- Most miből él?
- A tartalékaimból. Munkanélküli vagyok, de nem kapok segélyt, még nem jelentkeztem be. A munkaügyi központban balkáni állapotok vannak, óriási tömeg, és nagyon sokáig tart elintézni valamit, az információs pultig sem jutottam.
-És mi igaz abból, hogy politikai pályára készül?
-Több politikai párt képviselőivel beszéltem, az ellenzékiek közül szinte mindegyikkel, sőt, legutóbb fideszes képviselők is megkerestek. Az ellenzékiekkel arról folyt az eszmecsere, hogy milyen ötleteik vannak, hogyan tudnak segíteni az ügyem továbbvitelében. Tehát csak szakmai egyeztetések voltak, a politikai pályáról nem esett szó.
- És nem is volna kedve hozzá?
- Egyetlen civil szervezet, az Ángyán József-féle Tisztesség és Emberség Szövetsége amelyhez csatlakoztam. Ennek a céljai, alapállása, filozófiája nagyon közel áll hozzám.
- Ez a szövetség akar indulni a választásokon?
- Most folyik a szervezése, hogy kivel, milyen szövetségben lehetséges ez.
- Megijedt, amikor azon a bizonyos csütörtöki reggelen bekopogott a négy nyomozó?
- Kellemetlen volt, a család még aludt. Őket nem kellett volna belekeverni. Ennek a látványos házkutatásnak a megfélemlítés lehetett a célja, talán elsősorban nem is engem akarnak eltántorítani, engem nem is tudnak, hanem azokat a NAV-osokat, akik egyetértenek velem, akik meg tudják erősíteni, amit mondtam, de eddig még nem jelentek meg a nyilvánosság előtt.
- Egy másik, kevésbé látványos fordulat is felfedezhető a hatalom, elsősorban a NAV és a Nemzetgazdasági Minisztérium önhöz való viszonyában. Korábban érvek nélkül leseperték, amit mondott, megpróbálták a személyét elhitelteleníteni. A legutóbbi válaszokban viszont, amelyeket az ön ügyében különféle parlamenti kérdésekre, civil adatigénylésekre adtak, már belemennek érdemi kérdésekbe is. Miközben a kormánypárti politikusok továbbra is a “nem mondott semmi konkrétumot” formulával süketelnek.
- Nemcsak ellenem nyomoz a Nemzeti Nyomozóiroda, ahogy a házkutatáskor kiderült, hanem az én feljelentésem nyomán is. Márpedig a feljelentésem a mellékletekkel együtt vagy kétszáz oldal, tele konkrétumokkal, cégadatokkal. Az ellenem folyó eljárás tárgya személyes adattal való visszaélés. Szerintem persze ez nem valósult meg, de képzelhetjük, mi lenne, ha valóban nyilvánosságra hoztam volna adótitkot képező konkrétumokat vagy személyes adatokat. De valóban van itt egy fordulat a hatóságok kommunikációjában, sőt, azt is mondanám, hogy ezen a területen elkezdett dőlni a dominó. A hivatalos válaszokban lévő konkrétumok ugyanis alátámasztják azt, amit én mondtam, nevezetesen, hogy rendszerszintűen nem ellenőrzik megfelelően a nagy adózókat. Átmentek magyarázkodásba. Először is azt mondják, hogy áfacsalás mindig volt, az áfacsalásokat nem lehet fölszámolni. Ennél is érdekesebb, hogy Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter válaszában egy konkrét ügynél az van, hogy ellenőrizték a nagyméretű kiskereskedelmi láncokat, a beszállítók között vagy ötven adócsaló vállalkozást találtak, de magukat a kereskedelmi láncokat e tekintetben nem ellenőrizték. Magyarul rátolják az áfacsalást a beszállítókra. Pedig én éppen arra hívtam föl a figyelmet, hogy az ilyen, cégláncolatokban elkövetett adócsalásnál a haszon jelentős része a végső eladónál csapódik le. Vagyis logikus lenne náluk is utána menni a százmilliárdoknak. A hivatalos válaszok egyébként azt is elismerik, hogy az adóelkerüléssel az országba érkező áru eljut a kiskereskedelembe, az üzletek polcaira és a vásárlókhoz is.
- Egy parlamenti Varga-válaszban az is benne van, hogy a kiemelt adózókat a legtöbb esetben csak utólag, az áfa-visszautálást követően ellenőrzik. A miniszter szerint azért, mert nem jellemző, hogy ezek a nagy cégek eltűnnek az adóhatóság látóköréből.
