Semmilyen sürgető oka nem volt a kormányzatnak arra, hogy most állapodjon meg az orosz Roszatommal a paksi atomerőmű bővítéséről. A sietségnek ára van, amely egyebek mellett a beruházás járulékos kiadásaiban jelenik majd meg - nyilatkozta lapunknak Felsmann Balázs.
A Budapesti Corvinus Egyetem kutatóközpont-vezetője elmondta: hat-hét évet még várni lehetett volna a nukleáris üzem új blokkjainak a megépítéséről szóló döntéssel. Ez idő alatt pedig tovább fejlődött volna mind az atomenergetikai iparág, mind a megújuló energiák hasznosítása. Így modernebb megoldások közül választhatott volna az akkori kormányzat, és nem biztos, hogy 2020-ban is az óriási beruházási igényű atomenergia mellett tenné le a voksát az ország vezetése. Az újratermelődő energiafajták hasznosításának a hatékonysága ugyanis rohamosan fejlődik.
"Nem lenne jó tovább folytatni a pályázatot, amely a résztvevőknek nagy pénzekbe kerül, ha nyilvánvalóvá válik, hogy nem tudjuk garantálni a stabil áramárakat" - jelentette ki egy interjúban a Hospodárské Noviny gazdasági napilapban.
Az Ekonom című hetilapban megjelent felmérés szerint ugyanakkor az októberi előrehozott képviselőházi választás után létrejött parlament képviselőinek többsége hajlandó ugyan támogatni Temelín kibővítését, de elutasítja, hogy az állam garanciát adjon a Cseh Energetikai Műveknek (CEZ) az áram stabil felvásárlási árára.
Mládek ezért azt állítja, a CEZ-nek, mint az erőmű tulajdonosának, nincs is más választása, mint elhalasztani a bővítést. A CEZ részvényeinek 70 százaléka az állam tulajdonában van.
Állami garanciák nélkül a tervezett beruházás nagy valószínűséggel veszteséges lenne, ráadásul felmerülne az a probléma is, hogy a kisebbségi részvényesek beperelhetnék a CEZ-t. A cseh atomerőmű bővítéséért az amerikai Westinghouse, illetve a Mir.1200 orosz-cseh konzorcium verseng.
A szakember szerint a most működő és a 2023-2025-re üzembe állítani tervezett reaktorok egyidejű működtetését a régi blokkok 2032 és 2037 közötti leállításáig semmilyen körülmény nem indokolja. Az áram iránti kereslet ugyanis sem idehaza, sem Európában nem növekszik majd az elkövetkező években számottevően.
Miközben a paksi termelőkapacitás a jelenlegi 2000 megawattról a két új 1200 megawattos blokk belépésével 4400 megawattra növekszik. Így kérdés, hogy mit kezdünk majd a keletkező energiafelesleggel. Ráadásul a két újabb reaktor korai üzembehelyezése miatt több százmilliárd forint ráfordítással meg kell duplázni Paks térségében a vezetékhálózat kapacitását. Ez 8-10 év után, a régi blokkok leállásával viszont feleslegessé válik. Vagyis a kormányzat a kapkodás miatt sok pénzt dob ki az ablakon az adófizetők zsebéből. Ez elkerülhető lenne, ha az új blokkok akkor kezdenének el üzemelni, amikor a jelenleg működőket leállítják.
A kutatóközpont-vezető hozzátette: a sietséget az elöregedő hazai gáz- és széntüzelésű áramtermelők majdani leszerelése sem indokolja, miután több újonnan épített erőmű léphet a helyükbe, amelyek jelenleg csak minimális kihasználtsággal működnek.
Felsmann Balázs megerősítette: félrevezető a kormány azon állítása, hogy a Roszatom a legjobb választás, mert a régi blokkokat is az oroszok építették. Az újabb reaktorok ugyanis teljesen más rendszerekkel működnek majd, mint a most üzemelők, így a két paksi erőmű között nem lesz technológiai kapcsolat.
Különösen igaz ez akkor, ha - ami erősen valószínű - az új erőmű irányítórendszere nem orosz lesz. Ezért a kormánynak mindenképpen versenytárgyalást kellett volna kiírnia, hogy kiderüljön, hogy az öt lehetséges kivitelező közül melyiké a legjobb ajánlat.
A szakember megjegyezte: nem kizárt, hogy egy pályázaton az orosz ajánlatnál kedvezőbb, piaci alapú finanszírozási javaslat is beérkezett volna, s nem kellene felvenni a beruházásra az oroszok által - ma még ismeretlen kondíciókkal - felkínált tízmilliárd eurós (mintegy 3000 milliárd forintos) államközi hitelt, ami csak részben fedezi majd a 4500-5000 milliárd forintra tehető teljes beruházási költséget.
Szakértők arra is felhívták a figyelmet, hogy eddig a világban szinte sehol nem sikerült az eredetileg tervezett áron, a kijelölt határidőre befejezni az atomerőműépítéseket. A csúszások pedig a költségek drasztikus növekedését okozták. Legjobb példa erre az egyik finn atomerőmű, ahol a kitűzött 2005 helyett 2016-ban adják majd át a készülő blokkokat, a bekerülési költség pedig a tervezett 3,5 milliárd euró helyett 8,5 milliárd euró lesz.
Félő, hogy a csúszások és a költségek elszaladása tekintetében a magyar atomerőműépítés is követi a külhoni példákat. Ha így lesz, az jelentősen megterheli majd az adófizetők zsebét, és az államadósság 90 százalék fölé emelkedéséhez vezethe a mostani 80 százalék körüli szintről.
Az MSZP az előkészítő-dokumentumok nyilvánosságát követeli
Az MSZP arra szólítja fel a kormányt, hozza nyilvánosságra az elmúlt egy évben keletkezett összes olyan dokumentumot, amellyel a paksi atomerőmű bővítéséről Oroszországgal kötött megállapodást előkészítették. Erről Józsa István frakcióvezető-helyettes beszélt pénteken, hozzátéve: nem tudni, milyen döntés-előkészítés előzte meg a megállapodást, és félő, hogy a részletek "kellemetlen meglepetés fognak okozni".
Úgy fogalmazott, Orbán Viktor az elmúlt egy évben "úgy csinált, mintha egy zacskó szotyiról alkudozott volna az oroszokkal". Véleménye szerint megengedhetetlen, hogy "egy kollégiumi szobatársaság" döntsön az ország energiastratégiáját száz évre meghatározó kérdésről. A szocialista frakcióvezető-helyettes azt mondta, ha győznek, a "Mesterházy-kormány" ezt éppúgy ki fogja vizsgálni, mint "a trafik- és a földmutyit".
Újságírói felvetésre, hogy a Wikileaks-táviratok szerint az MSZP-kormány is hitelt vett volna fel a paksi erőmű bővítésére, és cserébe kisebbségi tulajdonrészt adott volna a pénzügyi befektetőnek, Józsa István úgy válaszolt: a Gyurcsány-kormány nem kötött szerződést, hanem kijelölte azt az utat, ahogy egy atomerőmű-bővítést elő kell készíteni.