Mennyire sovány volt ez a magyarázat, jelezte a szilveszter estéjére beharangozott tévé szózat. Az elnök feszülten mondta el alig tíz percig tartott "szózatát", amit az előzetes lapkommentárok azzal magyaráztak, hogy valójában nem is állt szándékában beszélni, csak a kényszer szorította rá. Január közepén szándékozott megtartani régebben megígért "monstre" sajtóértekezletét, amelyen az aggodalmak eloszlatására ígérete szerint kifejti elképzeléseit. A szilveszteri szavaknak egyetlen mondanivalójuk volt: olyan közteherviselési rendszert kell kidolgozni, amely jelentősen csökkenti a munkaerőt terhelő költségeket, és ez arra késztetheti majd a munkáltatókat, hogy foglalkoztassanak. Hollande önnön kudarcán tanulta meg, hogy mennyire bumerángként üthet vissza az elhamarkodott kormányzati sikerpropaganda. December elején diadalittasan jelentette be, hogy októberben valamivel csökkent az álláskeresők száma, a tendencia kezd megfordulni. Csakhamar kiderült viszont, hogy korai volt az öröm, mert novemberben ismét rosszabbak lettek a számok, a megélhetést keresők tábora változatlanul gyarapszik. Hollande talán akaratlanul, talán ügyetlenségből alátámasztotta, hogy nem is annyira a politikai hangulat rontja személyes helyzetét, hanem szerinte a gazdasági hierarchia barátságtalan magatartása. Az a nézet, hogy az államfő határozatlan, tétovázik, maga sem tudja igazán, mit akar. Reformokat helyez kilátásba, de nem érzi, miként fogjon hozzájuk, miközben röpül az elvesztegetett idő, és nem történik semmi.
Vagy másfél hónapos késéssel szivárgott ki a baloldalinak tekinthető Le Nouvel Observateur hetilap december közepi számában, hogy október 30.-án, az ország kritikus gazdasági helyzetéről nagy titokban rendkívüli találkozót tartottak, az Élysée-palotában, nem is akármilyen társasággal. A nagyhatalmú CAC-40 tagjait fogadták, azt a klubot, amely "élet és halál ura". A CAC-40 a mértékadó európai tőzsdéken jegyzett száz óriáscég közül negyven francia társaságot tömörít, amelyeken döntően múlik az állam sorsa. Csak mutatóba néhány vállalat: az Alstom, a Parisbas, a Crédit Agricol, a Suez, a Danone, a L'Oréal, a Michelin, a Renault, a Sanofi, a Total, vagyis az óriások. Pierre Gattaz, a vállalkozók szövetségének elnöke ott azt vázolta, hogy szerinte a növekedés elmaradása és a kellő befektetés hiánya, ahogyan ő fogalmazott, az "összeomlás" tette törékenyekké a vállalkozásokat. Mint a hetilap beszámolója fogalmazott, a "hab a tortán" az igény volt, hogy tegyék "kényelmesebbé a pénzügyi közéletet". Serge Weinberg, a magánvállalkozások szövetségének elnöke nyersen azt sürgette, "halljuk az érveket, amelyek meggyőzhetik a CAC-40 tagjait, hogy ne távozzanak Franciaországból". Hivatalosan eddig nem volt kézzelfogható jele annak, hogy az igazán óriáscégek elkezdték volna a menekülést, de a Total "kincstára máris" Londonba távozott, a Publicis Hollandiába. Hasonló tendencia észlelhető egyes bankoknál is.
Érdekes viszont a Le Monde egyik elemzése, amely azt pedzette, hogy a pénzvilág az üresedő kasszájú állammal és a fegyvertelen kormányzattal szemben még nem könyörtelen, és nem reménytelen Hollande elnök viszonya sem az oligarchiával, az utolsó szó még nem mondatott ki. Annál is inkább nem, hogy a CAC-40 tagjainak az évi osztaléka az elmúlt "förtelmes esztendő" ellenére is átlagban évi 41,1 millió euró volt, 34 százalékos növekedést mutatott ki. Egyébként Franciaországra nézve egyes összehasonlító adatok nem is olyan kedvezőtlenek. Amíg a brit szigetországban 2013-ban növekedett a költségvetési deficit, a bruttó nemzeti termék 6,4 százalékát tette ki, ez Franciaországban 4,1 százalékkal csökkent. David Cameronéknál a folyó fizetési mérleg hiánya eléri a 4,3 százalékot, a franciáké ez csupán 1,8 százalék. A Monetáris Unió szerint New Yorkban és Pekingben az a vélemény, hogy a franciáknak sokkal "könnyebb szívvel" és a biztosabb megtérülés reményében adnak euró kölcsönt, mint például Itáliának. Bármennyire kedvezőtlen előjelekkel indul is tehát a Szajna partján 2014, még nem minden reménytelen. A kérdés ennek ellenére is változatlan, ha Franciaországban a tőkebefektetés a szomszédokhoz képest csekélyebb hozamúnak ígérkezik, igyekeznek-e majd az invesztálók? Perdöntő a tavasz lehet, és valamilyen mértékben az is, hogy Hollande- nak, ha megtartja megígért sajtóértekezletét, meggyőzőbb lesz-e a mondanivalója.
Kéz a kézben a gyáriparosokkal
Pierre Gattaz, a Medef, a francia gyáripari szövetség elnöke, a Le Monde hétvégi számában reagált Hollande elnök ajánlatára, amelyben az államfő a munkanélküliség gyors enyhítésére "felelősségi paktumot" kínált a vállalkozóknak. Gattaz szerint a munkáltatók válasza kedvező. Az a véleményük, hogy készen állnak egymillió új munkahelyet teremteni, azzal a feltétellel, ha enyhítik a foglalkoztatást terhelő költségeket és adókat. Csökkenthető a munkanélküliség, abban az esetben, ha elhárítják az akadályokat, ha lerombolják a tabukat és a dogmákat. Ő maga elégedett volt akkor, amikor az államfő megemlítette a "felelősségi paktumot", amelyet ő szívesebben nevezne "bizalmi megállapodásnak", a tartalmát illetően azonban közeliek a vélemények. A szavakat tetteknek kell követniük. A gyáriparosok a terheket 100 milliárd euróval szeretnék csökkenteni.