Alice Herz-Sommer 1903-ban született Prágában, életének utolsó csaknem három étvizedét Londonban töltötte, ahová az után költözött, hogy 1986-ban visszavonult a tanítástól Jeruzsálemben - írta a BBC hírportálja.
Életéről filmet is forgattak, az alkotás szerepel a legjobb rövid dokumentumfilmnek járó Oscar-díj idei jelöltjei között. "Mindannyian azt hittük, hogy sosem fog meghalni" - mondta Frederic Bohbot, a The Lady in Number 6: Music Saved My Life című film producere.
"Zsidó vagyok, de Beethoven az én vallásom. Már nem vagyok a régi, a testem már nem bírja úgy, mint a múltban. Azt hiszem, közeleg a vég, de nem baj, mert csodálatos életem volt. Az élet szép, a szeretet, a természet és a zene is az. Minden, amit megélünk, ajándék, becsben kell tartani és örökül hagyni szeretteinknek" - fogalmazott a filmben Herz-Sommer, aki beszámolók szerint élete utolsó napjáig játszotta Schubert és Beethoven műveit.
Elmondta, hogy mindig nevetett a theresienstadti táborban, ahol ő és társai alkalmi koncerteket adtak. Erre visszaemlékezve úgy fogalmazott, hogy a muzsikálás öröme tartotta benne a lelket. "A zene volt a táplálékunk, ez tartott életben minket."
Élete legnehezebb pillanata 1942-ben volt, amikor 73 éves édesanyját deportálták, előbb Theresienstadtba, majd Treblinkába vitték. "A mai napig nem tudom, mikor halt meg" - mondta. Herz-Sommer és fia, Stephan azon kevesebb mint 20 ezer ember között volt, akik a tábor szovjet hadsereg általi felszabadítása után 1945 májusában visszanyerték szabadságukat.
Terezínbe becslések szerint 140 ezer zsidót küldtek, 33 430-an ott lelték halálukat, hozzávetőleg 88 ezret tovább vittek Auschwitzba vagy más megsemmisítő táborokba, ahol legtöbbjükkel végeztek.
Alice Herz-Sommer férje, Leopold Sommer, akihez 1931-ben ment feleségül, Dachauban halt meg tífuszban. Fia, aki csellóművész lett, 2001-ben hunyt el.