- Mivel magyarázható, hogy a zsidóság a világ egyik legsikeresebb népévé vált? Miért lett mégis üldözötté?
- A zsidóság sorsát a "kiválasztott nép" mítoszából táplálkozó sajátos vallása, a más népektől való elkülönülés parancsa mellett alapvetően befolyásolta, hogy már az ie.1. századtól vallási kötelezettséggé lett gyermekeik iskoláztatása. A zsidó Szentírás (Tóra) és a nagyszámú parancsolat elsajátítása mellett minden tanulót valamilyen mesterségre is megtanítottak. Pál apostol például bőr kikészítésből tartotta el magát. Évszázadok alatt ez a nép kulturális tekintetben messze fölé emelkedett a többinek, ami a legnehezebb történelmi fordulatok idején is nagyobb esélyeket teremtett a boldogulásukra. Mindenkori hódítóik (asszírok, perzsák, rómaiak), majd az itáliai városok és a keresztény királyok - saját érdekeiket féltve - igyekeztek távol tartani a zsidóságot koruk fontos jövedelmi forrásaitól. Nem vehettek földet, nem lehettek tisztviselők vagy katonák. Ebben a kényszerhelyzetben a zsidóság a kereskedelemben és a hosszú évszázadokon át megvetett pénzforgalomban talált megélhetési, meggazdagodási lehetőségeket. A népet összetartó vallási parancsolatok is megkönnyítették, hogy az egymással kapcsolatot teremtő zsidó közösségek hálózatára sikeres kereskedelmi tevékenység épüljön. Ahogyan a világkereskedelem kibontakozott, úgy erősödhetett meg a leghozzáértőbb kereskedő réteg, a zsidók gazdasági ereje.
- Közismert, hogy a zsidóüldözések - bár Nyugat-Európában is előfordultak -, Kelet-Európában váltak általánosan jellemzővé. Milyen történelmi okai vannak ennek?
- Amerika felfedezése nyomán a világ gyökeresen átalakult, a pénz lett a motorja a gazdasági fejlődésnek. A változások egy idő után átalakították az egész világot. Európában ipari forradalom ment végbe, új társadalmak formálódtak, és új munkamegosztás alakult ki, amelyben Kelet-Európa a fejlett ipari országok élelmiszer és nyersanyag beszállítójává vált. A Habsburg-birodalomban az iparosodó osztrák és cseh tartományok érdekében úgy alakították ki a külső és a belső vámrendszert, hogy Magyarország azok gabona és "húsbányája" legyen. A magyar föld ekkor még a földesurak tulajdonában volt, akik a termelés növelését egy ideig elsősorban a jobbágymunka mennyiségének növelésével, a feudális kötöttségek visszaállításával próbálták elérni, ami klasszikusan a második jobbágyságnak nevezünk. Amikor ennek a rendszernek a fenntartása már az ország fejlődését veszélyeztette, azt "felülről", az államhatalom bontatta el. Ez a hatalom azonban szintén a korábbi földesurak befolyása alatt állt, azok érdekeit is védve hajtotta végre a jobbágyfelszabadítást. Ennek nyomán a korábban jobbágyok által használt földek egy része is a földbirtokosok kezére került, míg a jobbágynép mintegy fele föld nélküli nincstelenként vált "szabaddá". Ennek a többszázezres, folyamatosan újratermelődő tömegnek a létbizonytalansága a mai napig megoldatlan társadalmi gond, de ez egy másik aktuális téma. Mivel a magyar (és általában a kelet-európai) társadalomban a kapitalista fejlődés nem szervesen alakult ki, hanem a feudális akadályok eltörlését követően szinte robbanásszerű változások kezdődtek, alig voltak olyan társadalmi csoportok, amelyek tagjai "értették" az új világ működését, és ki tudták aknázni az abban rejlő hatalmas lehetőségeket. A fejlettebb országokból (elsősorban az osztrák, német és cseh tartományokból) beáramló tőkések, bankárok, vállalkozók, szakalkalmazottak és szakmunkások mellett a modernizációban fontos szerephez jutott a hazai és a betelepülő zsidóság is. Kettős társadalom alakult ki: a tradicionális és a modern világhoz kötődő, amelyek mindenben eltértek egymástól.
- A magyar - zsidó együttélés évszázadokon át szinte zavartalan volt. Hogy lehetséges az, hogy nem asszimilálódtak a magyarságba?