- Vagyis nem egyenlő a mérce, a kiemelt adózókkal különleges módon bánnak. Ha nem a kiemelt adózók igazgatóságához vagy a hasonló megyei részlegekhez tartozó adózóról van szó, akkor a dolgok menete a következő: a számítógépes rendszer kidobja a céget, mert nagy áfavisszaigénylő. Ekkor következik egy úgynevezett bizonylatellenőrzés. Ez nem adóellenőrzés, itt még nem lehet adóhiányt megállapítani. A revizornak el kell döntenie a könyvelés, az áfaanalítika alapján, hogy talál-e a beszállítói hálózatban olyan vállalkozást, amely gyanús. Lehet, hogy már ismeri az adott céget, vagy szúrópróbaszerűen rákeres a NAV adatbázisában az adószám alapján. Ott látja a bavallások, a vizsgálatok adatait, ezekből már pillanatok alatt kiderül, hogy nem adóminimalizáló vállalkozásról van-e szó. Ez a klasszikus, rutineljárás, akkor, ha nem a kiemelt adózókkal foglalkozó részlegeknél vagyunk.
- Az ilyen beszállító az, amit számlagyárnak nevezünk hétköznapian?
- A szakkifejezés az adóminimalizáló. Ha akár egyetlen ilyet talál az adóellenőr, akkor adóellenőrzést kell tartani a számlabefogadónál. Ha az adóhatóság adóminimalizálót talál, akkor alapos a gyanú, hogy adócsalás van, ebben az esetben nem teheti meg, hogy nem foglalkozik a számlabefogadóval.
- Miért nem teheti meg?
- Az adózás rendjéről szóló törvény kimondja, hogy csak olyan számla alapján lehet levonni az adót, ahol az a gazdasági cselekmény, eladás valóban meg is történt.
- De honnan tudja a revizor, hogy tanulja meg, hogy ilyenkor adóellenőrzést kell tartani a számla befogadójánál?
- Minden ellenőrt betanítanak, oktatáson is részt vesznek, ez benne van az oktatási anyagokban is. Persze igazából a gyakorlatban fogja megtanulni az őt körülvevő tapasztaltabb kollégáktól, akikkel együtt megy a vizsgálatokra.
- Miben különbözik ettől, ha kiemelt adózóról van szó?
- A kiemelt adózókat külön szervezeti egységek kezelik a NAV-nál. Van egy igazgatóság a legnagyobb cégeknek, de minden megyében is vannak főosztályok a nagyobb adózóknak. Az ide tartozó cégek is eljuthatnak a kiutalás előtti ellenőrzéseket végző egységekhez, de ha nem kerülnek oda, akkor egészen más elbánásban lesz részük. A kiemelt adózói egységekben dolgozó revizorok ugyanis egész más kiképzést kapnak, egészen más szakmai hozzáállással közelítenek az ügyhöz. Ezeken a főosztályokon alig van olyan revizor, akit kiképeztek arra, amiről az előbb beszéltünk, akik tudják mit kell tenni ezekben a láncolatos áfacsalási ügyekben, így hát ezekkel nem is foglalkoznak. Általában észre sem veszik az erre az adócsalási típusra jellemző adatokat. Ezeken a főosztályokon elsősorban számviteli szakembereknek nevezhető munkatársak dolgoznak, inkább ilyen szempontból vizsgálódnak. Könyviteli, számviteli hibákat keresnek. A személyi állomány ilyen jellegű különbözősége nagyon régi időkre vezethető vissza, én ezt rendszerszintű hibának nevezem. A kiutalás előtti ellenőrzési részlegeknél eleve a számlák tartalmi hitelességére mennek rá, vagyis megtalálják a fiktív számlákat, amelyeket adóminimalizáló vállalkozások adtak. A kiemeltekkel foglalkozó egységeknél viszont nem, mert már eleve olyan a személyi állomány. Láttam olyan esetet, ahol együtt dolgoztak kollégák különböző részlegekből, ott döbbentek rá, hogy mennyire másképp jár az agyuk. De ugyanez a helyzet, ha valaki átkerül az egyik helyről a másikra.
- A már említett hivatalos válaszokból az is kiderült, hogy a kiemelt adózóknál ritkább is az ellenőrzés.
