővülő vállalatokat is érintő Növekedési Hitelprogram (NHP) ellenére összességében zsugorodott.
A Corvinus egyetemi tanára hozzátette, ennél is súlyosabb probléma, hogy a gazdaság potenciális évenkénti növekedési üteme is visszasüllyedt az egy százalékos zónába, amely annyit jelent, hogy a három százalék feletti tartós növekedés elérése rendkívüli erőfeszítéseket fog követelni, amelyhez támogató külső és belső környezet és egy jó adag szerencse is szükséges. Magas István szerint a nagy rendszerek problematikáját, amilyen a nyugdíj, az egészségügy és a felsőoktatás, átfogóan és megnyugtatóan és rendezni ennek a kormánynak sem sikerült.
Korrupcióban jól állunk
"Minőségében" jelentősen átalakult a korrupció 2010 óta. Mindössze látszatintézkedések történtek (off-shore cégek elleni küzdelem, a korrupció jelenségét vizsgáló szervezetek létrehozása), azonban a rendszerváltás óta soha annyi visszaélés nem történt a gazdasági jogrenddel szemben, mint az elmúlt négy esztendőben. Egy szakértő úgy fogalmazott, hogy az állami döntéshozatalt már nem kell "megkenni", hogy félretegye a közjó szempontjait, ugyanis eleve úgy került pozicíóba, hogy a magánérdeket szolgálja.
Erről Martin József Péter, a Transparency International Magyarország ügyvezető igazgatója úgy vélekedett, hogy a 2010-es év további változást hozott, a Fidesz-KDNP kormányzása alatt a korrupció eszközei és mintái megváltoztak. A hatalmát korlátozni hivatott fékeket és ellensúlyokat, és a törvények átírásával érvényesítse a pillanatnyi érdekeit. Ennek eredményeként mára továbbgyengült a közpénzek elköltésének és közhatalmi döntéseknek az átláthatósága. Ennek eredménye közismert: a dohány kiskereskedelmi koncessziók újraosztása a Fidesz-közelieknek ("trafikmutyi"), állami termőföldek haszonbérbeadása ugyanezen körnek ("földmutyi") és a takarékszövetkezeti mozgalom állami irányítása, illetve a kormányközeliek számára történő átjátszásának kísérlete. A kaszínójogokat is hasonló módon saját körben osztják újra.