- A zsidóság már a honfoglalás óta együtt élt a magyarokkal. Van olyan állítás is, hogy az egyik szövetséges törzs, a kabarok zsidó vallásúak voltak. Bár sorsuk, akárcsak az itt megtelepült magyaroké és más népeké, a történelem során hullámzóan alakult. Fontos részévé lettek a magyar társadalomnak és esetenként még királyi vagy főúri védelmet is kaptak egy-egy pusztítással fenyegető külső vagy belső ellenséggel szemben. II. András például a Szentföldre induló kereszteseket űzte el, amikor azok a Nyugat-Dunántúlon élő zsidók fosztogatásába kezdtek, de Mátyás király is őrködött bántatlanságuk felett. Az itt élő zsidóság évszázadok során azonosult a magyar nemzettel, támogatta a szabadságért és függetlenségért vívott harcait. 1848/49-ben is jelentős anyagi támogatást nyújtott a harcban álló magyarságnak, amiért a vereség után a császári hatalom keményen megsarcolta őket. Mindez azért is érdekes, mert a Magyarországon élő német, szász és sváb népesség többsége ekkor szembefordult a magyarokkal és az osztrákokat támogatta, de az ő "hűtlenségüket" senki sem emlegeti. A forradalom egyes eseményei, például a nemzetőrök elkülönítése is bizonyítja, hogy még az évszázadok óta itt élő, a magyarsággal együtt harcoló zsidóságot sem tekintették a magyar nemzet részének. Mielőtt ebből messzemenő következtetéseket vonnánk le, tudnunk kell, hogy a magyar jobbágyság nemzetbe "emelése" is hosszú folyamat volt, hiszen kezdetben a "nemzet" fogalmába csak a nemesség tartozott. A magyarságtól vallásában, szokásaiban, társadalmi helyzetében lényegesen különböző zsidóság - akárcsak az itt élő különféle nemzeti kisebbségek -, a magyar köztudatban idegennek számítottak.
- Mi a magyarázata annak, hogy az 1800-as évek végétől a zsidóellenesség elterjedt a magyar társadalomban és nemcsak Magyarországon, hanem a fejlettebb országokban is?
- Az 1870-80-as évektől a Magyar Királyságban kibontakozott gyors ipari-, gazdasági- és kulturális fejlődés vonzotta a jobb életre és biztonságra vágyókat. Nemcsak a fejlett Nyugatról, hanem a nyomorral és erőszakkal küzdő keleti országokból is megindult a betelepülés. Ekkor került ide a román fejedelemségekből a még nomád nemzetségi formák között élő cigányság is, amelynek máig sem sikerült megtalálni a helyét a számukra idegen gazdasági-társadalmi viszonyok között. Ekkor érkeztek ide a menedéket kereső, üldözött, ortodox galíciai zsidók is, akik nem csak különös öltözködésükkel, zárt közösségeikkel és az általuk elsajátított magyar nyelv különösségével tértek el az itteniektől. Ők lettek a magyar vidéken azok a kisvállalkozók, akik a kapitalizmust testesítették meg az ott élők számára. Zárt közösségeik ugyanúgy eltorlaszolták az utat a magyarság felé, ahogyan a kereszténység tanításai is megnehezítették a "Jézust megfeszítő gonosz nép" primitív beidegződésein való felülemelkedést. A magyarrá válást is elfogadó csoportok ezen a beállítottságon nem tudtak változtatni. A kölcsönös bizalmatlanságot tovább erősítették a zsidóság ellen elkövetett atrocitások (például Tiszaeszlár), de az a gazdagodás és társadalmi térhódítás is, amely a tehetséges és összetartó városi zsidóság körében látványossá vált. A budapesti és vidéki orvosok és ügyvédek, a bankárok és hamarosan a földbérlők között is gyorsan nőtt a zsidó származásúak aránya. A hagyományos életmódját elhagyó, elszegényedő, és állandó létbizonytalanságba kerülő társadalomban mindez egyre fokozódó társadalmi ellenszenv kialakulásához vezetett, ami hamarosan a politikai harcokban is hathatós eszközzé vált.
- Hogyan értékelhető a magyar társadalom viselkedése a zsidókérdéssel kapcsolatban a két világháború között?
