A versek szeretete és tisztelete vezethette, hogy a most megjelent kötete (Az utolsó hongyarapító a címe) első részében verseit tette közzé, pedig ő elsőrendűen prózaíró. Nagyon érdekes tematikus összeállításban sorjáznak a költemények: a magyar és a világtörténelem fontosabb eseményeit és személyiségeit idézi meg ezekben a versekben.
Szent Istvántól Jókain át, Sztálinig és Hitlerig és ez utóbbiak között képtelennek tartja a párhuzam emlegetését. A kötet nagyobb része azonban próza, rövidebb-hosszabb novellák, de folytatása is a verses első résznek, ezek is történelmi témákat jelenítenek meg.
Az első írásokban ugyan - vélhetően - saját kisgyerekkori emlékei jelennek meg, a második világháború idejéből. (Más-más néven és környezetben játszódnak ugyan ezek az írások, de alig zárható ki, hogy ezek ne saját élményei lettek volna.)
Különösen szívbemarkoló A rózsaszínű levélpapír, amelyben olvasni nem tudó kisfiúként felfedezi, hogy a leveleket, amelyeket nagyapja tolmácsol számára, nem a fronton szolgáló apja, hanem éppen hogy a nagyapja írta.
Azután ismertebb történelmi eseményeket megidéző írásaiban, amelyekben nagy valószerűséggel idézi fel a környezetet és még a korabeli ételeket is, gyakran él a paródia eszközeivel.
Mint például a kötetnek is címet adó Az utolsó hongyarapító című novellában, amely arról szól, hogy 1913-ban, milyen nagy körülményességgel foglalják vissza Ada Khale szigetét - a törököktől.
Hasonlóképpen jól szórakozik azon, miként is sikerült a tatároknak elfoglalni Poltavát. Reméljük a versben is megénekelt doktornő, és orvostársai, meggyógyítják Tabák Andrást.