- Régebben benne is volt a törvényben, most kivették belőle, hogy a háromezer legnagyobb adóteljesítményt nyújtó vállalkozást háromévente ellenőrizni kell. Hát ez azért elég ritka. Ha egy cég ilyen fiktív ügyletekben vesz részt, sűrűbben kellene vizsgálni, mert minél távolabb vagyunk az adócsalás elkövetésétől, annál kisebb a remény az eredményes eljárásra, az adó behajtására. De valójában főszabályként ezekben a háromévente lefolytatott vizsgálatokban sem szűrik ki ezeket a fiktív ügyleteket, legfeljebb ha kívülről jön valamilyen erre utaló információ, például mert megbukott egyik-másik beszállító. Eleve más a filozófia a kiemelt adózókkal szemben, máshogy szocializálódnak ezen a területen a revizorok.
- Amikor a magyar adóhatóságnál még a rendszerváltás után bevezették a kiemelt adózók fogalmát és a velük foglalkozó részleget, meg is mondták, hogy ők különleges elbánásban fognak részesülni. Elhangzott a virilista szó is, amely régen a legnagyobb adózókat jelölte, és egyfajta megbecsülést is sugárzott azokra, akik a legnagyobb részt veszik ki a közteherviselésből.
- Rendben van, hogy megbecsüljük őket. De mondhatjuk, hogy eleve jogkövető az a cég, ahogy a NAV filozófiája tartalmazza, amelyik tele van fiktív számlákkal? Ekkor sem kell ellenőrizni? Az is biztos, hogy a kivételes bánásmódban benne van az a félelem is, hogyha a NAV nagyon kellemetlenkedni kezd a nagy cégekkel, majd annyi adót sem hajlandók fizetni, mint eddig.
- Arra utal, hogy ez egyfajta hallgatólagos megállapodás?
- Hát, biztos nincs leírva.
- Hiszen ilyesmit a kisebb adózókkal szemben is alkalmaznak, ez az elvárt adó intézménye, ha annyit befizetsz, kimondva, kimondatlanul megígérjük, hogy nem fogunk nagyon zargatni. Ez lehet, hogy ön szerint erkölcstelen, de racionális, hiszen legalább az államnak járó adóbevétel egy része megvan.
- Nemcsak ez a baj, hogy erkölcstelen, hanem az is, hogy nem racionális. Ugyanis nem pár milliárdot csalnak már el, hanem mondjuk a fizetendő adó harminc vagy ötven százalékát. Akkor racionális nem eljárni ellenük?
- Az állam tudja, hogy nincs annyi adóellenőre, hogy minden egyes fillért megfogjon. Akkor inkább odairányítja a revizorokat, ahol nagyobb hasznot remélhet tőlük, a kiemelt adózókat pedig leginkább békén hagyja, mert ők úgyis befizetik, ami a császárnak jár.
- Akkor legalizáljuk az adócsaló maffiát?
- Tehát mégiscsak etikai problémája van?
- Nem, ez már nemcsak etikai kérdés, hanem költségvetési is. Ilyen mértékben már nem mondhat le a büdzsé a bevételekről. Lehet, hogy ez a virilistákra kitalált filozófia jól hangzik, még talán az is lehet, hogy eleinte működött, de ma a gyakorlatban nem működik. Nem véletlenül mondom, hogy évente ezermilliárdos nagyságrendben veszít ezen az ország. És a nyugat-európai tapasztalatok egybevágnak a mieinkkel. Ezeknek a hatalmas cégeknek hatalmas a lobbierejük is. Európa más országaiban sem bírnak velük, de maga az EU sem. Azt állítom tehát, hogy ha a NAV rendesen föllépne a kiemelt adózókkal szemben is, ott is lefolytatnák ezekben az esetekben a megfelelő adóvizsgálatokat, lényegesen eredményesebbek lennének, sokkal több adó folyna be. Hiába üldözzük a lecserélhető fantomcégeket, ha békén hagyjuk azokat, akik hasznot húznak az adócsalásból. Szerintem reális becslések szerint az áfa 25-30 százalékát nem hajtják be, de ez igaz a járulékokra is.
- Ön korrupcióról beszél, de amiről eddig szó volt, az legfeljebb rendszerszintű korrupció. Olyanról van tudomása, hogy az érintett cégektől konkrét zsebekbe vándorolnak pénzek, NAV-vezetők zsebébe, politikusok zsebébe, pártok zsebébe?
- Ilyesmire nincs bizonyítékom. De tudok olyan esetekről, amikor a nem vizsgálatot, a vizsgálat leállítását már nem lehet azzal a hibás adóhatósági filozófiával magyarázni, amiről eddig beszéltünk. Biztos, hogy van személyes korrupció is, a feljelentésemben is szerepel ilyen eset. Amikor eljutottak egy multi beszállítójához, egy számlagyárhoz. Ha a vezetők nem állítják le a vizsgálatot, a multinak is meg kellett volna buknia.