Az is a fokozódó érdeklődést jelzi, hogy az FHB Termőföldindexe szerint 2013 első kilenc hónapjában több mint 11,6 százalékkal növekedtek a termőföldárak, így az index értéke (a 2000-ben rögzített 100-hoz képest) elérte a 255,6-ot. Az emelkedés üteme a 2012-ben tapasztaltnál valamivel lassúbb volt, akkor 13,2 százalékos növekedés ment végbe az esztendő végére, de összességében folytatódik az erősödés.
Az előző évhez hasonlóan reálértelemben is növekedtek az árak, az indexérték 120,3-ról 132,9-re, mintegy 10,5 százalékkal lett nagyobb. A növekedés az új földtörvény kialakítása során ment végbe, és az annak életbelépése előtti (a várakozások szerint 2014 februárjáig tartó) megnövekedett keresletet tükrözheti.
Az összes 2012-es adat birtokában megállapítható, hogy minden megyében növekedett a termőföld ára egy esztendő alatt. A megyék közötti jelentős különbségek azonban fennmaradtak: Észak-Magyarországon (Nógrádban, Hevesben, Borsodban) egy hektár termőföld átlagos ára kevesebb, mint a fele a hajdú-bihari területekének.
A hazai művelési ágak közül a legjelentősebb szántó átlagára erőteljesen növekedett, átlagosan 823 ezer forintot kellett fizetni egy hektárért (2011-ben 707 ezer forintot). A korábban a legdrágábbnak tartott közép-magyarországi régióban szinte alig változott az átlagos szántóár, míg Dél-, Nyugat-, és Közép-Dunántúl és Dél-Alföld régiójában jelentősen, az országos átlagot meghaladóan emelkedett egy hektár termőföld ára. A Nyugat-Dunántúl több mint 1 millió forintos értéke volt a legmagasabb átlagár 2012-ben.
A vizsgált időszakban leginkább a 10 hektár alatti parcellaméretű szántóföldek cseréltek gazdát, hasonlóan a korábbi évekhez. Ezek ára az átlaghoz közelítően alakult: 825 ezer forintra nőtt hektáronként. Ugyanakkor a 10 hektárnál nagyobb területeknél erősebb volt az árnövekedés: hektáronként 629 ezer forintról 740 ezer forintra "ugrott". Csupán az adásvételek alig több mint 2,5 százaléka érintett 10 hektárnál nagyobb birtoktestet (2011-ben megközelítőleg 2,7 százalék).
Az FHB Bank szakembere megerősítette a Népszava kérdésére, hogy nagyon kevesen kínálnak 50-100 hektáros, vagy annál nagyobb méretű, egy tagban lévő birtokot. A kisebb, akár több tagban fekvő területekért is viszont "kapuzárási pánikban" tülekednek a vevők. Már az olyan területek iránt is nagy az érdeklődés, amelyek mérete még az egy hektárt sem érik el. Ez az élénkülő kereslet is alaposan fölhajtotta az árakat. Természetesen az átlagárak mögött jelentős eltérések vannak és nem csak a régiók, az országrészek eltérő adottságai, hanem helyei minőségi, aranykorona értékbeli különbségek miatt is.
Agrárszakemberek arra is felhívták a figyelmet, hogy vannak egészen kiemelkedően teljesítő ágazatok is, mint a szőlészet, amit a termőföld ár is tükröz. A leghíresebb borvidékeken, különösen a legjobbnak tartott dűlőkben nem ritka a 2-3 millió forintos, vagy annál is magasabb hektáronkénti ár.
A 2014-ben életbe lépő földforgalmi törvény nagymértékben befolyásolja a magyarországi termőföldpiacot, az FHB Termőföldindex 2013-as elemzésében már nyomon követhetők a jogszabály hatásai. Átmeneti kereslet élénkülés valószínűsíthető 2014-re azon időszakában, amíg a korábbi szabályozás mellett lehet földet vásárolni. Ez a keresleti nyomás értelemszerűen emeli az árakat, de középtávon összességében inkább stagnáló ár várható. Drasztikus árcsökkenés vélhetően nem következik be a piacon, mivel a termőföld árak szoros összefüggést mutatnak a mezőgazdaság jövedelmezőségével.
A termőföld iránti, részben befektetői érdeklődés azzal magyarázható, hogy az műveléssel és támogatásokkal is biztosíthat hozamokat. A termelésből származó jövedelem a termőföld árának alapvető tényezője. A mezőgazdasági termelés hatékonysága nagymértékben javítható a hazai mezőgazdaság fejlődésével, így még javulhat is jövedelemtermelés. A termőföld hasznosítása mellett az Európai Uniótól kapott közvetlen, ám átalakulóban lévő agrártámogatási rendszernek is jelentős szerepe van a mezőgazdasági jövedelemben. Magyarország a Közös Agrárpolitika (KAP) forrásaiból 2020-ig 3,2 százalékra bővítheti a részesedését, közvetlen kifizetésekre 8,8 milliárd euró, míg vidékfejlesztésre 3,5 milliárd euró jut.
