Végre egy jó hír. De komolyan. Szoros kormányfelügyelet alatt megalakul a Magyar Nyelvstratégiai Intézet, a MANYESI. Itt volt az ideje, komolyan mondom. Személyesen a Miniszterelnöki Hivatal államtitkára nevezi ki az igazgatót is. Nagyon helyes. Egyrészt így Orbánnak még a telefont sem kell felemelnie ahhoz, hogy utasítást adjon: ki legyen a legfőbb Magyar Királyi Nyelvstratéga. Másrészt ez a modell már bevált. Ugyanígy választották ki a kormányzati történetkutató intézet vezetőjét, aki alkalmasságát bizonyítva pár perc alatt akkora országos botrányt tudott keverni egy kijelentésével, hogy még. Most rend lesz itt is. Eddig csak úgy beszéltünk össze-vissza. Ilyen rendetlen népséggel pedig nem lehet sem nemzeti szabadságharcot, sem rezsiháborút folytatni.
Kellő nyelvstratégiai eligazítás nélkül csak bambán bámulnék Rétvári Bence államtitkárra, aki szerint most "tisztább, átláthatóbb és olcsóbb lesz a kampány". Hiszen csak a gombamód szaporodó pártok bemutatkozásának támogatására 8-9 milliárdot költenek a pénzünkből. Nem mondom, mivel többségüknek eddig a létezéséről sem tudtunk, a bemutatkozásra szükség is van. Nekik meg a pénzre. Végül is mi az a 8-9 milliárd, legfeljebb arra volna elég, hogy jó pár megyében megszűnjön a gyerekéhezés.
Az új nyelvstratégiából az is következik, hogy ezután minden szóról más kell, hogy eszünkbe jusson, mint eddig. Vegyünk például egy különösen poétikus csengésű magyar szót: a "söralátét"-et. A fülkeforradalom előtti sötét években a magyar polgárnak erről leginkább a sör jutott eszébe. Már nem így van. A "söralátét" szót hallva újabban azonnal az adóbevallásra gondolunk. Igaz, attól is kesernyésre válik a szánk íze. Az adóbevallás a miniszterelnök által ígért módon csak akkor fér rá egy söralátétre, ha feltaláljuk az unortodox, lapozható söralátétet.
A "söralátét" szó karrierje azonban megállíthatatlan. Az adóügyi söralátét után megszületett a választási söralátét. A szavazócédula épp olyan növekedésbe kezd, mint az óriási söralátétté duzzasztott adóbevallás. Hiába! Magyarország jobban teljesít. Csak kapkodjuk a fejünket, hány pártot és jelöltet kell majd rászuszakolni a lepedőnyi cédulára. A jelöltek még csak hagyján, ha csak nem lesz köztük 2-3 azonos nevű. Igaz, már a 2010-es választáson is, hogy, hogy nem, de Angyalföldön az esélyes szocialista Tóth Józseffel szemben elindítottak egy másik Tóth Józsefet is. A gonosz baloldaliak a rájuk jellemző ördögi ravaszsággal ezt most azzal tették lehetetlenné, hogy Hiszékeny Dezső személyében aligha utánozható nevű jelöltet indítottak. Igaza lehet Kövér Lászlónak, aki legutóbb elmondta, a "baloldal aknamunkája" nem ismer határokat. Sőt, váratlan önvallomással állt elő: az országos listát állító pártok hihetetlen megszaporodásán ő is meglepődött. Hát tényleg. A házelnök számára igazi meglepetés lehet, hogy egy törvény most az egyszer alkotóinak szándéka szerint, tehát teljes sikerrel lép működésbe. Hiszen ezt akarták. Minél bonyolultabb labirintust a kormányt leváltani akaró állampolgár számára. Mert nem arról van szó, hogy az új választási törvény csődöt mondott. A gazdaságból ismerjük a "csalárd csőd" intézményét, amikor valaki a saját hasznára szándékosan állítja elő a csődöt. Elég annyit mondanom: Josip Tot, Kaya Ibrahim. A politika Kaya Ibrahimjai is tudatosan hozták össze a csődöt.
Mindent megtettek azért, hogy valóságos pártkeltető gép működjön, és az állampolgár a kismillió párt láttán kapkodja a fejét. "Hogy mi a fene van?" - fakadt ki kétségbeesetten a neten egy választó. Gyorsan nyugtassuk meg: az a fene van, hogy megint hülyének néznek minket, de nem hagyjuk. Ha azt akarják, hogy menjen el a kedvünk a szavazástól, e helyről jelentem: nem fog. Szeretném én látni azt az agyonbonyolított, összetrükközött választási rendszert, ami megakadályoz abban, hogy megtaláljam a hosszú listán a kormányváltó pártok szövetségének emblémáját, és egy dühös x-et rajzoljak oda. Nem kerülhet a nevük olyan alulra azon a nyüves választási söralátéten, hogy ne tudjuk beikszelni. Csakazértis! Majd mindenhova kiírjuk, mindenkinek elmondjuk: hányas számot keressenek a végeérhetetlen pártlistán. Hiába könnyítették meg ezer módon a kamupártok indulását is, hiába tömik őket pénzzel, ki fogunk igazodni. És kár töprengeni azon, hogyan és kiknek a segítségével szedhették össze a szükséges ajánlásszámot a gyanúsan a mi szövetségünkre hajazó nevű "Együtt 2014" vagy az "Összefogás". Egy percig se aggódjunk: ha nem "összefogás"-nak, hanem már a kezdet kezdetén "demokraták"-nak vagy "kormányváltók"-nak hívjuk magunkat, akkor most ezek a nevek is szerepelnének a szavazólapon, mert - láss csodát - nekik is sikerült volna összeszedni az ajánlószámot.
Hogy a kormánypártok cinkelt kártyákkal játszanak? Hát persze. De nem duzzogni kell, hanem felborítani a kártyaasztalt. Leváltani őket, hogy soha többet ne kelljen az ő játékszabályaik szerint játszanunk. Hogy olyan világ legyen, ahol a söralátétről megint csak a sör juthat az eszünkbe. És akkor legalább Kövér László újra meglepődhet.
