- Idén van a holokauszt 70. évfordulója, melyre a kormány költséges beruházásokkal, például a Józsefvárosi pályaudvaron tervezett Sorsok Háza létrehozásával, megemlékezésekkel készül. Mi a véleménye erről?
- A megemlékezés nem kampányfeladat, még a mostani, hetvenedik évforduló teljes éve sem köt bennünket a hirtelen cselekvésre. A halottak felett és az élők sorsáról lelkünket tisztítva meditálni kell.
- Úgy érzi csupán kampánycélokat szolgál az egész éves megemlékezés sorozat?
- A kormányzat igyekszik bizonyítani - különösen a külföld felé - hogy nem antiszemita, bár ilyet ritkán sütnek rájuk és nem is lenne igaz, viszont ezzel is ellensúlyozzák a hallgatólagos engedményeket az antiszemita, rasszizmussal operáló szélsőjobb irányában. A világ közvéleménye számára nem takarékoskodnak a reprezentációkkal és a kedvező hangú kijelentésekkel, hiszen ez ma érzékeny pontja a fejlett országoknak.
- A megemlékezések, intézmény alapítások sajnos mindig is kampány eszközök voltak, így volt ez a Páva utcai Holokauszt Dokumentációs és Emlékközpont esetében is, ezt ön tudhatja, hiszen az ön volt az intézmény mögött álló alapítvány vezetője.
- Az első Orbán-kormány egyik utolsó döntésével megalapított Holokauszt Emlékközpont, mely a Terror Háza ellentételezése volt. Hiszen ott alig esett szó a holokausztról.
- A későbbi kormányok számára sem volt túlságosan fontos az intézmény, bár 2004-ben átadják a házat, a kiállítás hosszú idő után készül el, s a látogatottság végig alacsony marad.
- A szocialista kormány nagyon óvatos volt ebben a kérdésben, nem akartak azonosulni a problémával. Ez érthető, de nem menthető.
- Nem akarom felmenteni a politikusokat, de azt hiszem a társadalom sem akkor, sem most nem elhatározott, hogy szembenézzen a holokauszt kérdésével.
- A politika szép feladata volna a társadalom érettségét növelni. Egy bölcs kormányzás megtalálja azokat az eszközöket, amivel ezt elő lehet segíteni. Igaz nincsenek mindent megoldó eszközök, és választási ciklusokban mérhetően gyors eredmények. A Kiegyezés sem temette be a korábbi függetlenségi árkokat, a Szatmári Béke sem fedte el a kuruc-labanc szembenállást. De a politikának és a társadalomnak el lehet, és kell indulni ebben az irányban.
- Nem volt könnyű dolga a politikának. A Holokauszt Emlékközpont esetében magán a történész szakmán, a zsidóságon, a zsidó szervezetek között, és azokon belül is súlyos érdek harcok dúltak. Gondoljuk a helyszín kiválasztással, vagy a kiállítással, a ház funkciójával kapcsolatos terméketlen, nem a megegyezést kereső vitákra. Megérthető a politika, hogy óvakodott itt igazságot tenni.
- A kérdés az, hogy egy adott politika mennyire bátor, hogy ezeket a konfliktusokat feloldja. Épp ez volt a konfliktusom annak idején Hiller István kulturális miniszterrel, akitől azt vártam, hogy a politika segítsen nekünk megegyezni.
- Mi volt a válasz?
- Visszahúzódás.
- Ezért mondott le végül?
- Nem tehettem mást.
- Most nem panaszkodhatunk arra, hogy a politika nem avatkozik be. Ellenkezőleg, a szakma, és zsidó szervezetek feje fölött, titokban dönt a Sorsok Háza projektről.
- Lényegében teljhatalmú végrehajtónak, szokatlanul nagy anyagi lehetőséget adva kineveztek egy a politikában elkötelezett, egyértelműen a hazai holokauszt előkészítő folyamatokat tisztogató személyt, Schmidt Máriát, aki az autokratikus szellem támogatásával egyetlen érdemes holokauszt és közelmúltat kutatót sem vont be az előkészítésbe. Így kimaradt a Páva utcában működő emlékközpont, és nem szerepelnek az egyetemek nemzetközi tekintélyt kivívott tanárai és kutatói, terveinek nincs nyilvánossága, szakmai és társadalmi vitája. Ez felel meg annak a mai hivatalos történelem-interpretációnak, amely igyekszik a maga előképét a két világháború közötti berendezkedésben viszontlátni, Horthy szerepét fényesíteni, előrángatni ebből a múltból olyan, a kegyetlenségek végrehajtására idomított szervezetet, mint a csendőrséget és olyan magyar Mussolini-Hitler szerepekre törő vezért, mint Gömbös Gyulát.
- Attól tart, hogy a Sorsok Háza az önfelmentésről fog szólni?
- Nem lehet erre válaszolni, hiszen nem tudjuk mi lesz ott. Egy ilyen projektet vitára kell bocsátani, ez nem történt meg. Attól félek, pótlék szerepet tölt majd be csupán.
- Sokan a helyszínt sem tartják jó ötletnek, mondván a holokausztnak nem reprezentatív színhelye a Józsefvárosi pályaudvar. Mit gondol erről ön, akit épp itt vagoníroztak be 1944-ben?
- Valóban így volt, az életem része ez a helyszín. De, ha összehasonlítjuk például az Andrássy úttal, mégiscsak kieső hely.
- De autentikus.
- Sok autentikus helyszín van. Az óbudai téglagyár autentikusabb. De nem is ez az érdekes, hanem az, hogy képes-e tömegeket vonzani, és, hogy milyen üzenettel teszi ezt. Ezeket egyelőre nem tudjuk, pedig az átadás áprilisi időpontja közeleg.
- Ön szerint ebben az országban, ebben a gazdasági helyzetben szerencsés öt milliárd forintot egy holokauszt emlékezetével kapcsolatos beruházásra fordítani. Úgy értem, hogy ez a tény, nem érhet el ellenkező hatást?
- Én is tartok ettől. Provokatív. Rengeteg hatékonyabb módja volna a megemlékezésnek.