A termőföld spekulatív jellegű, pusztán befektetési célú vásárlása és tartása az új földtörvény hatályba lépésével vélhetően már nem éri meg annyira mint korábban. A mostanában megújított földbérletekért a tulajdonosok már a korábbinál magasabb árakat kérnek. A bérbeadás mellett a termőföld saját hasznosítása szintén jövedelmet termelhet tulajdonosának, így mind többen veszik művelés alá a korábban olcsón kiadott földjeiket.
A földtörvény egyik várható hatása éppen a vevőkör drasztikus leszűkítése lesz, ami a keresletet mérsékli, de, hogy ennek milyen hatása lesz az árakra még korai jósolni. Szakértők hasonló bizonytalansági tényezőként értékelik az egyenlőre még ismeretlen összetételű és részletesen nem szabályozott működésű földbizottságok működését. A hozzáértők úgy vélik, a változások következtében a 2 millióra becsült földtulajdonos jelentős részének birtoka leértékelődik. A legnagyobb bizonytalanságot a helyi földbizottságok jelentik, amelyek a fellebbezés lehetősége nélkül "dönthetnek", hogy ki vásárolhat az adott településen termőföldet.
A termőföld esetében a bevételek ötödét az Európai Uniótól kapott terület alapú támogatások adják, sőt 2012-ben az arány ennél valamivel nagyobb volt. A szántóért fizetett hektáronkénti eladási árban pedig az éves támogatási összegek aránya meghaladja a 9 százalékot: 2011-ben a búzatermésből származó jövedelem megközelítette a föld árának 20 százalékát.
Magyarországon a közép és nagybirtokok aránya a legalacsonyabbak között van az EU-ban, messze a tagországok átlaga alatt.
A legnagyobb nettó hozzáadott értéket produkáló országok szinte valamennyien a magas közép- és nagybirtok aránnyal rendelkeznek. A koncentrálódó birtokszerkezet a finanszírozási piacra is jótékony hatást fejthet ki. Többek között egy tőkeerősebb üzem kedvezőbb feltételekkel juthat hitelhez. Magyarországon a reprezentatív mezőgazdasági üzem eladósodottsági mutatója az EU középmezőnyéhez tartozik. Európában Magyarországon a legalacsonyabb a hosszú lejáratú kölcsönök aránya a kötelezettségeken belül. Míg nálunk 47 százalék, addig az EU átlag egy reprezentatív mezőgazdasági üzem kötelezettségei között majdnem 74 százalék a hosszú, illetve középtávú kölcsön.
Agrárszakemberek szerint ezért is nehezen érthető, hogy a kormány deklarálta, hogy a nagybirtokok - ezek többnyire mezőgazdasági társaságok - a jelenlegi mintegy 40 százalékos arányát a felére kívánja csökkenteni és a családi gazdaságokét 80 százalékra növelni. Ezt azonban nem piaci, hanem elsősorban adminisztratív, jogalkotási eszközökkel akarja kierőszakolni.
Ez azért is kétes értékű a agrárpolitika, mert több ágazatban ezek a társaságok adják a termelés oroszlánrészét. A sertés ágazatban ez az arány eléri, meghaladja a 80 százalékot, de a tejtermelésben a 90 százalékot is eléri.
A földárakat egyebek mellett az is behatárolja, hogy a kormányok színezetétől függetlenül két évtizede nem vásárolhat termőföldet jogi személy, vagyis az agrárcégek, amelyek tőkeerős vevőként jelenhetnének meg a földpiacon, ki voltak és ki vannak zárva.
A Magyar Nemzeti Bank (MNB) növekedési hitelprogramjának köszönhetően növekedett 2013-ban az éven túli, hosszabb futamidejű mezőgazdasági hitelek aránya. Az FHB várakozásai szerint a hitelprogram második szakaszában (NHP2) szintén megvalósítható beruházási, gépbeszerzési, földvásárlási illetve forgóeszköz finanszírozás révén tovább növekedhet a hosszabb futamidejű hitelek szerepe. Fontos változás, hogy az NHP2-ből, 2014 elejétől az őstermelők - akár befektetési céllal is - földvásárláshoz hitelhez jussanak.
Ma még nehéz megjósolni végül hogyan alakul idén a hazai földpiac, hiszen a földforgalmi törvény mellett májustól megszűnik a földvásárlási moratórium is - mutatnak rá agrárszakértők. Elvileg minden uniós gazda egyenlő jogok alapján juthat majd magyar termőföldhöz, de hogy milyen lesz a gyakorlat, az majd később derül ki.
