A sarki kocsmában a munkába induló Iván Ivanovics rubellel fizethet (ha van neki) a szokásos féldeci vodkáért. Az orosz valutát ugyanis azonnali hatállyal hivatalos fizetési eszközzé nyilvánították, és este már, mint a "szuverén, független Krím állam" polgára érkezett haza. Iván Ivanovics útközben hallotta, hogy Putyin orosz elnök éppen most ismerte el a félszigetet önálló államnak.
Iván Ivanovicsnak erről persze még nem volt papírja, talán soha nem is lesz, hiszen a moszkvai duma, azóta a tőle megszokott gyorsasággal tett eleget a "népakaratnak", megszüntette a közbülső állapotot, és felvette, jóváhagyta, (meg minden, ami még kell) a Krímet az Oroszországi Föderációba. Tegnap már orosz állampolgárságot igazoló személyit is kapott Ivan Ivanovics, a jövő héten pedig átveheti orosz útlevélét, amitől talán könnybe is lábad a szeme, mint annak idején a költő Majakovszkijnak vörös útlevele láttán. (Így tanultuk az ötvenes években.)
Senki sem lepődött meg a múlt vasárnapi referendum kimenetelét jelző számok hallatán. A legjobb sztálini időkre emlékeztettek a választási részvétel, az igen szavazatok száz százalékhoz közelítő adatai. A héten aztán minden gyorsan ment. Az öntudatra ébredt orosz ajkú lakosság kizavarta az ukrán katonákat a Krímből, vagy felszólította őket zubbonycserére. A moszkvai duma tegnap ráütötte az utolsó pecsétet az annektálási okmányra, és ezzel a Krím orosz lett.
Barack Obama Washingtonban, az EU külügyminiszterek pedig Brüsszelben már hétfőn bejelentették, hogy nem ismerik el a referendum eredményét, mert megrendezése sérti az ukrán alkotmányt és a nemzetközi jogot. Politikai és gazdaság szankciókat helyeztek kilátásba Oroszország ellen. Első lépésként az európai külügyminiszterek huszonegy, az amerikaiak tizenegy olyan orosz és ukrán politikus, magas rangú katonatiszt, vezető parlamenti képviselő nevét tették közzé, akiknek szerintük szerepe volt az annektálás előkészítésében és lefolytatásában. Elrendelték a nevezettek vízumtilalmát, és zárolták bankszámláikat.
Putyin elnök, Medvegyev kormányfő, Lavrov külügyminiszter neve nem szerepelt a listán, mintha nekik nem lett volna szerepük az ügyben. De az amerikaiak megnevezték a politikai szempontból mindenki által lenullázott, Oroszországba menekült volt ukrán miniszterelnököt, Viktor Janukovitcsot. Az EU és az amerikaiak felsorolásában egyformán ott van Szergej Akszjonov, a Putyin által hatalomra juttatott krími miniszterelnök, és az ukrán tengerészet oroszokhoz átállt admirálisa, Denisz Berezovszkij neve. Az európaiak és amerikaiak is listázták Alekszandr Vitkót, az orosz Fekete-tengeri Flotta parancsnokát is.
Putyin elnök már egy nappal később, nevetséges provokációnak nevezte a listákat, és az orosz parlament két házának együttes ülésén közölte, hogy aláírta az annektálást (szerinte újraegyesítést) szentesítő törvény. Válaszolt a nyugati vádakra is.
Emlékeztette az amerikaiakat, hogy ők fegyveres erőszakkal választották le Kosovót Szerbiáról, mégsem beszéltek a nemzetközi jog megsértéséről. Ezzel szemben Krím esetében minden békésen, a népakaratot kifejező referendum alapján történt - mondta Putyin. A németektől pedig "megértő támogatást vár", hiszen Oroszországnak köszönhetik újraegyesítésüket. Náluk ugyancsak "a történelmileg összetartozó Krím és Oroszország újraegyesítése történt". Végül közölte, hogy az idegen országban élő oroszoknak a jövőben is védelmet fog nyújtani, ha kérik, mert létüket fenyegetik.