- A magyar feudális uralkodó osztály önérdekű hatalomőrzése és szűk látókörű nemzeti érdekei Magyarországot háborúba és olyan válsághelyzetekbe sodorták, amelyeket nem tudott megoldani. A háborús vereségért, az azt követő forradalmakért és Trianonért azonban senki sem vállalta a felelősséget. Ahogyan másutt, például Németországban is, a zsidóságot tették bűnbakká mindezekért. Ezt később összekapcsolták azzal is, hogy kommunistának bélyegezték őket. A "zsidó egyenlő kommunista" idióma sulykolása a sajtó és a gyorsan terjedő rádió útján tömegek tudatát fertőzte meg. A zsidóellenes törvények nemcsak az addig jellemző liberális társadalompolitika végét jelentették, hanem állami szinten is hitelesítették a zsidóellenességet. Felszították és ébren tartották azt a magyar társadalomban. A felszín alatt izzó parázs aztán a fasizmus nyílt megjelenésével lángot is vethetett: a fajelméletet valló pártok nyíltan hirdethették embertelen eszméiket. A magyar társadalmat, akárcsak a sokkal fejlettebb németet vagy más országok népét, mélyen megfertőzte az évtizedeken át hallott zsidóellenes propaganda. A zsidóság valamilyen szintű korlátozása világjelenséggé lett. A Szovjetunióban az európai országrész zsidóságát például Szibériába telepítették át, "Birobidzsán" néven "saját" köztársaságot is alapítva számukra. A kitelepített zsidóság fedezte fel aztán Szibéria kincseit.
A magyar társadalom többsége nem lett aktív szereplője a zsidóellenes mozgalmaknak, de a zsidóságot nem tartotta a nemzet részének, ezért a korlátozásukat is tudomásul vette. Az egyszerű emberek rokonszenveztek a helyi zsidó családok egyikével-másikával, embertelennek érezték azok megalázását, majd elhurcolásukat, de nem érezték azt, hogy a magyar nemzetet pusztítják, mert a társadalom tudatában a nemzet csak magyarokból állt. Ez a faji alapon álló nemzettudat élt és él más országokban is, legfeljebb az üldözöttek közé ott a magyarok is bekerültek. Az ő elhurcolásukat például a szomszédos országokban ugyanolyan közöny övezte, mint a zsidóságét. Ez a társadalmi beállítottság tette lehetővé, hogy a hazai német kisebbség Szovjetunióba deportálását, majd Németországba való áttelepítését is zokszó nélkül vette tudomásul a magyar társadalom. Valószínűleg semmit sem tudott volna tenni értük sem, ahogyan másutt sem tudtak ellenállni a győztes hatalmak akaratának, de a megfélemlített társadalom hallgatott. Nem tiltakozott a későbbiek során sem, amikor a volt uralkodó osztály tagjait telepítették szerte széjjel az országban, mert a kiszolgáltatott, megfélemlített társadalom erős lelki és hatalmi nyomás alatt bármit tudomásul vesz, csak hagyják békében.
- Miben látja a történész az események legmélyebben rejlő okait és mit gondol a magyar nemzettudat fejlődésének jövőjéről?
- A történések lényegét az Európa keleti felében végbement sajátos gazdasági-társadalmi fejlődésben találjuk. A sokáig fennálló, és számtalan formában máig továbbélő feudális rendszerben nem ment végbe a különböző etnikumú és vallású közösségek valóságos nemzetté formálódása. A keleti multinacionális birodalmak és államok megfelelő gazdasági és társadalmi erőforrások híján nem tudtak olyan integráló funkciókat kialakítani és fenntartani, amelyek a nemzetté válást lehetővé tették volna. A jogi egyenlőség biztosítása nem változtatta meg a társadalom tudatát, az még ma is egy évszázadokkal korábbi állapot lenyomata. A magyarság nem bűnös nemzet - semmivel sem rosszabb vagy jobb a többieknél. Félbeszakadt nemzetté válása nyomán saját korábbi nemzettudatának vált foglyává, mert nem jött létre az a gazdasági-társadalmi alap, amelyen egy új nemzettudat kialakulhat. Az Európai Unió a különböző országok és népek együttműködésére épül - ez új formájú nemzeti integrációt igényel. Talán ezek kialakulása vezet majd ki a konzerválódott régi tudat sorsrombolásából.
