A nemzeti ünnep napján, 1961-ben vagyunk. Egy taxiban találkozik három ember. A polgári családból származó volt műbecslő Demén Erna, becenevén Ninó (Takács Kati), a fia barátnője, az intézetben nevelkedett Mózes Gyöngyvér (Bánfalvi Eszter), aki óvónő, de énekesnő szeretne lenni és a börtönviselt volt hajóskapitány, jelenleg taxisofőr Bellardi (Balikó Tamás).
A taxiút nem hosszú, mintegy félóra az Oktogontól, az akkori pártkórházig, a Kútvölgyiig tart. Ez az idő mégis elég ahhoz, hogy megtudjuk, a három személy sorsa miként fonódik össze. Az alakokat Forgách András Nádas Péter Párhuzamos történetek című regényéből vette.
- Takács Katival régóta terveztük, hogy írok neki valamit, először egy Ulickaja-regény adaptációjáról volt szó, de azt megcsinálta más, aztán Katira nézve hirtelen eszembe jutott a taxi-jelenet, illetve nagy hatással volt rám Nádas Péter Párhuzamos történetek című regénye, amelyben van egy taxis epizód - meséli Forgách András.
- Egy korábbi elképzelés szerint az előadást Szikszai Rémusz rendezte volna, de ő ebben az időpontban nem ért rá, így végül én ugrottam be helyette. A narrációt is hangbejátszással képzeltem el, de kiderült, erősebb, ha a beszélő személyesen is jelen van, és mivel nem szerettünk volna újabb szereplőket bevonni, így lettem én a narrátor is, amivel talán az író pozíciója erősödött.
Naivan azt hittem, egyszerű dolgom lesz a darab megírásával, majd átemelek néhány izgalmas Nádas-párbeszédet, sorba rakom őket, és kész. De hamar kiderült, hogy ez így nem működik. Nádas alakjainak a belső világa sokkal gazdagabb, maga a cselekmény viszont roppant egyszerű. Rájöttem, nem szerencsés egymás mellé zsúfolni a három szereplő reflexióit, a gondolatait, a történetét. Így született meg az a megoldás, amit most nem részleteznék, hadd maradjon a nézők számára is valami meglepetés.
Tudom, hogy vannak hasonló szerkezetű darabok, például A vihar kapujában, de én itt Nádas szövegének analíziséből indultam ki, és ilyen értelemben ez nem puszta ötlet. Ahol lehetett, meghagytam Nádas csodálatosan érzékletes, az utolsó atomjukig átgondolt festői mondatait, ám igyekeztem színházilag hatásos helyzetbe hozni őket, illetve itt-ott kiegészíteni, és ha kellett, nyelvileg néhol egyszerűbb, könnyebben felfogható zárlatot vagy nyitányt készítettem hozzájuk.
Több fejezetből is dolgoztam párhuzamosan, úgy jártam el, mint a festő, aki a palettára többféle tubusból is nyom festéket, azaz bele-belefestettem a taxiútba egy-egy mondatot máshonnan, de mindig a Nádas-figurákat, a Nádas-világot erősítve. Mint akinek van három-négy csodálatos gyémántja és elkészíti hozzájuk a foglalatot, abból a célból, hogy maguk a gyémántok még jobban érvényesüljenek.
Nádas Péter portréját a Rózsavölgyi Szalon falára is kifüggesztették és a kép közvetlen közelében üldögél Forgách András narrátorként, és olvassa fel a történéseket összekötő szöveget egy íróasztal mögül.
Nádas korábban maga is írt színdarabokat, a Temetést, a Találkozást és a Takarítást, közülük kettőt Gergye Krisztián koreográfus-rendező nemrég színre is vitt.
Forgách András nyilván nem véletlenül éppen Gergyét kérte meg, hogy segítsen beállítani a Szorul a hurok mozgásait.
A Rózsavölgyi Szalonban a színészek a közönségtől nem elválasztott jelzésszerű színpadon a nézők közvetlen közelében játszanak, de játéktérré válik az ablakpárkány, a zongora és gyakorlatilag az egész Szalon.
A kort a "futamok" szüneteiben egy vetítés idézi fel, Budapestet bemutató film kockái peregnek. Megjelennek a korabeli ruhák, kalapok, attitűdök, helyszínek.
Forgách András szerint azért is fontos ez az előadás, mert több alkotó köztük az Új Színházból Kaposvárra szerződött Takács Kati, vagy a Nemzeti Színház korábbi tagja, a jelenleg szabadúszó Bánfalvi Eszter is bizonyíthatja tehetségét.
A dramaturg-rendező úgy véli, nem lehet megengedni, hogy a történelem, vagy a politika elgázolja őket, tehát a rossz helyzetből is kihozható valami jó.
A Szorul a hurokban jól látható, hogy nehéz történelmi helyzetekben milyen választ adnak az emberek. Forgách András ehhez annyit tesz hozzá, hogy ezzel az előadással nem politizálni szeretnének, mint ahogy a regénnyel Nádas sem ezt tette, sokkal inkább az emberi viszonylatoknak a politikán, a kultúrán, a testiségen túli egész univerzumát megmutatni.
- Nádas Péter annyi anyagot ad a regényben ehhez a szándékhoz, hogy a mű összes motívumát, figuráit felhasználva akár tíz-tizenöt hatásos előadás is készülhetne, vagy egy több napon át tartó, szünet nélküli, több száz szereplőt felvonultató maratoni produkció - jegyzi meg Forgách András.
Nádas Péter kifejezetten örült a színrevitel ötletének, de jelezte, el sem tudja képzelni, miként lehet mindezt színpadon megjeleníteni. Jelenlegi elfoglaltságai miatt csak áprilisban nézi meg az előadást.