Putyin beszédét nyugaton a konfrontáció folytatásának, a kompromisszumkészség teljes hiányának tekintik, ami további politikai és adott esetben gazdasági szankciókra kikényszeríti az EU-t és az Egyesült Államokat. Ebben az ügyben már csütörtökön megtörtént az első lépés. Obama amerikai elnök rövid nyilatkozatban jelentette be, hogy bővítik a vízumtilalommal és bankszámlájuk zárolásával sújtott vezető orosz személyek listáját. Köztük van Szergej Ivanov, az elnöki adminisztráció vezetője, és Putyin judotrénere Arkagyij Rotenberg, akinek építkezési vállalata többmilliós megbízást kapott az olimpiai építkezéseknél.
Továbbá befagyasztották a "Rosszija Bank" Egyesült Államok-beli vagyonát, amelynek jelentős részét Putyin közvetlen környezete tagjainak betétei képezik. Betiltották a bank Egyesült Államok-beli pénzügyi forgalmát is. Az elnök bejelentette, hogy azonnali hatállyal "szabaddá tette az orosz gazdaság különböző ágainak bojkottját". Azt, hogy ez pontosan mit jelent, nem közölte.
Ugyancsak csütörtökön tárgyaltak Brüsszelben a Krím annektálásának következményeiről az EU állam- és kormányfői. Közös álláspontjukat van Rompuy, a Tanács elnöke fogalmazta meg: "A 21. század Európájában nincs helye fegyverekkel való fenyegetésnek, fegyverek használatának. Tiszteletben kell tartani szuverén államok határait. A problémákat diplomáciai úton, tárgyalásokkal kell megoldani. Ha ez nem segít, politikai és gazdasági szankciókat kell alkalmazni."
A tanács további tizenkét névvel egészítette ki azok listáját, akiket vízumtilalommal és bankszámlájuk zárolásával sújtanak. Hollande francia elnök Oroszország politikai elszigeteléséről beszélt. Közölte, hogy lemondták a júliusra Szocsiba tervezett G8 csúcstalálkozót, amelyen Putyin is részt vett volna. Angela Merkel közölte, hogy megbízták a brüsszeli bizottságot "szigorú gazdasági szankciók" kidolgozásával.
Ahogy várható volt, Moszkva máris válaszolt az amerikai és EU intézkedésekre. Elrendelték tizenkét személy, köztük az amerikai képviselőház elnöke, John Boehner, és a republikánus szenátor, John McCain beutazási tilalmát Oroszországba.
Az intézkedések súlya és várható hatása külön téma. Az azonban biztosnak látszik, hogy a kölcsönös vízumtilalmak jelentik az enyhébb büntetést. Az orosz politikusok és üzletemberek bankkontójának zárolása számukra nagyobb, esetleg egzisztenciájukat veszélyeztető intézkedés. De tény, hogy az orosz átlagpolgárt ez nem érdekli. Számukra fontosabb, ha eltünnek a boltokból az amerikai árucikkek, kimennek az országból a munkahelyet adó nyugati vállalatok leányvállatai. De az idevonatkozó intézkedéseket még nem pontosították sem Brüsszelben, sem Washingtonban. Várnak arra, hogy Putyin feladja minden kompromisszumot elvető magatartását.
A politikai és gazdasági szankció kétélű fegyver. Árt annak, aki ellen hozzák, de a legtöbb esetben vannak előnytelen következményei a szankciót alkalmazó számára is. A pozitív és negatív következmények aránya országról országra változik. Ezért gondos számításokat, egyeztetést igényel olyan intézkedés meghozatala, amely adott esetben az Egyesült Államok és az EU valamennyi tagállama számára elfogadható. Így biztosra vehető, hogy az európaiak gazdasági szankcióinak meghatározását hosszas tárgyalások előzik majd meg.
Oroszország Európa fontos gazdasági partnere. Ez kölcsönös egymásra utaltságot jelent. Az EU tagállamoknak szükségük van az orosz gázra, olajra, az oroszoknak pedig az ezért befolyó euróra, dollárra, és ipari befektetésekre. Van általános számítás arról, hogy az EU és Oroszország közötti gazdasági kapcsolatokban milyen helyet foglal el az egymással folytatott energiakereskedelem. Az orosz költségvetés bevételének fele, a bruttó hazai termelésnek (GDP) pedig egynegyede származik az energiahordozók exportjából. Ennek nyolcvan százaléka irányul - nagyrészt Ukrajnán át - az EU országokba. Az európai közösség Oroszországgal folytatott kereskedelme a GDP egy százaléka. Ugyanakkor az orosz bruttó hazai termék tizenöt százalékát jelenti az energiaexportból származó bevétel. Pusztán a kereskedelmi mérleget nézve tehát azt látjuk, hogy Oroszország sokkal inkább rá van utalva Európára, mint fordítva.
Az orosz-nyugati viszony alakulásának azonban nem csak gazdasági vonatkozásai vannak. A szigorú szankciók politikai következményekkel is járnak, amelyek adott esetben fontosabbak lehetnek a gazdasági intézkedések eredményeinél. A Putyin vezette Oroszország nagyhatalom, amellyel a jövőben is számolnia kell a világnak. Egyike az ENSZ vétóval rendelkező őt állandó tagjának. Ezzel a joggal érdekeinek megfelelően rendszeresen él is. (Ezt tette most is, amikor megakadályozta azt a BT határozatot, amely a krimi referendumot Ukrajna szuverenitása megsértésének az ENSZ alapokmányával, és a nemzetközi joggal összeegyeztethetetlennek nyilvánította volna.) De a nyugati országoknak szükségük van Putyinra a szíriai, afganisztáni, iráni, közel-keleti válság megoldásánál is. Egyik félnek sem lehet érdeke a kapcsolatok teljes megszakítása. Vannak területek, ahol az együttműködés közös érdekük.
De felmerül a kérdés, hogy milyen következtetéseket vonnának le Moszkvában abból, ha a nyugat nem alkalmazna Oroszországot súlyosan érintő szankciókat? A Le Monde Diplomatique szerint ez azt a felfogást erősíthetné Putyinban, hogy szabad az út további országok annektálása felé. Ez a lehetőség már ma is rettegéssel tölti el mindenek előtt azokat a szomszédos országokat, ahol él orosz kisebbség. (Putyin idézett keddi beszédében kifejezetten "védelmet" ígért nekik.) Elsősorban persze Kelet-, és Dél-Ukrajna érezhetné veszélyben magát. De félnének a szomszédos NATO-tag országok is (a Balti államok, sőt Lengyelország) ha látnák, hogy a Krím annektálása nem von maga után komoly következményeket. Felmerülne bennük a kérdés, hogy adott esetben megvédené-e őket a NATO?
Azt gondolom, hogy ez a félelem még a krími tapasztalat után is túlzott. De az biztosra vehető, hogy a befolyási övezetek múlt századi kategóriájában gondolkodó Putyin igyekszik majd hatni azon országok politikájára, amelyeknél fogadási készséget tapasztal. Ennek érdekében megpróbálja hosszúlejáratú szerződésekkel, gazdasági kedvezményekkel függő viszonyba hozni őket. A balliberális francia Liberation felvázolt egy forgatókönyvet : egy európai országban nacionalista, antiszemita, rasszista jelszavakkal annyira megerősödik a szélsőjobboldali pártok, mozgalmak egész társadalomra gyakorolt befolyása, hogy olyan kormányt választanak, amely kilép a NATO-ból, EU-ból, és helyet biztosít orosz atomerőműveknek, atomfegyvereknek. (Szívből kívánom, hogy ezt az egyelőre fantázia országot ne Magyarországnak hívják.)
A szovjet nosztalgia életben tartásának szándékára utalt már korábban a szovjet himnusz sztálini időkből származó formájának visszaállítása is. Igaz vagy nem, az orosz közszolgálati TV szerint a nézők jelentős részének "ez tetszett legjobban az olimpiából". Dimitrij Trenin, az amerikai Carnegie Alapítvány moszkvai irodájának vezetője azt gondolja, hogy a külföldi feltételezés az ország világpolitikai helyzetének visszaállítására "a múlt projektálása a jövőbe". Szerinte Putyin elég realista ahhoz, hogy tudja: ehhez az országa túl szegény és izolált. De az kétségtelen - teszi hozzá -, hogy az orosz elnöknek konkrét elképzelései vannak egy orosz irányítású Eurázsiai Unió (EAU) gondolatának megvalósításáról. Már az idén meg akarja alapítani a Fehéroroszországból, Kazahsztánból, Örményországból álló, az EU mintájára szervezett gazdasági közösséget, amely "nyitott további tagok csatlakozására".
